Ragyogó arccal érkezett a kávéházba Gál Ádám Vajk. Áradt a boldogság, amikor leült. Olvastam, nem készült színésznek, most azt láttam rajta, elszánt, hogy keresett művész és filmszínész lehessen. A Jászai Mari- és Dosky-díjas Gál Tamás színművész, színházigazgató és Kiss Szilvia színművésznő művészházaspár középső gyermeke folytatja a családi hagyományt.
Színészek gyermekeként készülhettél volna más pályára?
Sokáig úgy voltam vele, hogy nem tudnám ezt rendszeresen és szenvedéllyel csinálni. Színjátszó voltam, szavaltam.
Csodálatos hobbi volt, amit nagyon szerettem, de nem éreztem művészi elhivatottságot.
Nem a színészet volt legfelül az értéklistámon. Láttam, anyáék hogyan készülnek a szerepeikre, gondoltam, nem biztos, hogy állandóan szöveget szeretnék tanulni. A jog és a pénzvilág érdekelt. Végzős gimnazistaként beadtam a jelentkezésem az ELTE Nemzetközi Pénzgazdálkodási Karára és a gazdálkodás és menedzsmentre is, sőt a Corvinus Egyetemre, angol nyelvű nemzetközi gazdálkodásra. Mindhárom helyre felvettek.
Mégis a negyediket, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemet választottad.
Mindenről a tavalyi nyár és a Hancsovszky című film tehet, amelyet Laczkó Sándor rendezett és idén ősszel kerül majd a mozikba.
A forgatás felforgatta az életemet. Azt mondtam, ez az én világom! Szívesen csinálnám ezt hivatásként is.
Elhatároztam, hogy filmszínész leszek, valami gazdasági egyetem mellett. Mindebből az idén januárra már az lett, hogy megyek felvételizni a színművészetire.
Komolyan vetted a felkészülést. Nem egyszer éppen itt, a kávéházban gyakoroltál.
Monológokat és verseket memorizáltam, finom kávéillatban. Az ének volt az egyetlen, amelyben szakember, Pálinkás Andrássy Zsuzsanna korrepetitor segített, aki a GIMISz Diákszínpadban a Rómeó és Júlia című előadásunk zenei vezetője volt.
Amúgy egyedül készültem fel a felvételire. Anya és apa annak idején elégszer megtanították, mire ügyeljek egy versnél, prózánál, szereztem némi rutint.
Közönség előtt először a GIMISz előadásában énekeltem. A felvételire többek között vittem a Miért fáj? című dalt, Rómeó szólóját, ami Bajkai Csengel Mónika rendezte előadásunkból kimaradt, de lehet, hogy még nem tudtam volna így előadni. Pálinkás Andrássy Zsuzsanna februártól arra tanított, hogy bátrabban merjek énekelni.
A kávéház személyzete biztosan szorított a felvételi idején. Törzsvendég vagy.
Nagyon szeretek itt lenni. Néhány méterre van a Selye János Gimnáziumtól, ahol nemrég érettségiztem, és a ballagáskor, színjátszó tevékenységemért, átvehettem a rendkívül megtisztelő Kaszás Attila Díjat. Ide jártunk mindig a srácokkal, a barátaimmal. Amikor otthon, Hetényen sűrűsödtek a dolgaim, beültem az autóba, és ide jöttem lazítani. Természetesnek tűnt, hogy itt foglalkozzam a szövegekkel.
Úgy tudom, a felvételi a színművészetire három körös volt. Hosszú menet.
Nyolcszázötvenen jelentkeztünk az első rostára. A második körre nagyjából négyszázan maradtunk. Azután jött a harmadik rosta, négy napos kör, 36-an vágtunk bele. Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója, aki Rácz Józseffel nyitotta az osztályt, már az elején közölte, a harmadik rostát kétfelé osztják. Már a második nap este kiszórtak jelentkezőket. A legutolsó megmérettetésre 23-an maradtunk.
Végül nyolc fiút és hat lányt vettek fel az osztályunkba. Rajtam kívül a sepsiszentgyörgyi Hubes Mátyás határon túli.
Mikor fogtad fel, hogy felvettek?
Otthon, Hetényen, este.
Amikor vége lett a felvételinek, olyan fáradt voltam a napi tizenhat órás koncentrálástól, hogy rossz irányba induló vonatra szálltam fel Kelenföldön.
Bevitt a Keletibe, ott kipattantam, és jókora késéssel értem haza. Apa gratulált, váltottunk pár szót, és mentem aludni. Anyu Virág húgommal show-tánc Európa-bajnokságon volt, másnap indultak Rimaszombatba, a Tompa Mihály Országos Versenyre, és kishúgom mindkét helyen győzött. Nővérem, Réka, aki jövőre végez a budapesti Színművészeti Egyetemen, de már a Vígszínházban játszik, ujjongott örömében. Amikor a felvételi közben bevallottam neki, mennyire nehezek a rosták, biztatott, várjam ki a végét, és adjak bele mindent.
Amikor felvettek azt mondta, alig várja, hogy játsszunk valamit együtt.
Van otthon ehhez egy színház.
Rékával táborvezetők leszünk anyáék augusztus 5-től 9-ig tartó lovas színjátszó táborában, a Csavarcsűrben. Onnan egyenesen megyek a budapesti egyetemista gólyatáborba. A Csavar Színházzal a későbbiekben nem is lenne rossz majd egy családi előadás. Ha kitartó leszek és rengeteget fogok dolgozni a következő öt évben, megállnám a helyem a Csavar Színház színpadán.
Viccelődtünk már, hogy ha összeállna a Gál és Béhr család, összejönne a társulat. Ők négyen, a Béhr-fivérek, mi négyen, plusz félig Virág húgom is. (nevet)
Mikor kezded budapesti színművészeti egyetemista életedet?
Vidnyánszky Attila azt mondta, már a nyár végén küld olvasnivalót. Heti kétszer lesz vele óránk a Nemzetiben, egy ottani osztályteremben. A többi órát Rácz József vezeti majd az egyetem épületében.
Most már úgy látom a színházat, hogy nem tudok mást elképzelni. És érzem, lesz majd dolgom magyar filmekben, hogy felfedez a magyar filmipar. Addig pedig vár ez a még ismeretlen nagy utazás. Már most örülök az állomásoknak!
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
