Gombaszög hivatalos afterpartyja – mondják. Nos, a fORMA fEST, bár a nagytestvérnél lényegesen kisebb, de megfelel a titulusnak, sőt, bizonyos szempontból meg is ugorja azt. A festői szépségű Párkány Duna-sétánya mellett hívódott létre a fORMA fEST, idén már tizennegyedik alkalommal, Bizony, jövőre jubileum!
Nem a szokványos kisvárosi fesztivál, no nemcsak azért, mert egy jó koncert mellől hátratekintve láthatjuk az esztergomi bazilikát teljes pompájában a lemenő Nap utolsó sugarainak fénykoszorújában, hanem azért is, mert lelke van.
Jóllehet minden fesztivál szervezői és a helyi erők ezt mondanák a sajátjukra, hogy lelke van, de én először voltam a fORMA-n, és máris beszippantott.
Olyan programokat kínált, amit máshol nem nagyon lát az ember, ha mégis, nem így.
Kezdjük azzal, hogy az első nap teljesen ingyen zajlott. A Lichočar zenekar dallamai mellett életre kelt a tábortűz. A cseh muzsikusok tizenegy nyelven énekeltek nekünk – köztük magyarul is –, ősi dallamokat. Magukat boszorkányzenekarnak titulálják, és ez helytállónak is bizonyult.
A koncert után, a tűz körül, maffiázásra került sor. Neve ellenére, ez egy kedves kis közösségformáló játék, ami alatt jókat lehet nevetni. Persze, az embernek el kell vonatkoztatnia a ténytől, hogy a játékban maffiózók ölik a jónépet, őrültek csonkítgatnak és még az örömlány is elvihet egy körre.
Mindezt, természetesen csak a játékon belül, szóban. Közösségformáló ereje volt. Kezdetben leült huszonegy egymás számára többnyire ismeretlen ember a tűz köré, aztán magukba feledkezve órákig játszottak, beszélgettek, ismerkedtek, fogyasztottak, végül hajnali háromkor már régi ismerősökként, barátokként álltak lábra.
Miután kipihenten felkeltem másnap a sátramban – hiszen sátrazni is lehetett –, s elmentem bevásárolni, már kezdődött is a következő ingyenes program: növény és ruha csere-bere. Hatalmas gondolat, tiszta szürreális volt mindez egy fesztiválon, de roppant dicséretesnek tartom az egészet.
Utána jöttek az esti koncertek. A Gorg & Benzol egyedi koncertje a felvidéki Kocska Ádámmal, amit lila-sárga egyenruhában tolmácsoltak a nagyérdeműnek, aztán pedig az igazi nagy dobás – a későbbi Analog Balaton ide, vagy oda –, de jött a Jóvilágvan.
Jó világ volt ekkor a fORMA fEST-en, öröm volt nézni a felvidéki zenei élet egyik legenergikusabb zenekarát, hazai pályán. A közönség és a zenekar egyaránt megőrültek, hogy ősi fúzióban egy testként és lélekként énekelje mindenki Bokor Réka énekesnővel közösen a dalokat.
Az idők előtti energiákat felszabadító Jóvilágvan koncert után az Analog Balaton és a Cats in da Cave csapata már csak hab volt a tortán, furcsa ezt ilyen nagy nevekről leírni, de talán azt is ki merem jelenteni, hogy már csak levezetés volt az éjszakában, hogy azután másnap mindenki bírjon.
Bírtunk is. A szombati napon kígyót hívtunk életre a Mária Valéria hídon. Ez megint csak olyan egyedi szelete a fesztiválnak, amiért érdemes kimenni.
Fesztiválozók, családok, járókelők, mindenki hozzáadta a fantáziája és a lelkének egy kis darabkáját, hogy egy pompás kígyó szülessen mindenféle színek kavalkádjában és felfalja a hidat.
A fesztivál sokszínűségét hirdetik a flashmobok is. Pénteken este csillagszórós, szombaton buborékfújós. Ha ez nem lett volna elég, lehetett közösen kézműveskedni. Aztán, csak, hogy jelezzem, a közösségformáláson és bulizáson túl még mi minden fért bele a fORMA fEST lelkébe: improvizációs színi előadás is volt az Ahogy esik, úgy puffan! csapatával, valamint Ughy Szabina: Az átlátszó nő című könyve is bemutatásra került. Volt tehát színművészet és irodalom is.
Az utolsó este első nagy robbanását a Kingfishers zenekar produkálta, akikre szintén nagyon-nagyon jól lehet bulizni, akármikor színpadon vannak, utánuk pedig következett a Slow Village, csakhogy, a kettő koncert közt még egy kis Slam Poetry is belefért. A napot és a fesztivált végül ismét a Cats in da Cave csapata búcsúztatta.
Aki nem hisz a beszámolómnak, hogy mennyire sokszínű ez a fesztivál, jövőre vegye a fáradtságot: és jöjjön! Formálódjunk majd együtt a jubileumi fORMA fEST-en!
A képekkel pedig idézzük most vissza ezeket a pillanatokat:
Riedly Miklós Kristóf, ATEMPO.sk
Fotó: Puksa Mátyás Ferenc (Puksa Photography)