Lazán mosolygott, amikor leült a városháza melletti kávéház napsütötte teraszának egyik fehér székére, a fehér asztal mellé, szeptember hatodikán. Fontos dátum. Aznap este indult a Pressburg című szlovákiai magyar sorozat. Ő a férfi főszereplő. Éppen öt órával a kezdési időpont előtt kezdtünk beszélgetni Matusek Attilával, a Komáromi Jókai Színház tagjával. Színművésszel, rendezővel.
Hogyan ébredtél? Mit csináltál egész nap?
Semmiben sem volt különb ez a nap, mint a többi. Egy kicsit talán fáradtabb vagyok, mert rosszul aludtam éjszaka, de ennek semmi köze a sorozathoz. Ma nem a kislányom ébresztett, sokáig aludhattam.
Pedig a mai napon óránként háromszor találkoztam a Pressburgról szóló írásokkal a neten.
Néhányba én is beleszaladtam. Későn reggeliztem, inkább korai ebédnek mondanám. Olvasgattam, az előbb ettem itt egy remek kakaós csigát.
Persze, megnéztem, miket írtak a Pressburg két nappal korábbi mozis bemutatójáról, mert kíváncsi voltam. De inkább a következő feladataimmal foglalkoztam.
Például?
Angol szöveget tanultam.
Angol szöveget?
Egy casting videóhoz kell. De még semmi komoly. Ha lesz hír, ígérem, szólok. (nevet)
A mai Új Szóban egy oldalon, több helyen szerepelsz. A kassai Thália Színház jubileumi 55. évadnyitójáról szóló cikkben is, az oldal alján egy Pressburg-hirdetésben is…
Lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok, de szerintem nem kell ezzel foglalkoznom. Ezek jönnek, a munkám hozadékai.
Így van, ha az ember olyannal foglalkozik, ami esetleg foglalkoztathatja a kulturális közéletet. Nem ezek határoznak meg engem.
Kivel nézed majd a Pressburg első részét?
Örsújfalun, a barátaimmal, a Komáromi Kismagyarokkal. György Ádámmal, Zsidek Pállal és Panyi Gergővel. Ez a mi kis csapatunk. Ők majd nézik a Pressburgot, én meg közben a teraszon „kávézgatok“.
Egy-két kulisszatitkot elárulsz?
A szereplőválogatás a Komáromi Jókai Színházban, a Hamlet premierje előtti napon volt, 2020. szeptember 21-én. Molnár Csaba, a sorozat rendezője bejött a színházba, ott készített pár felvételt velünk.
Szerintem még Hostomský Fanni is olvasta Atti szerepét. Végigdumáltuk a jeleneteket, improvizáltunk.
Molnár Csaba filmrendező azt nyilatkozta nemrég portálunknak, hogy amint besétáltál a castingra, tudta, hogy te leszel a sorozatbeli Atti.
Megkérdezte, tudnék-e maradni délutánra is, mert behívna hozzám egy lányt, a Komáromban élő Mária Artl Barnášovát. Akkor már sejtettem valamit.
Mikor forgattátok a sorozatot?
A Pressburg forgatása 2022 nyarán kezdődött. A kislányom akkor volt kéthetes. Novemberig forgattunk, majd 2023 tavaszán folytattuk, egészen júniusig. Közben a színházban bemutattuk Georg Büchner Woyzeck című drámáját, amelyben az Ezreddobos szerepe kedvéért felszedtem magamra pár kiló izmot. Béres Attila rendező szólt, hogy ő még a tavaly tavaszi formámra emlékezett, túlságosan le vagyok fogyva. Rendszeresen edzettem, figyeltem az étkezésemre, felszedtem öt-hat kiló izmot.
Tartottam is tőle, hogy látszik majd a különbség. Az első és második részben jómagam láttam a változást, de bízom benne, hogy a nézők nem vették észre. A szkriptesek mindenesetre vakargathatták a fejüket.
Már filmes szakszavakat használsz?
