Diaboló repül a kupolába, kígyónő tekereg elképesztő pózokban, egy figura álldogál egy lámpaoszlop tetején, francia matróz egyensúlyoz pezsgősüvegen, bohóc kergeti a fényt a sátorban, nem esik le a hintáslány a trapézról, pálcán tartott pohárba rumot tölt egy bájos hölgy, kötéltáncosnő ugrik a magasba, kutyák sétálnak egymás mögött, lovakon balettozik egy szerelmespár. Ilyenek az esték a Magyar Donnert Nagycirkuszban. Alig vártam, hogy a világhírű lovas akrobaták és társulatuk nyomába szegődhessek Dél-Komáromban!
Kedd volt. Napsütésben fürdött a cirkuszsátor. Férfiak szorgoskodtak körülötte. Erős szalagokkal feszítették a ponyvát, vasakat vertek az aszfaltba. A közelben egy kisebb targonca pihent. A fák mellől figyeltem őket. Németül beszélgettek egymás között.
„Magyarországon születtünk. Németországban nőttünk fel, ott jártunk iskolába. Hétévesen hagytam el Magyarországot, onnantól kezdve csak havonta egyszer jöttünk látogatóba. Egyfolytában német, francia, dán, angol cirkuszokban dolgoztunk” – mondta ifjabb Donnert Antal lovas akrobata.
A cirkuszban mindennek fix helye van
2020-ban hazatértek, hogy Magyarországon cirkuszoljanak tovább, de jött a koronavírus-járvány. 2021-ben felléptek Budapesten, a Fővárosi Nagycirkusz Dinasztiák című műsorában. Tavaly Donnert Family Cirkusz néven megkezdték magyarországi útjukat. Idéntől Magyar Donnert Nagycirkusz a nevük. Itt a sátrat is a cirkusz művészei építik.
„Látod, milyen olajozottam megy a munka, mindenki tudja a dolgát. Ha felvennénk brigádosokat, nem tudnák mit, mikor és hova kell tenni, mindig figyelni kellene rájuk.
A cirkuszban mindennek fix helye van. Pontosan tudjuk, melyik kocsihoz lehet kötni a sátor egyik felét, hátra, a másik teherautóhoz a hátulját.
Amikor reklámozni jövünk egy új helyre, felmérjük a terepet. Olykor előre leverjük a karókat egy benzines betontörővel, de légkalapácsunk is van” – sorolta a lovas akrobata az épülő tengerkék–okkersárga cirkuszi sátor előtt, amelyen jókedvében még mindig táncolt a napsugár.
A nyolcadik generáció
Másnap délelőtt zuhogó esőben ültünk az elkészült cirkuszi sátor hatalmas nézőterén Donnert Elizabeth, a cirkusz nagyasszonya társaságában. Az épülő porondot figyeltük.
„Tízévesen léptem először a manézsba, édesapám zsonglőrszámában és a bátyáim egyensúlyozó számában segédkeztem. Egykerekűn bicikliztünk is a cirkuszbéli gyermekekkel. Tizennégy évesen önálló zsonglőrszámunk lett az öcsémmel. Hetvenhatban ebből vizsgáztam a Fővárosi Nagycirkuszban. Amikor férjhez mentem Donnert Antalhoz, a kézegyensúlyozó számában asszisztáltam, és lett egy szóló kötélszámom, egy luftbalett a vastag kötéllel, mellette futott tovább a zsonglőr szám is.
Kétezer-ötben voltam utoljára porondon” – emlékezett csillogó szemmel Donnert Elizabeth, majd a világhírű elődökről, férje nagyszüleiről mesélt.
A dinasztiaalapító nyolc Donnert testvérről, a hat fiúról és két lányról, akik közül Donnert Viktor, a legfiatalabb, nemrég, nyolcvankilenc éves korában hunyt el. Elizabethnek öt fia született. Richárd, Adrián, Antal, Arnold és Alfons. Donnert Richárd feleségével, Donnert Váradi Ewa Európa-szerte ismert lábzsonglőrrel az idei szezonban egy németországi cirkuszban vendégszerepel. A többi Donnert-fivér és párjaik, több világot járt artista és egy remek bohóc, Steven Muñoz társaságában, fellépnek az idei programban. Ők a nyolcadik generáció.
Miss Daniella bírja az adrenalint
A műsor pazar. Állapítottam meg a következő nap este, a premier szünetében, amikor éppen Miss Daniella drótkötélszámát készítették elő. Terbócs Barbara artistaiskolát végzett Budapesten, miután nem vették fel a balettintézetbe, de nem érkezett felkészületlenül a cirkusz világába, országos fitnesz bajnok volt.
