Azt mondja, az operatőr a rendező harmadik keze. Elárulja, most kezdi érezni a Pressburg sikerét, melengeti a szívét a sok üzenet, komment. Szereti a fényt, de még jobban kedveli az árnyékot. Bevallja, a jó történet magával ragadja a moziban. A Komáromból indult, amatőr színjátszáson, fotózáson, videoklipek készítésén túl, a profi filmezésig jutott Angyal Gábor operatőrrel beszélgettünk.
Hol és hogyan találkoztál annak idején, a középiskola után, Pozsonnyal?
A Malomvölgyi kollégium tetején. Voltak ott tetőre nyíló szobák, sok estén keresztül buliztunk egyetemista társaimmal. Jó fejek voltak. Ebben a közegben tanultam meg rendesen szlovákul.
Amikor felkerültem a fővárosba, szinte éppenhogy be tudtam mutatkozni. Féltem ettől többet mondani, és nem is igazán tudtam szlovákul beszélni. Valamennyien kellően furcsák és elfogadóak voltunk a VŠMU egyetem filmes szakán. Hat éve, amióta Pozsonyban vagyok, senki sem jegyezte meg, hogy valamit rosszul ragozok szlovákul. Inkább kijavítottak, de különlegességnek vették.
Azt mondták, erő kell ahhoz, hogy a mellett, hogy operatőrnek tanulok, azt az utat is járom, hogy elsajátítsam a szlovák nyelvet.
Van saját kamerád, azóta, hogy operatőr lettél?
Most már nincs. Tinédzserként volt egy digitális fényképezőgépem, amellyel főleg a BMX kerékpáros, a gördeszkás trükkjeimet fényképeztem és bármit, ami megtetszett. Szentjánosbogarakat például. Egy idő után, és ez nálam a coviddal jött, átálltam az analóg fényképezésre. Attól kezdve csak filmre készítek képeket. Legújabban pedig papírra fotózok.
Most csinálok egy fényképezőgépet otthon, a 3D nyomtatómmal.
Ezt is Komáromból, a gépipariból hozod?
Azt, hogy értsek hozzá, valóban a gépipari szakközépiskolában mutatták meg, de 3D-ben való nyomtatás nem is volt még, amikor oda jártam. Nosztalgikus visszatérés ez a gépész énemhez.
A kamera egy gép.
Sok géppel dolgozunk mi, filmesek. Kamerát mozgató eszközökkel, reflektorokkal.
Valóban mindenütt fellelhető a gépészet.
Az operatőr az egyik főnök ebben a munkában?
Az operatőr a rendező harmadik keze. (nevet) Persze, nekem is nagyon sok kezem tud lenni.
Ezt éppen a Pressburg tévésorozat forgatásán éltem meg először igazán, hogy egy nagy stáb dolgozott alattam. Volt, amit egy, más jeleneteket két kamerára fogattunk. Minden kamerának volt egy kamera operátora, egy első és egy második asszisztense. Amikor két kamerával dolgoztunk csak egy második asszisztens dolgozott, ezt így szokták csinálni. Ez volt a szűk kamera csapat. Rajtuk kívül az operatőrhöz tartozott a fényes csapat. Ott volt egy fővilágosító és két-három világosító.
Meglepett a Pressburg sikere?
Úgy érzem, ez egy történelmi pillanat, hiszen eddig még senki nem beszélt ilyen módon, belülről a magyar kisebbség dolgairól a Szlovák Televízióban. Sejtettük, hogy a mi közösségünk a magáénak érzi majd a sorozatot.
Azt, hogy tetszik nekik, most kezdem érezni, ahogy több rész után vagyunk. Melengeti a szívem a sok üzenet és komment. Mindenki másképp, de megtalálja a saját témáját.
Molnár Csaba rendező, producer zseniális karaktereket álmodott a sorozatba. A Pressburg utolsó része volt a vizsgamunkám az egyetemen. Operatőrileg az volt a sorozat egyik legösszetettebb része. Van benne egy jelenet, amelyben nagyon sok színész gyűlt össze egy helyen. Nem volt egyszerű feladat képekre szabdalni. Majd látják a tévénézők, mennyire sikerült. A forgatás után olykor megálltam Csuport Máté vágónál. Simogattam a kutyáját, és arról agyaltunk, hogyan lehetne még jobb a dinamikája. Ha becsukom a szemem, fejből tudom, milyen kép, szöveg következik. Nemrég Brünnben volt először, hogy leültem és megnéztem az első két részt, és néző voltam. Kellett hozzá, hogy jó néhány hónapja láttam utoljára a sorozat képeit.
Milyen érzés volt a vörös szőnyegen állni a Serial Killer tévés versenyen, Brünnben?
Minden vörössel volt megvilágítva a fesztivál helyszínein. Csak a Felvidéki Betyárok piros ››monterkája‹‹ hiányzott. (nevet) Igaz, abban játszottak a vásznon. A fesztivál furcsa címe abból adódott, hogy olyan jó sorozatokat vonultattak fel, amelyek már-már ölnek.
Miből él egy szabadúszó operatőr Pozsonyban?
Mindig másból. Az idei évem főleg a Markíza kereskedelmi tévécsatornánál telt, ahol kamera operátor voltam a Második esély című sorozatban. Nyolcvan forgatási napot húztam le náluk. Az egész évad 101 forgatási nap volt. Szeretem váltogatni a feladataimat a kamera csapaton belül. Nyáron fővilágosító voltam egy új szlovák film forgatásán Szepsiben. Bandor Éva és Hajdú Szabolcs is szerepelnek a filmben, amelyről többet nem árulhatok el.
Szeretem a fényt. A fővilágosító amolyan esszenciája a fényes munkának. Még jobban szeretem az árnyékot!
Milyen szép látvány innen, a kávéház teraszáról, ahogy rávetül a Szentháromság-szobor árnyéka a túloldalon a falra! A modern filmezés hozta, hogy sokszor nem is világítunk, hanem elvesszük a fényt.
Egyénként is sötét típus vagyok, szeretem a sötét tónusokat. Néha sötétet világítunk. (mosolyog)
Mostanában?
Kerekes Péter rendezővel, dogozom két új projektben. Az egyiknek, a Wishing on a Star című, olasz koprodukcióban forgatott, filmjének, amelyet nyolc évig készített, a hetekben volt a premierje. Martin Kollár fényképezte. Az ő kamera asszisztense voltam. Most Kerekes Péter Kassai Békemaratonról készülő filmjében dolgozom. A minap jöttem haza Kassáról az utóforgatásról.
Tudsz filmet nézni?
Nehéz, de ha jó a film, az operatőrt is maga alá gyűri, nem veszek észre benne semmit, csupán élvezem. Néha elgondolkodom, hogy ezt hogyan csinálták. A remek történet magával ragad a moziban.
Kedvenc operatőröd?
Benoit Debie. Az ő kameráján keresztül éltem át az első filmes élményemet, az Enter the void című filmet 2009-ben. És ez valahol, akkor még ugyan kevésbé tudatosan, irányított erre a pályára.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Pressburg Partners Production
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
