Királyhelmecről indult Illés Anna. 2015-ben ő lett a legjobb verséneklő a 24. Tompa Mihály Országos Versenyen, Rimaszombatban. Budapesten már Franny néven érkezett a színpadra. Folkzenész, gitárt és zeneelméletet tanít magánnövedékeinek az otthonában. A nyáron jelent meg az első lemeze.
Nyolc éve nem hallottunk rólad.
Kétezer-tizenhatban érettségiztem Királyhelmecen, a gimnáziumban, és Budapestre költöztem.
Kicsi lett a város, szerettem volna bekerülni a művészeti élet pezsgésébe.
Tanulni mentem Budapestre, de aztán minden jobban érdekelt, mint az egyetemre járás.
A királyhelmeci Sycorax színjátszó csoport bizonyára adott alapot ehhez. Dino Benjamin, a Vígszínház színművésze, Bari Fatima sokoldalú tehetség, a videoklipeket is készítő Tóth Emese fotóművész indultak onnan.
Pecsők Marianna osztályfőnökünk volt a csoport vezetője. Szép emlékeim vannak a Sycoraxról, ami Shakespeare boszorkányáról kapta a nevét. Izgalmas élményeket adtak a próbák és az is, hogy tudtunk ezáltal utazni, eljutottunk eseményekre. A Sycoraxból Dino Benjamin, Rinkács Viktor és Illés Péter, a bátyám költöztek még Budapestre.
Lehetőségek szempontjából azt adta a város, amire vágytam, de hamar kiderült, hogy nem bírom a nagyvárosi környezetet.
Két év múlva ki is költöztem Budapest mellé, Nagykovácsiba, a dombok közé. Négy évig éltem ott, a csöndben, de Pest is könnyen elérhető közelségben maradt. Most is külvárosban élek, közvetlenül egy erdő mellett. Abból a szempontból szeretem a várost, hogy koncertlehetőségeket és programokat biztosít.
Hogyan lettél Annából Franny?
J.D. Salinger-nek köszönhető, az író 1961-ben megjelent Franny és Zooey című, két novellát tartalmazó kötetéből kölcsönöztem a nevet. Egyébként több könyvében szerepel ez a karakter. Hat éve többször is elolvastam a könyvet. Franny Glass annyi éves, amennyi akkor én voltam.
Azonosultam azzal, amit csinált, amilyenek a gondolatai voltak. Szenvedett attól, hogy járjon-e egyetemre, betagozódjon-e a mókuskerékbe, vallásos, spirituális kérdései voltak, hogyan lehetne lelkileg jól élni.
Filozofikus, mintsem cselekménydús mű a Franny és Zooey. Színészetet tanul a lány, de kezd megundorodni attól az egoizmustól, ami ezzel jár. Azóta használom a nevét, amióta aktívan koncertezni kezdtem, lassan három éve.
Adatlapodon azt írod, hogy folkzenész vagy, aki a természet közelében nőtt fel, zenéd pedig melankolikus dallamokra és misztikus szövegekre épül. Július végén megjelent Int he Garden című lemezed igazolja ezt. A nyolc dalból hét angolul szól.
Ez a műfaj anyanyelve. Egy időben teljesen bele voltam bolondulva a hatvanas, hetvenes évek Amerikájának folkzenéjébe és valamennyire az angolszász népzenébe is. Annyira az angol nyelvhez kötődik ez a műfaj, hogy nem volt kérdés, milyen nyelven írjak dalokat.
Meghallgatva az anyagot, kitárulkozó lemez ez. A belső gondolataidat meséled a hallgatónak. Mintha te lennél az a kert.
Számomra is megfoghatatlan, hogy mit is szimbolizál a Kert. Igen, ez egy olyan belső világ, amit nem akarok elveszíteni.
A Kert olyan hely, ahonnan a dalok születnek, és tele van varázzsal, intuícióval, mitológiával, képekkel. Egy kicsit ellenpontja a betagozódott felnőtt életnek.
ITT HALLGASD MEG A LEMEZT:
Szerelmem, Saskatchewan a második dal címe.
Saskatchewan egy kanadai préri tartomány. Nagy vonzalmam van az észak-amerikai indián kultúrák iránt, úgyhogy az ottani prérire keveredett a dalom karaktere.
A Facebook oldalad kezdőfotóján egy lovat vezetsz.