„A mai napig csinálni szeretem a cirkuszt, nem nézni”
– mosolygott a bűbájos akrobata, aki konferálja is az előadást – „Azért vagyok a kötélen Miss Daniella, mert a nevem Terbócs Barbara Daniella. A legelső cirkuszban, ahol dolgoztam, Miss Barbi voltam, ami annyira nem tetszett, szóltam, lehessek Miss Daniella, és azóta rám ragadt. Zboray Évánál tanultam Budapesten, a Baross Imre Artistaképzőben. Egész Európát és Amerikát bejárták heten drótkötélszámmal és zsonglőrködtek is. Az volt a nevük, hogy Seven Tünde. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy híres artistától tanulhattam a szakma rejtélyeit” – hálálkodott a kötéltáncosnő, aki a pandémia idején, a Dinasztiák című előadás-sorozat idején a Fővárosi Nagycirkuszban ismerkedett meg Donnert Arnolddal, aki most az előadás látványfelelőse a Magyar Donnert Nagycirkuszban. „Tudok szaltózni, cigánykereket vetni a kötélen, de mindig változtatom a trükkjeimet. Minden álmom a lengőtrapéz volt.
Most sem félek a tizenkét méter magas kupolában. Három éve csinálom. Pörgős személyiség vagyok, szeretem az izgalmakat, bírom az adrenalint. Pontosan tudom, hol tartok a számban, hol a trapéz, és mit kell megfognom a következő pillanatban. Amikor fellépés van, a közönség ad egy olyan pluszt, hogy mindenre is képes vagyok!” – avatott be Terbócs Barbara Daniella.
A feledhetetlen Nereusék
A publikum pedig vasárnap, a búcsúelőadáson is szájtátva nézte a produkciókat. Köztük Nereus Lajos, a hetvenöt éves cirkuszi legenda világot járt számát a lámpaoszloppal, felesége, Vitzo páratlan poháregyensúlyozását, kisebbik fia, a szakmát éppen tanuló, a cirkuszhoz csütörtökönként csatlakozó Nereus Lóránt görgőegyensúlyozó számát és lányát, Emíliát, Lóránt asszisztensét.
„Tizenöt éves koromban, légtornász számot csináltam. Középiskolai szünetben mentünk le egy kis magyar cirkuszhoz. Akkor kezdtem, amikor Erzsike (Donnert Elizabeth, a szerk.) még nyolcéves kislány volt. Ők is szerződtetett artisták voltak a Holdfény Cirkusznál. Sportoló családból származom Békéscsabáról. Tornász voltam, körzeti bajnok lettem lólengésben. Hergott Lajos barátom édesapja artista volt, és mi is eldöntöttük, hogy ezt fogjuk csinálni. Így indult a történet. Vele mentem dolgozni a Holdfény Cirkuszba.
Mondják, akinek a talpára rátapad a fűrészpor, nem hagyja el többé a manézst. Azóta itt vagyok. Cirkuszokban, varietékben léptem fel kézálló számmal szerte a világon.
Volt feleségemmel úgy gondoltuk, minden országban összeszedjük a jó szokásokat. Mondhatom, minden országban jó volt” – nyilatkozta a világhírű mester.
A ló a legfontosabb
Az utolsó szám Donnert Antal és felesége, Emília érzelmes és magával ragadó balettje volt, két lovon.
„Huszonnégy éve lettem lovas akrobata, kilencévesen kezdtem” – tudatta ifjabb Donnert Antal. „Azóta már tanítottam egy-két lovat.
Valamelyiket nem is lehet erre rávenni, mert megijednek, félnek. Nagy türelem kell a ló tanításához. Meg kell értetni a lóval, hogy mit akarunk tőle.
Nálunk nincs szabadidomítás, arra megtanítani a lovakat sokkal nehezebb, mint a pa-dö-dőre vagy a zsoké számra” – magyarázta a fiatal cirkuszművész.
„Ott vagyunk otthon, ahol a lovaink és a lakókocsijaink vannak”
– jegyezte meg Donnert Elizabeth, aki a búcsúelőadás után a cirkusz tér szélére, a ligetig kísért. Mellette ott tipegett a legkisebb Donnert Antal, az ötödik ezen a néven. A kilencedik generáció. A lovakról gondoskodni kell, hiába van házunk Pesten, mutatott az asszony a friss szénagöngyölegekkel teli kocsira. A környéken vásárolták, frissen viszik tovább
„A lovakat sosem hagyjuk egyedül.
Ha valaki el szeretne valahová menni, valakinek mindig az állatokkal kell maradni. A Tónika lakodalma vidéken volt, nem messze a helytől, ahol éppen télire álltunk. Pesten megesküdtek, a vidéki kultúrházban mulattak. De a lakodalom közben is hol az egyik, hol a másik fiam elment megnézni, rendben van-e minden a lovakkal. Azután visszajöttek mulatni” – nézett vissza a cirkuszi sátorra Donnert Elizabeth.
A cirkuszi sátornak már nem volt oldala, negyedórával azután, hogy az utolsó néző is távozott. Donnert Adrián a kis targoncával hozta kifelé az összecsomagolt hang- és fénytribünt. Neyene, Emília, Barbara Daniella lecserélve flitteres kosztümjeiket, a sátor gyomrában pakoltak. Este hétre már nem lesz itt semmi, mondogatták, még az éjjel a következő helyszínre viszik a sátrat.
Egy szezonban akár harmincötször is lebontják és felépítik.
December közepén egy németországi karácsonyi cirkuszban lép porondra a Donnert család. Jövőre márciusban pedig ismét odahaza gyúlnak majd ki a fények varázslatos manézsukban.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
