Irigylésre méltó az energia, amellyel minden nyáron lovas színjátszó tábort szervez Hetényen a Csavar Színház és a Szevasz Polgári Társulás. Gál Tamás Jászai Mari- és Dosky-díjas színművész, színházigazgató, Kiss Szilvia színművésznő, Gál Réka Ágota, jövőre végző, Gál Ádám Vajk, idén kezdő budapesti színművészeti egyetemista, és az alapiskolás Gál Anna Virág kilencedszer tárták szélesre otthonuk, istállójuk meg a Csavarcsűr kapuit a színjátszás és a lovaglás iránt érdeklődő gyermekek előtt. Lovas színjátszó táborukat a Kultminor támogatta.
Lovak, napfény, tatami – A Csavar Színház lovas színjátszó táborában jártunk (+FOTÓK)
Egy tavalyi nyári napon járnak a gondolataim, szalmabáláknál kézen álló lányok, egy kutyával játszó kisfiú, a nagy fehér ló és az őszibarackhalomra szálló darázs között, amíg Gál Tamást várom a Komáromi Jókai Színház portáján. Hiába van augusztus második pénteke, az igazgatót a nyári színházi szünetben már az irodájába szólította kötelesség, a színház alapítványának az ülése.
„Nem bírjuk abbahagyni a lovas színjátszó tábort” – mondja már az autóban, amikor elhagyjuk Komáromot. „A júliusi versmondó tábort sem bírjuk abbahagyni Zsigárdon. Hozzánk nőtt az is. Azelőtt a vásárúti színjátszó tábort és zselízi népmesei táborunkat is nehezen engedtem el”. Teszi hozzá. Közben megérkezünk.
„A hely szelleme adja a lovas színjátszó tábor varázsát. A hely szelleme miatt vitték otthonaikba a művészeteket a régi nemesi családok, és ez azután egész évben elkísér.
Ha majd ősszel e körül a fa körül gyomlálok, eszembe fog jutni, hogy ezen a kis színpadon, milyen jeleneteket gyakoroltak a gyerekek.
Ez a hobbink, a szerelmünk. Ez tesz bennünket, a családot, függővé, hogy minden évben csináljuk”. Így adja meg a hangulatot a színművész, színházigazgató, majd elmegy átöltözni a lovagoltatáshoz.
Ahol tavaly nyáron abbahagyták
Kiss Szilvia színművésznő is azt mondja a juharfa alatt, ezekre a nyári napokra, családtagok lesznek a táborlakók. A közeli karámból lovaik, Akila, Cashim, Indigó, Merida és Picasso figyelnek bennünket.
„Nem tudok az idei érkező gyermekekhez úgy viszonyulni, mint egyszerű táborlakókhoz. A házunkban reggeliznek, zuhanyoznak, a kertünkben játszanak, erre a hétre igenis a családunkhoz tartoznak. Még a kutyáink is családtagként szeretik őket.
Az idén külön öröm volt, hogy az egész családunk itt tudott lenni. Réka és Ádám csoportvezetőkként foglalkoztak a gyerekkel, Virág pedig boldog táborozó volt. Sőt! Egy saját kis bandája is lett. Itt erős barátságok köttetnek. Öt, hat éve elválaszthatatlanok ezek a gyermekek. Nagyon élvezem a pillanatot, amikor megérkeznek, hiszen úgy üdvözlik egymást egy év után, mintha előző nap váltak volna el.
Ez a csoda, hogy ott folytatják, ahol tavaly nyáron befejezték, és még mindig tudnak újat mutatni egymásnak.
Most hat lány azzal állt elő, hogy szombatonként ide járnának lovagolni. Remek lenne, mert nagyon megerősítené a lelküket és ellenállóvá válnának a stressz ellen”. Mosolyog a színművésznő, és közben látom, az ő lelke is szárnyal. Ebéd előtt a táborlakókat faggatom.
Az idén csak csajok jöttek a lovas színjátszó táborba. Erről szól az előadásuk is. Mi lenne, ha nem lennének férfiak a világon.
