Igaz, az útjuk nem egy helyen kezdődött, de a céljuk ugyanaz volt. Talán ezért akarta úgy a sors, hogy megalapítsák zenekarukat. A közös érdeklődés és fejlődni vágyás összekovácsolta Göbő Sándort és Tornóczi Tibort. Bennünket, nézőket pedig valami teljesen csodálatossal áldott meg.
Hogyan találkoztatok?
Göbő Sándor: Tibinek komolyabb zenei múltja van. Évtizedek óta zenél. Én is zenélgettem szólóban, aztán Anna lányommal a Ketten formációban. Különböző alkalmakkor találkoztunk, volt, hogy egy helyen játszottunk. Legutoljára a Last Blues Band zenekarral játszott Tibi. Akkor ismertem meg. Egy könnyűzenei fesztiválon találkoztunk először Farnadon. Akkor nem is a Tibivel kezdtem beszélgetni, hanem az akkori zenésztársával, aki a Last Blues Band másik oszlopos tagja volt, Sárközi Imi, aki, sajnos azóta már nincs köztünk.
Nagyon jót jammeltünk. Kiismertük egymást zeneileg is.
Itt még nem egy zenekarban játszottatok. Miként forrott ez ki?
Göbő Sándor: Hosszú idő telt el azóta, amikor a Ketten-el voltunk könnyűzenei szemlén Vásárúton, ahol Tibi megjelent. Kíváncsiságból jött el, éppen dobost keresett. A kultúrház előtt beszélgettünk, szóba került, hogy érdemes volna valamit közösen kitalálni, alkotni. Először a két formáció egybehúzásában gondolkodtunk, azaz a Last Blues Band, akik az Imi halála után háromtagú formációként működtek meg a Ketten. Volt több közös koncertünk is így, egymás után fellépve, mígnem aztán az ő repertoárjukból két dalt, meg a miénkből két dalt közösen, tehát öttagú zenekarként adtunk elő, Lendván, Szlovéniában. Volt egy Tájházi találka nevű akció is, Szőgyénben, ahol felléptünk külön, de a Tibi szájharmonikával csatlakozott a mi Ketten formációnkhoz. A műsor végén, amikor elpakoltunk, Tibi megkérdezte, hogy mit szólnék ahhoz, ha csinálnánk egy Cseh Tamás műsort. Ketten.
Engem ez azért villanyozott fel, mert nekem is piszkálta a csőröm Cseh Tamás. Tudtam, hogy létezik, hallgattam is a dalait, de sosem nyúltam hozzá zeneileg. Úgy éreztem, hogy Tibi ajánlatával megérett az idő arra, hogy Cseh Tamás dalokkal foglalkozzak. Közvetíteni akartam valamit.
Miért pont Cseh Tamás?
Tornóczi Tibor: Hozzáértünk Cseh Tamáshoz. Amikor belevágtunk, el sem tudtuk képzelni, hogy ennek milyen hozadéka lesz. Főleg bennünk.
Teljesen máshogy szól egy dal, ha leülsz közönségként, vagy állsz a színpadon és úgy adsz elő. Elképzelni sem tudtam, hogy ez hova fog elvinni minket. Szárnyalunk vele. Teljesen mindegy, hogy hol adjuk ezt elő és mennyi ember előtt. Maga a műsor egy csoda. Nekünk csoda. Csodaként élünk meg minden egyes előadást.
És bizony jó pár előadáson túl vagyunk már. Ez csak a kezdet. Egy sugallat volt. Annak az apropóján kezdtük el a közös munkát. Mindig könnyebb átvett dalokkal foglalkozni, és úgy megismerni egymást zeneileg. De én már akkor nem azért akartam a Cseh Tamást játszani, mert átvett dalokat akarok játszani. Ennek egy bizonyos sajátossága és feelingje van. Próbálok hitelesen előadni a színpadon.
A fő cél az volt, ahova el is érkeztünk. Saját dalokat írunk. Kortárs költők verseit zenésítjük meg.
A Last Blues Band és Sanyi munkásságából is átvettünk dalokat, abból raktunk össze egy műsort. De mondom, most már eljutottunk odáig, hogy írjuk a saját dalainkat. A cél az alkotás. Van egy komplett Cseh Tamás műsorunk, van egy komplett Versek másképp műsorunk. Ebben a szellemben fogjuk ezt tovább építeni.
Súlyos sorok a háború néma képei mellé – Itt az Amikor csönd lesz a Fifti-Fifti duótól (+VIDEÓ)
Jelenleg melyik lépcsőfokon áll a zenekar? Hova tovább?
Tornóczi Tibor: Az idén egy teljesen más profilba ugrottunk bele. A Felvidéken sajnos eléggé korlátozottak a lehetőségek. Tavaly is kissé beleharaptunk, de most elkezdtünk egy teljesen más műfajban dolgozni. Az utcazenéléssel próbálkozunk. Utcazenész fesztiválokat látogatunk meg. Eddig nagyon jó visszajelzéseket kapunk. Voltunk Debrecenben, Gödöllőn, Balassagyarmaton, Győrben, Egerben, ahol naponta két fellépésünk volt. Ahol eddig játszottunk, jól fogadtak minket. Zanzásított verzióban adjuk elő a két programot.
Megéltük azt is, hogy Gödöllőre csak miattunk jött el valaki. És ez nagyszerű dolog!
OTT JÁRTUNK: Megtöltötték a várost zenével – ilyen volt az első Utcazene Fesztivál (FOTÓK)
Bakos Orsolya Virág, ATEMPO.sk
Fotó: Csáky Mátyás, ATEMPO.sk
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