A szkriptre gondolsz? Vagy a frenchre, amit még a beszélgetésünk előtt mondtam? Az olyan filmes technika, ahol nem igazán van szünet. Átállások közt valami gyors kaja, így tizenkét órás munkanap helyett, lehetett 10 vagy 9 órás egy-egy forgatás.
Szakszavakat, látom, tanultál. Mit tanultál meg még?
Azt, hogy nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek tűnik. Sokkal specifikusabb koncentrációt igényel, mint a színház.
Oda bemész, három-négy órát a színpadon vagy, majd lazíthatsz. A forgatáson nagyon sokszor várakozással telik az idő, amíg átáll a kamera meg a fény. Amikor forog a kamera, és azt érzed, most nagyon jó lett a jelenet, megtörtént a pillanat, előfordul, hogy azt mondják, álljunk le, mert nem úgy áll a színésznő haja, nem jól van a színészen az ing. Ekkor nem szabad kizökkenni, hogy működjön a jelenet. Sajnáltam, hogy az első részbe nem az a jelenet került, amikor megöleltem az anyámat játszó Molnár Xéniát és leesett a hajpántja. Nagyon emberi volt, de, hogy ne tűnjék bakinak, egy másik vágatot használtak. Miközben természetesen megértem, mégis nagyon sajnálom.
Azt mondtad a komáromi Tátra mozi színpadán, a premier előtti vetítés után, hogy Molnár Csaba mutatta meg neked Pozsonyt.
Egy nagyon élhető várost mutatott. Amikor a kamerapróbákra mentem, szkeptikus voltam Pozsonnyal kapcsolatban. A Duna utcát ismertem, ahol Csabiék is laknak, a DunArts diákszínjátszó csoportot vittük Zsidek Pállal három évig.
Csaba megmutatta, mennyi minden van még a fővárosban. Úgy voltam Pozsonyban, mint az ember, aki nem kirándul, hanem utazik.
Kétezer-tizenhétben fődíjat nyert a DunArts az 54. Jókai Napokon, a Szentivánéji álom előadásotokkal.
Úgy tűnik, a Szentivánéji álom a szerencsedarabom. Három díjat hoztunk el akkor a Jókai Napokról, tavaly pedig Kisvárdán szintén három díjat nyertünk a kassai Thália Színházbeli rendezésemmel.
Akkor is, most is sikerült megtalálnunk a varázslatát. Szerintem nagyon fontos, hogy egy színházi előadásban ott legyen a csoda, hogy elkapjon és bele tudj szeretni.
Ez a varázslat/csoda az, ami végett eldöntötted, hogy profi színészeket is fogsz rendezni?
Jordán Tamás igazgató úr szólt, még Szombathelyen, amikor a Weöres Sándor Színházban voltam tag, hogy itt egy pályázat harminc év alatti színházi alkotóknak, ha valakinek van valamilyen projektje, szóljon, mert három nap maradt a beadásig. Nekem volt kész projektem, Dennis Kelly DNS című egyfelvonásos drámája. Megrendeztem. Támogattak Tamásék, és mellém álltak az ottani színésztársaim is.
Voltál amatőr gyermek-, majd diákszínjátszó Komáromban, kaposvári színművészeti egyetemista, rendeztél és rendezel gyermekeket a csallóközaranyosi Árgyélus táborban, foglalkoztál diákszínjátszókkal, egyre többet rendezel Komáromban és Kassán. És még csak idén, szeptember végén leszel 32 éves. Milyen érzés volt azok előtt felnőni, akik drámapedagógusként, rendezőként foglalkoztak veled?
Az ember néha megpróbálja összegezni, mi történt vele az elmúlt egy évben, én általában a születésnapjaimon szoktam visszatekinteni. Úgy még nem gondoltam át, hogy mennyit változtam azóta, hogy színész lettem, majd színházcsináló, vagy most, hogy a Pressburgban játszom. Lehet, hogy ezek feltűnnek néhány embernek, de a barátaim számára, akikről beszélsz, én nem változtam semmit. Ugyanaz az ember vagyok.