Festett bajusz, pingált szakáll
„Van egy vidám divatbemutató és egy tehetségkutató, az X-Traktor. Ebben a Parasztembör karakterét játszom. Az egyik jelenetben pedig a takarítónőből csinálunk egy tökéletes robotpasit, aki a végén megöl bennünket” – kuncog Szeles Chloe. Janetka Edina szerint jobb, hogy az idén kevesebben vannak egy csoportban, több idejük marad lovagolni. „A legjobb volt a sok beszélgetés a barátnőkkel” – derül fel az arca. Szeles Zoe már sokadszor van Hertényen. „Már várom ezt a tábort nyaranta” – lelkendezik. Meglepődöm, hogy pasisra festették az arcukat. Szakáll, bajusz került a bájos lányorcákra. „Tegnap szórakozásból kifestettük Virágot, és mára is így maradt” – árulja el Siska Zea. „Arra ébredtem, hogy fölém hajol Zsófi, és festi az arcomat” – teszi hozzá Kecskés Fruzsina, aki Aleva Dórából viking rocksztárt varázsolt. „Azt írták a homlokomra, hogy Irma nénje, mert az az egyik szerepem. Rossz lenne, ha eltűnnének a fiúk. Igaz, ők szekálják a lányokat, ezért jó lenne, ha nem lennének. Viszont az osztályban csak ketten vagyunk lányok, ezáltal sok barátom eltűnne” – tudatja Gál Anna Virág. „Nálunk én szekálom, kergetem a fiúkat, és az remek szórakozás” – teszi hozzá Kállai Panni.
„Ha nem lennének fiúk a világon jó is lenne meg rossz is. Inkább rossz lenne. Ám ha nem lennének férfiak, háború sem lenne” – fejti ki Rácz Fanni.
Réka és Bence a tónál
Ebédkor, a tóparti vendéglőnél végre találkozom Gál Réka Ágotával és kedvesével, Brasch Bencével, a budapesti Vígszínház színművészével.
„Mindig jó hazajönni, de ez azért egy más helyezte, amikor sok kisgyermek bejön az otthonunkba.
Ilyenkor arra gondolok, milyen lenne, ha tizenheten lennénk testvérek”
- nevet a végzős színművészeti egyetemista. „Örülök, hogy Ádám is ezt a pályát választotta. Másutt talán nem lenne ennyire boldog, mint amilyennek most látom. Örülök, hogy beadta a derekát. Más a kisugárzása is, amióta felvették az egyetemre. Most is gólyatáborban van már” - mondja el.
„Az ebéd után indulok Veszprémbe, egy ottani bokszklubba egy sráccal edzeni, és átnéztem pár lemozgást.” Utal bokszos mozdulataira az asztalnál Brasch Bence, a legutóbbi Sztárbox bajnoka. Többször járt Hetényen.
„Mindig jó itt lenni. Most belecsöppentem egy táborhangulatba, ami mindig felidézi az én tábori hangulataimat. Mindig ürességet éreztem magamban, amimkor hazamentem egy-egy táborból”. Vallja be.
„Ez a tábor kilenc éve az életünk része. Táborlakóként kezdtem, azután táboroztató lettem. Bence másfél napot volt itt. Örülök, hogy része lett ennek. Új élmény volt számomra, hogy ma délelőtt beült megnézni a jeleneteket. Egy kicsit zavarban is voltam, mint csoportvezető. Ilyen helyzetben még nem látott engem. Izgalmas pillanat volt”. Avat be Réka.
Az emberként is sztár
Az utolsó délután a lovaglásé. A kezdők a kisebb karámban, a haladók, és ők vannak többen, a Csavarcsűr mögött. Az asztalnál ülök a fa alatt. Közepén egy hatalmas tálban lila gyertya. A faggyú peremén egy poloska sétál. A füvön boldogan futkosnak a kutyák, Bori, Délceg, Raja és Zselyke. Gál Tamás kantáron vezeti Achimot.
„Brasch Bencét szerették a gyerekek. Közvetlen, barátságos ember. Nem úgy viselkedik, mint egy sztár. Ez nekem nagyon szimpatikus, mert sok sztárt ismerek. Forgattam is most nyáron pár szlovák sztárral, és mondhatom sztár és sztár között óriási különbség van. Ha valaki sztár, nem biztos, hogy emberileg sztár. Bence emberként is sztár. Lovagolt, életében talán másodszor. Az ökölvívásból kifolyólag nagyon bátor. Felült a lóra, és ment. És ez nagy dolog”. Mondja a színházigazgató, miközben egy pillanatra sem téveszti szem elől a lovagló lányokat.
Azután feléled a szél. Egyre jobban mozgatja a faleveleket. A lovak is egyre nyugtalanabbak. Mindjárt jönnek a szülők, testvérek, barátok megnézni az öt nap alatt született előadást.
Ideje, hogy menjek. Mély sóhajokkal hagyom ott a Csavarcsűrt, a színészfamíliát, az 5 lovat, a 4 kutyát, a 3 papagájt. Hogy majd jövőre, itt folytassuk.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
