Lámpást, a 670 éves zsörtölődő törpe szellemet alakítja majd A padlás című félig mese, félig musical 35. évfordulóján, e héten, vasárnap este a Vígszínházban a Királyhelmecről indult Dino Benjamin színművész, rendező. 1988. január 29-én mutatták be a Vígszínházban Presser Gábor – Sztevanovity Dusán és Horváth Péter darabját.
Februárban azután ismét Nemecsek lesz Dés László – Geszti Péter – Grecsó Krisztián: A Pál utcai fiúk című musicaljében. Március 21-én pedig megint színre kerül a Vígszínház Házi Színpadán első színházi rendezése, a Szélvész után is szép vagy, amely az Event nonprofit szervezet jóvoltából tavaly ősszel Komáromban, a Benkő Géza Stúdiószínpadon is hangos sikert aratott. Nem csoda, hogy a Budapesten élő Dino Benjamin úszik a boldogságban.
„A Vígszínház óriási szerencse és mázli, nem is álmodtam arról, hogy ide kerülök”
– fogalmaz a fiatal színművész. – „Királyhelmeci gimnazista koromban naponta felkerestem a színház honlapját, és nézegettem az aktuális műsort, hogy ki, mit rendez, és milyen darabok kerülnek színre a szezonban. Olyankor úgy éreztem, hogy egy kicsit a részese lehetek a Vígszínháznak” – vallja be, hozzátéve, amikor három éve, a színművészeti egyetem elvégzése után megadatott számára, hogy társulati tag legyen, az első pillanattól méltó akart lenni az elődökhöz, a színház történetéhez, az épülethez.
„Azt kérdeztem magamtól, hogy jogom van-e itt lenni? Azt képviselem-e, amit megkövetel ez az épület?”
– fogalmaz Benjamin, aki ifjabb Vidnyánszky Attilával és Csapó Attilával került egy öltözőbe. Elárulta, amikor először meglátta magát Fesztbaum Bélával A doktor úr című produkció hatalmas plakátján, még a fejét is elfordította megilletődöttségében, annyira furcsa volt számára az új helyzet, ahogy az is, hogy nézők várnak rá az előadások után a Vígszínház művészbejárójánál. Olyankor sapkát, kapucnit húz, és meggyorsítja a lépteit.
„A doktor úr című előadásban Puzsér, a szentimentális tolvaj volt életem első főszerepe a nagyszínpadon, Zsótér Sándor, az egyik nagy mesterem rendezte.
Azt tanította a tanár úr, hogy ha semmit sem mondasz a színpadon, akkor is gondolkodni kell.
Nagyon hálás vagyok neki ezért. Sokat szoktunk telefonálni, általában éjszaka, amikor mindketten ráérünk. Gyakran kérek tanácsot, és mindig segít. Igazi mesteremnek tartom” – avat be a színművész, akit az otthoniak éppen A doktor úrban láttak először a Vígszínházban.
„Számukra hihetetlen és fantasztikus volt, hogy három felvonáson keresztül egy szerepet játszottam, majd úgy álltam eléjük, mint az ő Benijük. Hüledeztek, hogy miképp tudtam megtanulni azt a rengeteg szöveget” – nevet a színész, akinek Szélvész után is szép vagy című első Vígszínházi rendezését a komáromi közönség is láthatta tavaly november 14-én.
Két szereplőre írt monodráma a Vígszínházból – Dino Benjamin rendezése Komáromban
„Cseh Dávid dramaturg barátom, a darab írója mesélt először a Rakugo stílusról. Beleírta a darabba. Itt a színész a lényeg. A „zavaró elemek” ki vannak iktatva. A komáromi vendégjáték előtt izgultam egy kicsit, hiszen nagy volt a tét.
Először mutatkoztam be rendezőként otthon. A siker megnyugtatott engem és a szereplőket,
Szántó Balázst, valamint Kovács Olivért is” – mosolyog Benjamin, aki Budapesten sokszor kap szeleteket a Felvidékről.
„Négy éve, amikor a Mágnás Miska című operettben Gida grófot játszottam, különösen jó volt, hogy Bandor Évával állhattam a Vígszínház színpadán, aki Korláth Lotti grófnő volt.
Amikor jött játszani, midig hozott nekem valamit otthonról, főleg Mila kekszet, ami a kedvencem”
– nosztalgiázik a színész, aki a jövő évadban Pinokkió lesz Presser Gábor és Sztevanovity Dusán új musicaljében.
„Keresztes Tamás rendezi az előadást. Nagy zenés produkció készül. Félig mese, félig nem – zenés kaland 10-től 100 éves korig.
Hatalmas örömömre én játszhatom majd Pinokkiót a Vígszínház nagyszínpadán. Nagyon izgulok, és érzem, hogy nagyon jó lesz.
Tetszett, amiket Tamás eddig elmondott a szerepről, az előadásról, egyezik a gondolkodásunk a színházról” – tudatja a színész, és hozzá teszi, Presser Gábor szerint nem olyan tragikus a hangja.
„És ha ezt Presser Gábor mondja, az már jónak számít. Sok énekórám van vele. Van, hogy egy nap öt órát énekelek, hogy az énekhangom megfeleljen ehhez a produkcióhoz. Presser Gábor rengeteg instrukciót ad, nagyon sokat segít.
Úgy állunk hozzá, mit akarunk, hol szólal meg ez a dal az előadásban, mi a jelenet kiindulópontja, hova kell eljutni, közben mi a lelkület. Ez sokat segít, hogy úgy álljak majd a színpadon, hogy mindig a helyemen legyek” – lekendezik Dino Benjamin, miközben A padlás 35 éves évfordulós előadására készül.
Rendezni is fog, mondja végül, már választott darabokat, de hogy mit visz színre, maradjon titok. A Királyhelmecről indult fiatal színművész lassan elhiszi a csodát, hogy részese lett a Vígszínház mindennapi életének.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Vígszínház archívum