Valahogy mindig így kellene. Ilyen lazán, tisztán, könnyedén. Ekkora technikával, ezekkel a robotlámpákkal. Ilyen hatalmas energiával. A koncert előtt pezsgővel koccintva kívánva egymásnak sikert. Pogácsát, süteményt kínálva. Úgy, hogy mindenkihez van egy jó szavunk.
A komáromi metál diákokból álló Entrópia és a felvidéki zenészek alkotta Storyum így csinálták a gútai Városi Művelődési Központban május harmadik péntekén. Teltház várta a két zenekart egy nyarat idéző nap végén.
Testvérzenekarok ők. Ezért zenéltek Budapest után, Gútán is együtt.
Az Entrópia úgy jön fölfelé, akár a talajvíz. Jegyezte meg Janik „JJ” Joe, a Storyum egyik lelke, visszük majd őket, amerre csak tudjuk, tette hozzá mosolyogva.
Az Entrópia pedig bebizonyította a koncertjével, kiérdemli a neves zenész dicséretét. Az erő most is felrobbant a zenéjükben, mint mindenütt, ahol eddig láttuk őket. Bár most nem ugrándozhattak kedvükre a színpadon, mert tele volt előre gondosan beállított műszaki cuccokkal. A saját szerzemények talán ezen a koncerten szólaltak meg a legszebben.
A színpadképet egy hatalmas Entrópia felirat uralta. Textor Bence frontember felszabadultan kommunikált a nézőkkel, akik sikítottak és tapsoltak a számok végén. Boráros Áron szólógitáros, Megyeri Tamás basszusgitáros, Szép Gergő szaxofonos, Telekes Bence dobos tudásuk legjavát hozták.
Szívüket-lelküket beleadták a metállal ölelkező lírába, ami harmadik éve a védjegyük. Szinte hihetetlen, hogy még nincs stúdiófelvételük!
A Storyum zenekar előadásánál profibb produkciót nem nagyon látni mostanában a hazai magyar zenei szcénán. Az univerzumról mesélnek, a helyről, ahol élünk, és amelyet magunk teszünk boldogtalanná.
Történeteket mesélnek metálban, diszkóban, szimfonikus zenében megfogalmazva, néha megdöbbentő, máskor mozgalmas színpadképekben elbeszélve.
Az egyik központi, többször visszatérő szimbólumuk a tűz, amelyet körbeül a törzs, amely tisztít, amely elpusztítja a régit, hogy szülessen valami új.
A fantasztikus első intró a koncert végén az epilógusban nyer értelmet, amely alatt Luc Besson 2014-es Lucy című sci-fi akciófilmjének jeleneteit látjuk, Scarlet Johansonnal. A történet, (amelynek fő szála az, hogy a fő gonosz Mr. Jang emberei egy szintetikus kábítószert tartalmazó tasakot operálnak a mit sem sejtő Lucy hasába, a tasak megsérül, a szer Lucy szervezetébe jut, amelynek köszönhetően emberfeletti tulajdonságokra tesz szert) arról is szól, mivé válna az ember, ha agykapacitásának száz százalékát tudná használni.
Tájainkon ritkán látható koncert-színházukban arról beszéltek a Storyum kiváló zenészei, Flaškár Veronika „Raw” énekesnő, Zsigrai Klára „Claire” vokalista, Janik „JJ” Zsolt gitáros, Malík Tibor „Tie” basszusgitáros, Kiss Mátyás billentyűs, Csáno Norbert dobos 18 számon keresztül, hogy
mi vagyunk azok, akiken a világ sorsa múlik. Reméljük, sok helyre eljut majd ez az üzenet!
Valahogy mindig így kellene. Ilyen lazán, tisztán, könnyedén. Ennyi friss gondolattal. Ilyen kreatívan! Így, hogy az ember ne érzékelje a valós időt, csupán a színpadit. Legyen gombóc a torkában, amikor vége. Mert hallgatta volna még. Mert jó, és nagyon hiányoznak életünkből ezek a földi és égi gyönyörök.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Ďumbier Izabella
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
