Királyként pózol a sakkvilágbajnokság hivatalos dala, a Trojan War klipjében, mellette Rose May a királynő. Sakktábla fölé hajolnak, bár saját bevallása szerint, nem tud sakkozni. Más viadalokban bajnok Dajka Raul dalszerző, rapper. Nyáron jelent meg Lapos a Föld című új lemeze. Erről is beszélgettünk az ATEMPO-nak adott exkluzív interjúban.
Nemrég ért véget a 45. FIDE Sakkolimpia Budapesten. Számodra kétszeresen emlékezetes marad az esemény. Rose May társaságában adod elő a Trojan War című dalt, a sakkolimpia himnuszát.
Az Artisjus Songwriting Camp nemzetközi dalszerző táborban készült a dal május közepén. Ez volt az első kooperációnk egy holland producerrel és Rose May magyar énekesnővel, rapperrel. A Trojan War annyira megtetszett a sakkolimpia szervezőinek, hogy himnusznak választották, és a Magyar Sakkszövetség székházát is megkaptuk a videoklip helyszínéül.
A másik ok, hogy a sakkolimpia ötödik napján voltál harminc éves.
Sosem szoktam inni, úgymond, iszogatok, ám a harmincasomat mégis sikerült kellő módon megünnepelnünk.
Vasárnapra esett, megleptek a barátaim, másnap pedig mentem fellépni a sakkolimpiára. Reggel még vállalhatatlan üzemmódban voltam, de estére sikerült összekapni magam.
Mennyi ideje vagy a pályán ebből a harminc évből?
A felét biztosan reflektorfényben töltöttem. Tizenhét évesen már rendszeresen a köztudatban voltam, de előtte is foglalkoztam zenével.
Olyan dalokat írtam, amiket egy nap alatt, húszezren láttak. Akkoriban ez nagy dolognak számított.
Horváth Tamással való duótokat említi alapnak minden forrás. Hogyan kezdődött az a több, mint tizenhárom éves történet?
Egymás mellett laktunk. Egyszer a buszmegállóban álltunk, amikor Tomi megdicsérte az éppen aktuális klipemet. Jót beszélgettünk, és megdumáltuk, hogy csinálunk egy közös dalt.
Ez lett a ››Lassan elmúlik‹‹, ami nagyon sokáig első helyen volt a VIVA toplistán. Azután kérték a követők, hogy csináljunk még egy dalt. Jött az ››Állj mellém‹‹. Az is siker lett. És következtek a gigaslágerek, a ››Beléd estem‹‹, a ››Szeretsz engem‹‹, a ››Táncol velem a világ‹‹. Ezekkel lettünk igazán sikeresek. Sokat koncerteztünk, és adtunk egy élőzenekaros nagykoncertet Budapesten, a Barba Negrában. Elővételben elkapkodták a jegyeket.
Lassan mégis elmúlt ez az időszak. Meddig tartott?
Öt-hat évig. Éppen akkor mentünk szét, amikor összeállt az élőzenekar, amelyet Tomi rakott össze, majd ő is vitte tovább. Én pedig csináltam egy másik zenekart. Nagyon szerettem azt az időszakot.
Vannak napok, amikor visszasírom, hiszen szeretem Tomit, mint embert.
Amikor szólóban folytattad, több előadóval is dolgoztál. Pribelszkivel például humoros, Ábrahámmal lírai klipeket forgattatok. És ott van Rassan, aki oroszul rappel, és kalinkát táncol a tetőn.
Rassan a zenekarom billentyűse. Azelőtt is barátok voltunk. Látom benne a jövőt. Állandóan arra buzdítom, hogy csináljon saját dalokat is, a legtöbb számában próbálok neki segíteni, legalábbis az instrumentális részekben. Van dala, amelyhez én írtam a magyar szöveget, ő az oroszt. Kettős állampolgárként folyékonyan beszél oroszul.
Ami a dalaimat illeti, igyekszem színes és változatos lenni.
Amikor a barátaimmal leülünk beszélgetni vagy zenét csinálni, és eszünkbe jut valami marhaság, azt a vonalat visszük tovább. Vannak komoly klipek is. Tavaly jött ki egy dalom Nótár Maryvel, a ››Van pénzem, de!‹‹ című szám, amellyel Fonogram – Magyar Zenei Díjat nyertünk hazai hagyományos slágerzenei kategóriában.
És Ábel dala a Zaporozsec zenekarral?
Ezt a dalt egy családi tragédia ihlette. Borzalmas volt a tavalyi évünk, az egész családunkat nagy traumaként ért egy haláleset. A Zaporozsec zenekar ››Azon az éjszakán‹‹ című száma pedig végigvezetett bennünket ezen az úton, hitet adott nekünk. Amikor megtörtént a tragédia, egyértelmű volt, hogy ha emlékdalt írok, benne lesz a Zaporozsec zenekar. Azonnal vállalták. Közben összebarátkoztunk a srácokkal.
Egészen más érzelmekből nincs hiány a július végén megjelent Lapos a Föld című lemezeden sem. Odaszólsz azoknak, akiknek elég annyi, hogy hallanak valami ostobaságot, és nem néznek a mélyére. Merre menj, ahol nem szégyen az érték és önmagad tudsz lenni, kérdezed. És van nyár is, tánc, meg szerelem, minden mennyiségben a dalokban.
Valóban a felszínesség az egyik fő téma.
Három hónap alatt írtam a dalokat, az alapján, éppen milyen napom volt. A tizenkét számból csak egynek a szövege szomorú. Nyár előtt születtek a dalok, hallani, hogy jönnek a forró, bulis napok, mindenki kimegy a természetbe, megiszik valami könnyű piát és jókedve van. Sajnos, nem fektettem sok energiát a lemez népszerűsítésébe. Nyár volt, turnéidőszak, szerintem rossz döntés volt július végén kihozni. Mindig megfogadtam, hogy a jövő héten promózom, majd holnap csinálom a videókat, azután nem lett belőle semmi, és a lemezrendelést sem osztottam meg még. A klipjeimet a kezdetektől magam rendezem.
A családod látható a Jégkocka című dal klipje végén?
Hét éve vagyunk együtt a feleségemmel. Két gyermekünk van, akiket nem szeretek mutogatni a médiában. Miközben gondolkodom, hogy meg kéne osztanom a róluk készült fényképeimet a nagyvilággal. A ››Jégkocka‹‹ klipjébe, pár villanásra, bekerültek.
Sokan követnek a neten, de amikor élő fellépéseken elmondom, hogy családom van, nem hiszik el, hiszen a közösségi média más algoritmusban juttatja el hozzájuk a képeket.
Mikor készülsz errefelé?
A covid előtt rendszeresen felléptem nálatok, minden hónapban volt egy koncertem a Felvidéken. Azóta nem került erre sor, pedig nagyon szeretnék menni. Jöttek kérések az idénre is, végül nem bizonyultak komoly meghívásoknak.
A sakk lényege, hogy valaki kockáztasson-e a nyerésre, vagy maradjon biztonságban. Melyik lépést választod?
Közeli barátaim, akik ismerik az életutamat, tudják, hogy kockáztató típus vagyok. Ebben érzem magam komfortosan.
Nem szeretek nyugodtan üldögélni. A hosszú nyugalomban egy idő után feszült leszek.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Dajka Raul, Szeles Bence
