A komáromi zenei élet meghatározó klubjában voltunk szombat este, én akkor először. A hely szelleme egyszerűen magával ragadó. Több részre van bontva a belső tér. A bejárat után fotelek, beljebb az italpult, tovább a koncerthelyiség, és az összes fal kiplakátolva zenei témájú újságcikkekkel. Puritán berendezés, szinte várja, hogy egy banda megtöltse zenével. A new york-i CBGB jutott róla eszembe, amikor megkezdődtek a koncertek.
Két komáromi illetőségű banda lépett fel. A Régenment kezdte, jó kis kemény rockkal. A doboknál Szabados Attila kevert nagyon ötletesen és pontosan. A basszusgitáros (Horváth László) punkosra nyírt hajjal küldte az erőt a bulihoz. A két gitáros, Goni (Biacsi Imre) és Török Csaba nagyot alakítottak, helyenként virtuóz szólókkal. Puskás Csilla, az énekes pedig dallamos – és számomra népiesen rockos – hangjával vitte a prímet. A közönség is vette a lapot, főleg a végén, az utolsó 3-4 számnál, amikor nagyon felpörgött a banda. Saját számokat játszottak, amik nagyon ígéreteseknek tűntek, pláne annak fényében, hogy kb. 2 hét múlva jelenik majd meg az együttes első lemeze, amit feltöltenek majd a facebook oldalukra, így mindenki számára elérhető lesz. A koncert után a Club bejárata előtt készítettünk egy rövid interjút:
Hogyan alakult ki a zenei irányvonal? Volt egy közös ötlet, vagy fokozatosan jött létre?
Régenment: Még nem alakult ki, lehet, hogy jövő héten gyerekdalokat fogunk játszani :) Ha van egy jó téma, akkor azon dolgozunk, ha nincs, akkor keresünk. Mindannyian egy kicsit más irányultságúak vagyunk, de azt fontosnak tartottuk már az elején, hogy saját számokat játsszunk, illetve most van egy feldolgozásunk a Tűzkeréktől betétként. A szövegeket Attila írja (dobos), a zenét pedig a gitárosok.
Meséljetek a megjelenő lemezről.
Régenment: Még tavasszal megkezdtük a felvételeket, és a múlt héten fejeztük be, mert világ körüli turnén voltunk :) Most már csak a masteringre várunk, és ha az Isten és a párt is úgy akarja :), akkor két hét múlva jelenik meg, és feltöltjük majd a facebookra.
Mi a következő lépés? Hol lesztek láthatóak, hallhatóak?
Régenment: Az idén már nem tervezünk koncertet, most az új dalok írására koncentrálunk. Tulajdonképpen ez a koncert a fordulópont, mert azt mondtuk, hogy ezt a bulit még megcsináljuk, és most van egy csomó új zenei ötletünk, amit szeretnénk megvalósítani. Legközelebb jövő tavasszal lépünk majd fel.
Valószínűleg a második buli “píárja“ volt, ami bevonzotta a Clubba a népeket, ugyanis egy Nirvana emlékzenekarról van szó. A banda neve Seaside Suicide. Kicsit vegyes érzelmekkel álltunk a színpad előtt, mert ugye mikor valakik feldolgozásokat játszanak, főleg ha Nirvanáról van szó, az mindig necces. De azonnal kiderült, hogy a félelmem alaptalan volt. Hatalmas bulit nyomtak. A Nirvana összes lemezéről játszottak valamit. A bassusnál Hántai Ferenc a színpadon elbújva adta meg azt a tipikus grunge alapot. A dobokat Horváth Ákos püfölte példátlan jellegzetességgel, ami tökéletes ritmusban késztette táncra a közönséget. Schäffer Csaba állt a placc közepén, és mély átélléssel hozta vissza a sírból azt, amit Ginsberg egyszerűen csak az “üvöltés“ korszakának, kiábrándultságának, egészséges agresszivitásának nevezett. A leglátványosabb alakításokat viszont Dikász János, a gitáros mutatta be. Ahogy haladt előre a koncert, olyan ösztönös performance-okkal fejezte ki magát, amiket ritkán látni errefelé. Volt, hogy egy pohár sörrel fogta le az akkordokat, vagy a gitárjával fetrengett a színpadon, szinte teljes önkívületben. De a csúcs az volt, amikor a koncert vége felé nemes egyszerűséggel bedobta a hangszerét a csajok közé. Abszolút hatásos buli volt. Velük a törzsvendégek szobájában beszélgettünk:
Hogyan alakult a banda? Miért a Nirvana?
Seaside Suicide: Ketten hoztuk össze (gitár, basszus), évek óta együtt akartunk zenélni, csak nem találtuk a közös hangot. Aztán egy dél-komáromi sörözés alkalmával jött az ötlet, hogy játszunk Nirvanát, olyan zenét, amin a mi korosztályunk nőtt fel, és hozzunk össze egy jó bulit, amire itt a Clubban került sor. A Hangya (a Club tulaja) mondta, hogy egy nevet kéne ráírni a plakátra. Nevet? A Kurtnek vannak megzenésítetlen versei, azok között volt egy Tengerparti öngyilkosság című darab (Seaside Suicide). Határozottan emlékszünk, a Nevermind című albumra, ami nagy hatással volt ránk. Persze akkor még nem gondoltuk, hogy 25 évvel később feldolgozásokat fogunk játszani. Ez végül is egy nosztalgia zenekar, hogy akik velünk egyívásúak, azokkal emlékezzünk erre az időszakra.
Mennyit próbáltok és hol?
Seaside Suicide: Hetente egyszer Füzitőfelsőn egy művelődési ház fűtött próbatermében.
Terveztek-e saját számokat írni, akár a Nirvana stílusában, akár más stílusban?
Seaside Suicide: Nagyon fontos, hogy mindegyikünknek van másik zenekara, van, akinek több is, ahol készülnek új dalok. Ez egy hobbizenekar, viszont ezzel a bandával csináljuk a legjobb bulikat.
Nagyon jó performance-okat nyomtok mindannyian külön-külön is, ezek úgy jönnek maguktól?
Seaside Suicide: Ezek abszolút spontán dolgok. Az ember, amikor rock´n´roll sztárokat kezd utánozni, akkor vannak attitűdök, amik tetszenek, például a Nirvanánál ez a pusztítás, amit előtte nem nagyon lehetett látni. Ennek az egész útnak az elején az ember még nem adja át magát egészen a zenének, mert arra figyel, hogy ne hibázzon, együtt maradjon a többiekkel, de egy idő után rááll erre a rock´n´roll pályára. Ahogy kezd felpörögni a koncert és a közönségtől pozitív visszajelzések jönnek, azok arra készteti az embert, hogy vadabbul játsszon. Nem szeretem azokat a pozőr zenekarokat, akik megjátsszák magukat.
A legtöbb számot úgy adtátok elő, mint a Nirvana, de pl. a Where did you sleep last night-ból egy nagyon jó feldolgozást játszottatok. Mennyire lehet Nirvanát feldolgozni? Mennyire lehet újat mondani a Nirvanán belül?
Seaside Suicide: Egy dologra nagyon törekszünk, hogy a sava-borsa meglegyen. Amikor eljátsszuk a próbán és jól szól, akkor úgy hagyjuk, de vannak dalok, amikkel sokat kínlódunk. A lényeg, hogy ott egyenesben, a koncerten, mikor ott áll 10 ember tőlünk 3 centi távolságra, hogy úgy jól szóljon. Ami élőben jó és működik, azt elhozzuk az embereknek. Ennek a nótának a feldolgozása spontán módon alakult ki a próbán.
Hol léptek föl még az idén, esetleg jövőre?
Seaside Suicide: Érdekes, hogy Szlovákiában nagyobb igény van ránk. Gútára hívtak vissza minket, novemberben Tatán lépünk fel, decemberben Oroszlányban, januárban Ógyallán. Havi egy koncertre törekszünk. Szerintünk az a zenekar, amelyik a mai amatőr világban havonta egyszer egy jó bulit össze tud hozni, az egy jó banda. Igyekszünk életben tartani a grunge-ot.
Összegzés: Ha csak tizedennyire jó bulik vannak a Rock Club 25-ben, akkor is hatalmasat lehet partizni. Jó piák olcsón :), szuper bandák, és a hely a maga varázsával fenomenális. Igazi rock´n´roll élmény! Gyertek le a Clubba, hacsak tehetitek!
Bódis Attila, ATEMPO.sk
Fotó: Wawruch Róza
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
