Pásztor Ádám a selmecbányai Ján Albrecht Zenei és Művészeti Akadémián tanul, jelenleg doktorandusz. Naponta megmutatkozott és koncertet is adott a Gombaszögi Nyári Táborban. Ma pedig megjelent első lemeze Cuba címmel. Honnan a hatalmas tehetsége, motivációja és szerénysége? Ezekre adott válaszokat.
Ki vagy te, Pásztor Ádám?
Egy egyszerű párkányi srác vagyok, aki nagyon szereti a zenét. Édesapám gitárművész. Valamilyen szinten kijelölt utam volt a zene.
Olyan embernek írnám le magam, aki mindenhez szeretne érteni egy kicsit, de a zenéhez szándékozik a legjobban érteni.
Sok minden érdekel, főleg a történelem. Szeretem megfigyelni az összefüggéseket. A történelem jobb képet ad, hogy megértsük, miért olyanok, amilyenek az emberek. A zene jó tér arra, hogy mindenben egy kis összefüggést találjunk.
Tanulmányaid során végig zenével foglalkoztál?
Tizenkét évig Esztergomba jártam zeneiskolába, és ezzel párhuzamosan Szlovákiában is, hiszen megvolt annak a lehetősége, hogy így komolyabban foglalkozzam majd zenével konzervatóriumban vagy zeneakadémián. A zenetanárom Jászberényi Edina volt, akit a mai napig úgy hívok, hogy gitár anyám.
Édesapám is jó tanácsokkal lát el, szakmailag sokat segít. Számomra inkább mentor, mint tanár.
A kutatási témám az egyetemen a XIX. századi gitártechnika alkalmazása ismeretlen női szerzők műveiben, kihangsúlyozva Emilia Giuliani irodalmát és gyűjteményét, amelyből az idén a Gombaszögi Nyári Táborban is adtam ízelítőt. Ezek a művek 200 évig egy archívumban pihentek, nem sokan foglalkoztak velük. Amikor felvettek doktorandusznak a selmeci akadémiára, lehetőséget kaptam, hogy mélyen és behatóan kutathassam ezt a témát.
Tervezel saját szerzeményekkel is előrukkolni?
Az egyetemi végzettségem alapján gitárművész vagyok. Ezzel tudok a legjobban azonosulni. A legfontosabb számomra, hogy a zenén keresztül tudjunk kommunikálni a hallgatókkal. Ez kétoldalú, ugyanis a modern repertoárom, amivel a kortárs zeneszerzők darabjait adom elő, csak az érem egyik oldala. Foglalkozom zeneszerzéssel, habár nem titulálnám magam zeneszerzőnek. A pozsonyi VŠMU egyetemen tanultam zeneszerzést Ľuboš Bernáthnál, egy kicsit ebben is jártas vagyok.
Nem csak gitárra írok zenét, hiszen számomra az ismeretlen a kihívás.
Legutóbb duót írtam csellóra és hegedűre, amit a Duna két partján adtak elő és, a visszajelzések alapján nagy sikere volt, tetszett az embereknek.
Fontos, hogy az emberek érdeklődjenek a zene iránt?
Igen, hiszen a kutatásaim során annyi érdekes dolgot fedeztem fel, annyival jobban és mélyebben meg tudom érteni azt, amit hallok, hogy néha már nemcsak hangjegyek vannak a kottán előttem, hanem egy kész történet is. Ha nem ástam volna ennyire mélyre, megfosztottam volna magam ezektől az örömöktől.
Szeretném ezt átadni másoknak, hogy ha valaki belehallgat mondjuk egy Bach passióba, ne csak azt hallja, milyen szép a zene, hanem tudja, hogy a szerző azért választotta ezt a hangnemet, mert a három kereszt a golgotai három keresztet tükrözi. Annyira szent volt számára a zene, hogy ezzel is szerette volna megmutatni ezt.
Koncerted közben röviden ismerteted az előadott darabok történelmi hátterét.
Előadásokat is tartok. Iván Zatarits Anettel és Iván Andrással már elkezdtük a „Zene és irodalom mindenkor” című sorozatot a dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtárban. Próbáljuk a fiatalságot arra nevelni, hogy lássák az összefüggéseket a művészetekben. Fontosnak tartom, hogy olyan módon tudjunk előadni a zenetörténetről és a művészettörténetről, ami nem száraz és nem tényszerű, hanem érdekes és referenciák alapján
megmutatja az embereknek, hogy a zene, amit mondjuk, egy pizza reklámban hallunk, valójában opera ária.
Gombaszögön napi zenei kalauz előadásaim is voltak, amelyeken a zenei világból válogattunk össze kérdéseket. Például, hogy John Dowland kettős ügynök volt-e, vagy mi igaz Beethoven bécsi tivornyáiról. Természetesen megtartottuk a tiszteletet örök értékű hagyatékuk iránt.
Sok fiatal néző volt a gombaszögi koncerteden. Könnyen és derűsen kommunikáltál velük.
A polgári foglalkozásom gitártanár.
Próbálok úgy tanítani, hogy a gyerek ne csak egy darabot vigyen haza, hanem a kort, a művet is próbálja megérteni, magához venni, és az adjon neki valamit. Ne csak egy gyakorlatot lásson, hanem lássa benne a felkelő napot vagy a hideg telet.
Szeretném előhozni az absztrakt gondolkodását, amely más területeken is előnyt jelenthet. Ha ez sikerül, teljesen boldog vagyok.
Épp ma pedig megjelent első lemeze egy olasz kiadónál Cuba címmel, amelyről hamarosan többet is elárul majd az olvasóinknak.
Bakos Orsolya Virág, ATEMPO.sk
Fotó: Csáky Mátyás / ATEMPO.sk
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