Színházat csak szenvedéllyel lehet csinálni. Egy kicsit hasonlóan gondolkodom a színházcsinálásról, mint Quentin Tarantino a filmről. Ő azt mondja, szeresd a mozit, légy szerelmes a mozifilmekbe, és akkor tudsz filmet csinálni.
Tudsz színházat nézni?
Nehezen. Már szakmailag nézem, de imádom, ha még el tud varázsolni valami.
Passzívan figyelek, nézem a történéseket, de az agyam már teljesen máshol jár. Ha olvasok is azt kutatom, mit, hogyan csinálnék meg. Szükségem van művészi inspirációra, ami beindítja a színházi agyamat.
Mikor indul a Tartuffe próbafolyamata a kassai Thália Színházban?
Október 21-én kezdjük, december 12-én mutatjuk be. Azután jön majd Komáromba, bérletbe.
A tavalyelőtt rendezett Burundanga című előadásod pedig megy a kassai bérletbe.
Jó kis csere lett. (nevet). A Burundangát már tavaly vitte volna Kassa, de egyeztetési gondok akadtak. Most történik majd a csere. Két Matusek-rendezés egy évadban? Legyen!
A sors hozta így?
Igen és nyilván döntések meg beszélgetések. Gál Tamás igazgatóval beszéltünk róla, hogy a Tartuffe jöjjön Kassáról, mert erősen bízom abban, hogy jó előadást fogunk csinálni. XIV. Lajos cenzúrázta a darabot, nem tetszett neki a pesszimista vég. Molière az ő nyomására írta át, akkor született meg az a Tartuffe, amit ismerünk. Parti Nagy Lajos pedig írt egy „Moliere: TARTUFFE“ című darabot. Ebből kiindulva készítem az előadást, a szövegkönyv még nincsen teljesen kész, de sok új jelenet, apróság tűnt fel a szöveg olvasása közben, amik elkezdtek érdekelni.
Újabb viszonyok kerülnek kibontásra, amiket eddig a nézők nem láthattak. Három vendéget viszek Kassára. Gál Sárát, Heringes Williamot és Kalocsányi Gábort. Ő Lőrincet, Tartuffe inasát alakítja majd.
Akit a szombathelyi előadásban, amelyet Béres Attila rendezett, Te játszottál.
Igen.
Szombathelyen énekeltél is a színészek zenekarában.
Mágikus Mintha volt a nevünk. A komáromi színház 70. születésnapi gáláján az ottani repertoárunk egyik dalát adtam elő. A Hapci király próbafolyamata alatt kialakult Komáromban is egy jó kis zenész csapat, amely a Bérletek éjszakáján szórakoztatta a közönséget.
Tervezem, hogy egy kicsit megdolgoztatom őket. Előkészületben van egy előadás, amelynek a szövegét írom. Egy zenekarról, a zenészek életéről, útkereséséről szól majd. Maradjon a jövő évad meglepetése!
Mióta viseled ezt a magyar nemzetiszínű karkötőt?
Két hete. Zsidek Pál a Komáromi Kismagyarok minden tagjának ajándékozott egyet. Amolyan barátságkarkötő. Aki ismer tudja, hogy nem hordanék ilyet. Nem szeretem ezt a mellveregetős, turulos, nagy-magyarországos, árpádsávos látszatmagyarkodást. Miközben nekem nagyon fontos a magyarságom. Csak nem szeretném, hogy ezt egy politikai szféra kisajátítsa magának.
Azért vettem fel a karkötőt, hogy ne csak egy szélsőjobboldali párt sajátíthassa ki a trikolórt. Miért ne lehetne az enyém is? Azt mondtam két hete, én ezt hordani fogom, és ezt fogom képviselni. Azt, hogy lehet szabad gondolkodóként is magyarnak lenni.
2024. szeptember 13-tól, péntektől, a Pressburg sorozat 20 óra 35 perckor kezdődik a Szlovák Televízió 2-es csatornáján.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Pressburg Partners Production
