Trióként folytatja a Last Blues Band

Trióként folytatja a Last Blues Band

Az ekecsi KGB tagjaiból született 1991-ben a Last Blues Band, amelyet 27 évvel indulása után, 2018-ban újjászervezett Tornóczi Tibor frontember Gútán. Ha nem lett volna koronavírus-járvány, s ha nem veszítette volna életét a billentyűsük, ma már két albummal rendelkező, sokat koncertező, a bluest sajátosan és izgalmasan egyéb stílusokkal vegyítő zenekarról írhatnék. A Szlovák Blues Társaság nemrég kiadott jubileumi, 15. Antológiájába beválogatta a Last Blues Band 4 dalát – magyarul.

A 26. Borostyán Fesztiválon való fellépésük után három zenész ült előttem a komáromi Európa Udvar teaházában. Az Ifjúságfalván élő Tornóczi Tibor énekes-szájharmonikás, Domján Ádám gútai és Tóth Marián ímelyi gitárosokkal, utóbbi gitároktatóval. Ha már a sors így hozta, trióként folytatják. Erről beszélgettünk.

 

Sokáig töprengtetek, hogy folytatjátok-e?

Tornóczi Tibor: A mai koncert arról szólt, tudjuk-e, bírjuk-e így folytatni. Ezt tartottam az egyik járható útnak, hogy csinálunk egy akusztikus verziót és kipróbáljuk, van-e létjogosultsága a színpadon. Úgy érzem, sikerült, s azt is tudom, hogy még jobb, izgalmasabb, érdekesebb lesz.

 

 

Mennyi idő jutott nektek a tavaly július 15-én tragikus körülmények között elhunyt Sárközi Imre billentyűssel?

Tornóczi Tibor: Nem volt olyan hosszú, mint amilyen tartalmas az az idő. A nulláról indulva hatalmas sebességgel robbantottunk három éve.

Leírhatatlan és példátlan, hogyan tudtunk együtt zenét csinálni mi hárman, Imivel és Ádámmal.

Azzal, hogy Imi olyan hirtelen elment, nagyon magunkra maradtunk, de már megtaláltuk magunkat. Nem mondom, hogy lehet őt pótolni, de van kiút. Most már tudom.

 

Ti is magatokra találtatok?

Domján Ádám: Úgy fogalmaznék, hogy igazából Tibor találta meg önmagát. Az én szerepem ebben a zenekarban annyi, hogy rá tudjak hangolódni Tiborra.

Tornóczi Tibor: Ádám hozta a legnagyobb áldozatot. Eldobta a basszusgitárt az akusztikus gitár végett, pedig tudjuk, nagyon jó basszusgitáros. Egy teljesen más izomcsoportot kellett beindítania, hogy betanulja ezt az új műsort.

Tóth Marián: Volt úgy, hogy Imi halála miatt abbahagyjuk. Azután eldöntöttük, hogy tovább csináljuk. Most biztosan Imi is büszke ránk, ha nézte fentről a koncertet.

 

 

Tornóczi Tibor: Egy éve nem találkozott a zenekar. Tavaly szeptemberben jött a gondolat, hogy próbáljuk meg az akusztikus verziót. Akkor kipróbáltunk négy-öt dalt, majd jöttek a járványhelyzet miatti lezárások. Az idén júniusban tudtunk megint együtt próbálni Ifjúságfalván, ahol élek, a kultúrházban, amiért nagy köszönet Gönczöl Gabriella polgármesterasszonynak és a helyi önkormányzatnak. Mostanra értek színpadra ezek a dalok. Itt, Komáromban, az idei Borostyán Fesztiválon színvonalas volt a színpad. Filkó Ottót külön szeretném kiemelni. Nagyszerűen hangosított. A stúdiójában vettük fel az előző anyagunkat, még Imivel, tavaly januárban. Úgy nézett ki, hogy 2020 a mi nagy évünk lesz. Mindenünk kész volt, egy csomó előszerződést kötöttünk, rengeteg helyre hívtak. Azután jött a pandémia, és mindent áthúzott. Egyetlen koncertet tudtunk adni a tavaszi és az őszi lezárások között, majd jött a következő csapás, Imi halála.

 

Milyen volt most zenélni?

Domján Ádám: Furcsa volt átállni az akusztikus gitárra. Basszusgitáros voltam a Frees zenekarban is, azelőtt, hogy elkezdtem zenélni a Last Blues Banddel, korábban gitároztam egy másik együttesben. Szeretek gitározni. Azt tanultam, a basszus csak pluszban jött hozzá, mégis azt fejlesztettem tovább.

Tóth Marián: Jó volt zenélni trióban, persze teljesen más, mint nagyzenekarban. Hozzá kell szokni az új formációhoz. Tapasztalatszerzésnek nagyon jó volt ez a koncert.

 

Székely Máté László, Szoó Virág és Sárhelyi Erika kortárs magyar költők verseit zenésítettétek meg. Azt mondtad a koncerten, hogy egy évig nem írtál kottát, Sárhelyi Erika verse húzott ki a hullámvölgyből.

Tornóczi Tibor: Erika csodát tud tenni, csodát tud írni. Olvasom a verseit, és megszólal bennem a zene. Az első verse, amit megzenésítettem a Didaktikus dal volt. Beszéltünk, közben átküldte a verset, hogy volna-e kedvem megzenésíteni. Amíg beszélgettünk, nézegettem magam előtt a verset, tíz perc után azt mondtam, kész. Gyakorlatilag a mai formájában volt kész.

Erika ezzel a versével fogott meg, a szövegei mindig zárt lakatokat tudnak kinyitni bennem.

 

 

Azért választottál kortárs szövegeket, mert ezeket gondolod te is a világról?

Tornóczi Tibor: Aktuálisan írják meg a világ dolgait. Klasszikust is megzenésítettünk. Ady Endre Őrizem a szemed című versének megzenésítésével megnyertük a József Attila Vers-és Daléneklő Fesztivál fődíját 2019-ben. Ahogy megalakult a zenekar 2018-ban, azt mondtam a srácoknak novemberben, hogy lesz ez a verseny Budapesten, és azért megyünk oda, hogy megnyerjük, Akkor a szívébe zárt bennünket a budapesti közönség. Addig nem volt külföldi induló, mi tettük nemzetközivé a fesztivált.

 

Kinek, mi a kedvence ebből a mostani koncertből?

Domján Ádám: Az Indul. Az akusztikus változat átadja az annak idején rögzített eredeti dal energiáit.

Tóth Marián: Az Emlék. Az a dal maga a blues.

Tornóczi Tibor: A Kulcs a zárban. A pocsolyából jöttem vissza ezzel a dallal. Amikor hallgatom, eszembe jut, mi az, ami onnan kihozott.

 

Akkor most ez a trió elindult?

Tornóczi Tibor: Igen, elindultunk, van már érdeklődés. Hagytam időt a történéseknek. Azért örültem a Borostyán együttes meghívásának, hogy a színpadon megmérettethettük a dalokat. Nem arra vágyom, hogy nagy fesztiválokon játsszunk óriási tömegek előtt, de az is megoldható.

Ez a műfaj, amit csinálunk, emóciókkal van tele. Akkor működik a kapcsolat a közönséggel, ha látjuk egymás szemét. Ha látom a nézők szemében azt a csillogást, ami az én szememben is benne van, kialakul egy buborék, amelyben egyszerre veszünk levegőt. Ezért csináljuk.

Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző