Pénteken a Soul Hunterbe látogatott a The Bits Supergroup – Beatles Emlékzenekar. Nem mindennapi esemény, mivel a srácok három éve álltak össze, hogy a négy liverpooli srác zenéjét elvigyék bárhová, ahol igény van rá. Azóta bejárták a nagyvilágot; Derecskei Zsolt (gitár, ének, billentyű) például fellépett a Cavern Clubban. A dobos, Bakó Balázs legalább négy további együttesben is játszik. A másik gitáros-énekesnek, Bárth Jánosnak is van egy bandája, akikkel saját számokat játszanak. A basszust (és vokált) pedig Kasléder Albert pötyögi, akinek szintén vannak egyéb zenei érdekeltségei, például egy effektpedálokat gyártó cégnél.
Pontosan érkezünk. (ritka egy pillanat) A bejáratnál gond nélkül átjutunk, megkapjuk a "The Bits" feliratú pecsétet. Még épp akad egy üres asztal, amit el is foglalunk. Zenéről beszélgetünk, kire melyik banda volt a legnagyobb hatással. Kb. egy órát dumálunk és vodkázunk, de semmi nem történik. A hangszerek beállítva, minden kész a színpadon, de a zenekar sehol. Aztán körül nézek a klubban. Hát persze! Még alig van közönség. Ég a pofám, hogy DS-en nem tombolnak százak egy ilyen happeningen. De végül elkezdődik, méghozzá a lendületes "I Wanna Hold Your Hand"-del.
Egy ideig tartózkodó a közönség, de a harmadk-negyedik dalnál már megénekelteti őket a Supergroup. Az "Eight Days a Week"-nél már én is vokálozok. Ott állok a színpad szélén, így jól meg tudom figyelni a bandát. Mind valamilyen jellemző dologgal adnak a személyüknek egyéni stílust. Albert, a basszer kicsit pankos, tüsi frizurával operál; Balázs a dobok mögött sapkát és sálat visel; Zsolt katonai dzsekiben feszít; Jánosnak pedig, ha jól láttam, a leghosszabb a haja a bandában. Következik a "Day Tripper", amit én Jimi Hendrixtől ismerek, de ez a verzió is nagyon tetszetős. A "Hard Day's Night" klasszikus akkordjai csendülnek fel. Már értem a koncepciót: a bulizósabb oldalát akarják megmutatni a srácok, de azért jönnek a komolyabb dalok: a "Let It Be", majd a "Here Comes The Sun", utána pedig az egyik nagy kedvencem, a "Don´t Let Me Down". A komoly és pszichedellikusan mámoros "Come together" elvarázsol. Az "Eleanor Rigby"-t Balázs énekli. Az első szettet a "Yesterday" és a "Get Back" zárja.
A szünetben kapok egy kis kritikát a közönség soraiból, miszerint túl hangosan énekeltem, de hát ez a rock´n´roll – gyors, mocskos és fülsiketítően pörgős :)
Alig fújjuk ki magunkat, máris kezdődik a második szett, amit John Lennon talán leghíresebb szóló dala, az "Imagine" nyit. Zsolti a billentyűknél igazi virtuóz, de ez az állítás mindegyikükre érvényes. A "Yellow Submarine", a "Back in the USSR" és a "Money" még kultúráltan lemegy, de amikor Jani szájharmonikán kezd játszani, hogy felvezesse a "Love Me Do"-t, néhányan elkezdenek hőbörögni, de végül a rock´n´roll meg az erősítők elnyomják őket. Korai dalokkal csúszunk át a koncert vége felé, mint az "All My Loving", a "Help!" és a "She Loves You", aminél a banda ismét a közönség segítségét veszi igénybe. Zsolti énekli: "she loves you", mi meg utána, hogy "yeah, yeah, yeah", párszor ezt, aztán bedurran az egész "balhé". A "Helter Skelter"-t rendesen megspékelték effektekkel, dehát ez a dal arra való. Utolsó lassúzásra a "Hey Jude"-dal hívják a hallgatóságot, végül egymásba folyva a "Twist and Shout"-tal és az "I Saw Here Standing There"-rel búcsúznak. A közönség kitörő eksztázissal engedi le a színpadról a bandát. Állat volt a koncert, ritka egy pillanat.
Utánuk megyek az öltözőbe, az előre megbeszélt interjúra. Azt javasolják, hogy menjünk ki a levegőre, úgyhogy a bejárat előtt Zsoltival és Janival beszélgetünk:
Nekem a Beatles úgy jön le, hogy vagy poénból csinálnak meg egy számot, mint például a "Yellow Submarine", vagy komoly mondanivalójuk van, de azt is nagyon bombasztikusan adják elő. Mennyire fogott ez meg Benneteket, mi az, ami a Beatles-ben elkapott Titeket?
BJ (Bárth János): Az a helyzet, hogy gyerekkorunk óta szeretjük a Beatles-t, csak három éve csináljuk ezt a zenekart, és egyszer leültünk és megbeszéltük, hogy mindannyian úgy nőttünk fel, biztos a szülők miatt, mert voltak ilyen lemezek, hogy ez a zene nagyon közel állt hozzánk. Egyébként mindannyian zenéltünk más stílusban is, én például blues-t, de mindig szerettünk volna ilyen zenét játszani. Nehéz megmondani, hogy miért, talán mert ezek nagyon jó számok még most is.
Tudom, hogy Balázs legalább négy másik bandában is dobol, Neked pedig van egy BlueSpot nevű együttesed is, amiben saját számaidat játszod. Hogyan jönnek össze a próbák, ennyi elfoglaltság mellett?
BJ: Legtöbb időt ezzel a zenekarral töltjük. Nagyon sokat kell próbálni, hogy ezek a dalok összeáljanak. Az is fontos, hogy időnként más dalokat írjunk és játszunk, de a Bits a fő projekt.
Van egy provokatív kérdésem: Szerintetek Yoko Ono cseszte szét a Beatles-t?
BJ: (nevet) Hát ezt nem tudom, de vannak, akik így gondolják. Szerintem az is csoda, hogy ilyen sokáig együtt maradt a zenekar.
DZs (Derecskei Zsolt): Nem, nem a Yoko Ono. Ő csak az utolsó csepp volt a pohárban, de tényleg.
Ha már itt vagytok mind a ketten (mindkét gitáros-énekes), hogyan dőlt el a kezdeteknél, hogy melyik számot ki énekli, ki játszik akkusztikus vagy elektromos gitáron, ki billentyűzik?
BJ: Zsolti kiváló zongorista, tehát az az alap, hogy amikor zongoráról van szó, akkor övé a terep. Hogy ki énekli a dalt, az pedig attól függ, hogy kinek fekszik a dal. Tehát, hogy az adott dalhoz melyikünk hangja passzol jobban.
Egy emlékzenekarnál ez talán fura kérdés, de esetleg tervben van egy lemez kiadása? Hiszen a legtöbb Beatles dalt nagyon autentikusan, hűen adtátok elő, de sok dalhoz valami pluszt is hozzá tettetek, mondjuk egy gitárszóló vagy egy eltérő vokál formájában.
BJ: Külön lemezt nem tervezünk kiadni, de a turnék során néhány emlékezetes koncertet felvettünk, és kvázi emléktárgyként szoktuk kínálni a rajongóknak.
Melyik volt a legemlékezetesebb bulitok a három év alatt?
DZs: A legnagyobb az eddig a Budapest Sport Arénában hat-hétezer ember előtt múlt év december 29-én.
BJ: A legjobbra én azt mondanám, hogy nem egy, hanem van egy klubunk Budapesten, a Muzikum, ahol minden hónapban fellépünk egyszer. Beatles-t szerető közönség jön össze, és nagyon családias a hangulat. Nagyon jó ott olyanoknak játszani, akik tényleg rajongói ennek a zenének. Ha ott énekeltetjük őket, akkor zeng a ház.
A Beatles-ben az is jó szerintem, hogy minden korosztályt megszólít, mert úgy öt évenként felfedezi magának egy generáció.
BJ: Igen, ez nagyon érdekes, mert sokan azt hiszik, hogy ez csak az idősek zenéje, de vannak egészen kicsik is, akik eljönnek, mert Beatles-t akarnak hallani.
DZs: Egyébként itt is tök jó volt a közönségnek az összetétele. Nagyon sok fiatal volt, és ennek külön örülünk.
Bódis Attila, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