Egy ideig Bolyba jártam lovagolni, amikor épp időm volt haza látogatni.
Miről szól a Morning Glory című szám?
Arról az áldott, reggeli köztes állapotról, amikor az ember már nem alszik, de még ébren sincs igazán.
A Találkozás az edei tündérrel?
Abban a dalban arról énekelek, mennyire vágyom a falusi környezetbe, a csendbe, a természetbe.
A következő dal az Utazás az álmok földjére. Ábrándozó típus vagy?
Lehet, hogy megvádolható vagyok ezzel. A Journey to the Land of the Dreams egy elég rossz időszakomban született. Az Álmok Földje és a Kert hasonló lelki terek, oda vágytam vissza a letargiából.
A Téli dalba került egy cselló is. Ki muzsikál a csodálatosan andalító Winter Song-ban?
Szőgyényi Júlia számomra ismeretlen volt, amíg együtt nem kezdtünk dolgozni. Egy ismerősöm ajánlotta, mert tudta, hogy csellistát keresek.
A Where Is the Song című számod témája, hogy hol van a dal.
Pontosan arról szól, hogy hol van a dal délelőtt, délután, este, éjszaka. Vagyis, hogy a különböző napszakokban milyen terekre visz a dalírás.
Ez persze inkább lelki utazás, de bizonyítja, hogy sok mindenből lehet inspirációt nyerni.
Az egyetlen magyar szám a lemezen az Indulj el / Kis kece. Érdekes, hogy a csallóközi Storyum zenekar egyik angol albumán is az Indulj el szól magyarul. Te miért választottad?
Régóta énekelem már ezt a két népdalt. Szerettem volna, hogy legyen magyar dal az albumon, jó apropó volt, hogy lemezre vegyem ezt a két végtelenül érzelmes, egymás mellé téve jól összeillő népdalt.
Gyönyörű a lemez borítója. Rád süt a Nap, előtted egy kis növény. Az egyik kezeddel hívod a napsugarat a növényre, a másik kezedben gitár
Lajta Gábor festőművész tökéletesen megfogta az album hangulatát. Az egyik legfantasztikusabb ember, akit ismerek, őt kértem meg, hogy készítse el a borítót. Annyit tudtam biztosan, hogy természeti környezetben készüljön. Innentől a beállítás, a kompozíció és az utólagos szerkesztések mind az ő munkái. Imádom azt a képet, tényleg csodás lett. Elefánty Zoltán volt a hangmérnök. Szentendrei stúdiójában vettük fel a lemezt, ő keverte és készítette a mastert is.
Ráhangolódnak az emberek a kertedre? Járnak a koncertjeidre?
A héten már a koncert előtt megtelt Budapesten az Agora nevű közösségi tér.
El tudnék képzelni mögéd egy szimfonikus zenekart.
Most, hogy mondod, én is el tudnám képzelni, de ez iszonyatosan sok idő, energia és pénz függvénye lenne. Nem beszélve arról, hogy akkor csak egy év múlva lett volna lemezem.
Miért a gitár mellett döntöttél? A portálunkon 2015-ben megjelent interjúban, amelyet Zaťko Ervin készített veled a 24. Tompa Mihály Országos Versenyen, azt mondtad, nyolcévesen volt egy fafurulyád, furulyára jártál a zeneiskolában, amit a zongora váltott, ezután jött az életedbe az ének és a gitár.
Sok évig klasszikus zongoráztam. Kamaszkoromban kezdtem gitározni, hozzám nőtt.
Milyen gyakran jársz Királyhelmecre?
A nyáron kétszer voltam otthon, előtte hónapokig nem. Öt-hat óra a vonatút, nem könnyű időt szakítani rá. Otthon már felléptem párszor, és szívesen játszanék más felvidéki helyeken is, Komáromban például érdeklődtem a RÉV-ben. Emlékszem, a Sycorax színjátszójaként nagyon kedveltük azt a helyet. Szeretném más szlovákiai magyar helyeken is megmutatni magam.
Az In the Garden albumot lezártam, lassan elengedem, dolgozom a következőn. Nemrég megírtam az első magyar dalomat is. Ráadásul otthon, Királyhelmecen. Arról szól, mennyire más érzések jönnek elő a vidéki egyszerűségben, mint a nagyvárosban. Lehet, hogy ez állandó témám marad?
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Illés Anna archívuma
