Tavaly szeptemberben került dobozba Laczkó Sándor Hancsovszky Béláról szóló filmje, ami szakmai berkekben azt jelenti, akkor fejeződött be a forgatás. A komáromi Tátra moziban a sajtónak a napokban bemutatott változat egy hete készült el. A Hancsovszky tornaljai díszbemutatója október 3-án, a jövő héten csütörtökön lesz.
Nem véletlenül a közép-szlovákiai kisvárosban lép majd mozivászonra Hancsovszky Béla, hiszen a film, amelyet majd a premier után részletezünk, az 1945-ös tornaljai robbantóról, a 19 éves fiatalember sorsán túl pedig a hontalanság éveinek sötét és végtelenül elszomorító állapotairól szól.
Egyetlen sztori mindig beszédesebb
„Mi, történészek ismertük ezt a történetet, az utóbbi években megjelent egy-két kisebb publikáció erről. A Tornaljáról származott Czente Zoltán, Hancsovszky kortársa tartotta életben a témát. Elsősorban saját visszaemlékezéseire alapozva kiadott egy hosszabb tanulmányt, amely még Magyarországon jelent meg, 2001 táján. Amikor témát kerestünk Laczkó Sándorral, hogy miről készítsünk dokumentumfilmet a hontalanság éveiből, jutott eszembe, hogy itt van ez a tornaljai história.
Egyetlen sztori mindig beszédesebb, mint sok ember történetét bemutatni. Hancsovszky Béla esete jó példa arra, hogy megmutassuk történelmünk ellentmondásosságát” – véli Simon Attila történész.
Felvetését elfogadta Laczkó Sándor rendező, producer, a Fórum Kisebbségkutató Intézet pedig belevágott a Hancsovszky-projektbe. „Elkezdtünk levéltárakban kutatni Popély Árpád történész kollégámmal, hogy igazából felfedjük a történetet, mert sok mindent akkor még nem tudtunk” – vallja be a történész.
Prágában, Budapesten, Pozsonyban, Besztercebányán, Tornalján kutattak. „Új dolgokat bányásztunk elő, amiket interjú formájában elmondtunk a forgatókönyvírónak” – árulta el Simon Attila.
Véleménye szerint szükség van arra, hogy a történelmünket így is bemutassuk, és ha az emberek elgondolkodnak, mi is volt akkor, a film már elérte a hatását.
Tavaly nyáron, 12 nap alatt
„Már a legelején látható volt, hogy a hat-hétszáz oldalas levéltári anyag nem fogja elmondani önmagát” – magyarázza Laczkó Sándor rendező, majd így folytatja – „A levéltári anyag kérte, hogy keverjük a stílusokat, illetve, hogy lépjük át a klasszikus, pusztán történelmi dokumentumfilmek határait. Nyolcvan perc nagyon rövid idő, és túl sok szálon futnak az események, túl sok az ellentmondás, túl sok minden történik. Nem találtunk más utat” – sorolja, majd elmeséli, hogy tavaly nyáron, tizenkét nap alatt, több helyszínen, a két Komáromban, a Nagyléli-szigeten, Leléd határában, Dunaradványon és természetesen, Tornalján forgatták a filmet.
„A robbantást itt forgattuk, Komáromban, az Öregvárban, a börtönt pedig Dél-Komáromban, a Monostori erődben. A film fő történését, a robbantást szándékosan késleltettük. Reméljük, teljesíti a dramaturgiai célját” – avat be a kulisszatitkokba.
Varga Emese dramaturg elmondja, szellemi kaland volt a forgatókönyv megírása. „A rendező ötlete volt, hogy a Hancsovszky játszott dokumentumfilm legyen. Sokat dolgoztunk a könyvön, és próbáltuk úgy elevenné tenni, hogy az is kiderüljön, hogy ez miért, hogyan lesz fontos. Máté figurája egy olyan fiatal történész, egy gondolkodó ember, aki elkezdi rakosgatni a történeteket, amelyekkel találkozik.
Egy fiatal értelmiségi, aki valamit szeretne összerakni a múltja, a családja, a közössége életéből, és azt érzi, végig kell mennie ezen, hogy megértsen valamit a saját életéből és a saját helyzeteiből.
Mi is így rakosgattuk össze Hancsovszky Béla történetét, akár dramaturgiailag, akár a dokumentumokat, hogy ha ezt ide teszem, akkor ennek ez az értelme, ha oda teszem, annak az az értelme.
Nagy kérdés volt, hogy a tényeket mennyire lehet értelmezni, hol csúszik át egy sajátos, szubjektív értelmezésbe az objektívnek tűnő história. Érdekes út volt a történetmesélés logikája” – avat be.
Hős-e Hancsovszky?
Fontos, hogy legyenek történeteink, a drámáink, a történelmi emlékezetünk, a filmművészetünk kapcsán, folytatja a dramaturg. „Még akkor is, ha ez a történet, ez a karakter ellentmondásos. Ezért is tesszük fel többször a kérdést, ki ez az ember.
Nem lehet egyértelműen fekete vagy fehér cédulát tenni rá, hogy bűnöző, vagy hős. Egyik sem, mert azt hiszem, hogy a történeteink, a személyiségeink és mi, magunk sem fekete-fehérek, hanem feketék és fehérek vagyunk.
Az a fontos, hogy megtanuljunk történeteket, történelmet értelmezni anélkül, hogy dobozolnánk és általánosítanánk” – részletezi Varga Emese.
Nagyon jó munka volt a forgatás, summázza Oszlík Péter színművész, a nyitrai Andrej Bagar Színház művészeti vezetője, Máté alakítója. „Egy időben történész akartam lenni, de ez később elmúlt. Annak idején Pozsonyban, a Duna Utcai Gimnáziumban, Popély Gyula és Popély Árpád is tanítottak. A történelem az egyik kedvenc tantárgyam volt. Biztosan akadna történet, aminek ennyire utánajárnék, mint Máté a filmben. El tudom képzelni, hogy valaki ennyire beleőrül egy sztoriba.
Nem tudom, hogy hős-e Hancsovszky, mert vakmerő dolog egy robbantás. Merénylet. Annyi nem világos része van a történetnek, hogy nem tudnám megmondani, hős volt-e Hancsovszky Béla, vagy csak rosszkor volt rossz helyen” – mélázik a színész.
Novemberben Hancsovsky-turné
Danis Dorián gimnazista szerint a film nagyon érdekes témát dolgoz fel. „Meglepő, hogy nem is hallottunk erről a dologról, pedig ezzel foglalkoznia kell a mai fiatalságnak. Hancsovszky nem egy megszokott hős.
Egy szerény fiú, aki a közösség miatt lett hőssé. Ha azt mondják, hogy nem ő tette, csak felvállalta ezt a tettet, akkor még nagyobb hős a szememben” – fogalmaz a néző.
Laczkó Sándor azt várja a Hancsovszky filmtől, hogy az emberek beszéljenek róla. Akkor is, ha nem tetszik.
„Fontos, hogy beszéljünk a történetről és azokról a dilemmákról, amiket a történet, és Hancsovszky Béla személye felvet. Csak így tudunk majd egy következő lépést tenni előre.
Október harmadikán indul a mozis terjesztés, Tornalján aznap lesz a díszbemutatója. Novemberben Hancsovszky-turnét tervezünk, amikor a színészekkel együtt iskolákat látogatunk majd. Levetítjük a diákoknak, és beszélgetést is szeretnénk kezdeményezni velük” – tudatja búcsúzóul.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Hancsovszky Film
