Új alternatív rock zenekar jelent meg a felvidéki zenekarok színes palettáján, a kamocsai Hang alatt a lárma, azaz H.A.L. Nemrégiben a Komáromi Napokon adtak egy rövid koncertet, ennek kapcsán kerestem meg a zenekar basszusgitárosát, Szabó Gábort.
Hang alatt a lárma - nem túl szokványos név ez egy zenekarnak, miért döntöttetek mellette?
SZ.G.: Az igazság az, hogy sokáig név nélkül dolgoztunk, úgy gondoltuk, hogy majd a megfelelő impulzust úgyis megadja egy külső ok vagy esemény, és majd akkor választunk egy zenekarnevet. Ez valóban így lett, jelentkezni akartunk a tavalyi Gombaszögi Nyári Tábor pályázatára, a Szlovákiai Magyar Dal Napjára és akkor kellett gyorsan egy nevet találni. Kb. 40 név közül választottuk ki ezt, de nagy megfejtést nem kell köré gondolni, leginkább az a kettősség motivált, hogy mind a hang, mind az effektek "zaja" benne legyen a névben.
Hogyan jött az együtt zenélés gondolata?
SZ.G.: Nem is tudom, talán volt bennünk valami közlési kényszer, zeneileg és talán lírai vonalon is. Én amatőr szinten basszusgitároztam, testvérem, Dávid pedig a konzervatóriumot elvégezve gitárt tanított Érsekújvárott. Aztán azon gondolkodtunk, hogy kéne valamit kezdeni magunkkal zenélés terén, jó lenne egy dobost keresni magunk mellé. Végül unokatesónk segítségével akadtunk rá Tomira, ők ketten korábban együtt zenéltek a Kancsapdában. Megegyeztünk, hogy jammelünk egyet-kettőt, aztán meglátjuk. Később, ahogy az első számaink megszülettek, és megkérdeztük az ismerőseinket, hogy mit szólnak hozzájuk, és rendre az volt a válasz, hogy egész jó, csak ének nélkül kicsit üres. Így kerestem fel Bogit, aki tavaly februárban csatlakozott a csapathoz, és azóta változatlan a felállás.
A koncert felvezetőjében elhangzott, hogy alig két éve alakultatok, Kamocsán próbáltok. A dobosotokat leszámítva viszont senki sem Kamocsáról származik, akkor hogy is van ez?
SZ.G.: :-) Hát igen, ez eléggé komplex, vándorlós sztori, aminek valószínűleg még mindig nincs vége. A diákkorunkat Bogival-Dáviddal kassai Ipariban töltöttük, igaz, nem teljesen egy időben. Aztán a sors úgy hozta, hogy Dávid maradt Újvárban, Bogi Komáromban ragadt az egyetem után, én is itt telepedtem le, Tomi viszont fél lábbal még mindig Brünnben van a munkahelye és a tanulmányai miatt.
De akkor mégis hogy lett Kamocsa a központ?
SZ.G.: Ennek egészen prózai oka van: ez volt a legegyszerűbb és leglogikusabb megoldás. Tomi így is, úgy is ott horgonyzott, Dávidnak Újvárból, nekem Komáromból kellett utaznom, ha közös projektben gondolkodtunk, s később Bogi is Komáromból jött. Így Kamocsa pont kapóra jött: a két város közt van majdnem félúton.
Beszéljünk a zenétekről. Három szóban hogyan tudnád jellemezni?
SZ.G.: Alternatív rockzene, effektekkel. Ez pont három szó, igaz? :-)
És egy mondatban?
SZ.G.: Többszörösen összetett mondatokban egész jó vagyok. :-) Komolyra fordítva, én azt érzem, hogy még nem forrt ki az igazi stílusunk és hangzásunk, és ennek több objektív és szubjektív oka van. Egyrészt, nagyon friss még a csapat, nyilvánvaló, hogy az ember először ide, majd odakap, hol ilyen, hol olyan zene inspirálja. Továbbá, a zenei múltunk, tudásunk is eltérő, de az elképzeléseink is sokszor azok, és ezt kell összehangolni a valós zenei tudással, amivel rendelkezünk. Majd van az elektronika és a kütyük iránti vonzalom. Azt hiszem, ezen a téren az ambíciók kicsit túlnőttek a valósan ráfordítható idő mennyiségén, de dolgozunk rajta hogy ez megváltozzon. Ezek a faktorok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy eklektikusabb felhozatallal álljunk a színpadra. Úgy gondolom azonban, hogy a számok eltérő jellege ellenére van a munkánkban egy olyan esszencia, egyfajta egyediség, ami nem csak nekünk, de a közönségnek is tetszhet.
A koncerten csak saját dalok hangzottak el, de gondolkodtatok esetleg más együttesek dalainak feldolgozásán is?
SZ.G.: Ennek a lehetőségét sose zártuk ki, el is kezdtünk dolgozni egy-két szám feldolgozásán, de egyelőre a fiókban tartjuk ezeket. Hosszú távon viszont mindenképpen a saját dalok írása a cél.
A szöveg és a zene is saját termés?
SZ.G.: Igen, bár a szövegek nagyobb része "kiszervezésre került", ha szabad így fogalmaznom. Musinszky Claudia, Szászi Zoltán, Z. Németh István és az utóbbi időben Hegyi Krisztina verseivel, szövegeivel dolgozunk. De a zene teljes mértékben saját ötleteken alapul.
Mégis, melyik együttesek munkájából merítetek ihletet?
SZ.G.: Elég hosszú lenne a lista... amióta beindult az online streamelés lehetősége, pl. a Spotify-ra, Bandcamp-re gondolok, azóta lényegében nincs nap, hogy ne fedeznék fel valami újat, egyébként egészen elképesztő és kicsit ijesztő is, hogy mekkora a kontraszt a rádiók felhozatala és az online tartalmak közt. Van olyan, hogy egy jó együttes zenéjéről nem bírok lejönni, egy időben pl. Sigur Rós-t hallgattam nap, mint nap. Aztán Lamb-et. Funkadelic-et. Aztán Jamiroquai-t, de azt tényleg rongyosra. Most félretettem őket is, jelenleg Jane's Addiction-t hallgatok leginkább, de alig várom, hogy a Muse új albumát elejétől a végéig odafigyelve végig tudjam venni. Persze a Felvidéken is van nem egy olyan együttes, akiknek nagyon szeretem a zenéjét, Gwerkowa, Jóvilágvan, Royko Passage, Aylen's Fall, Renton and the Error Jam - azt hiszem, ez elég tisztességes merítés. Persze ezek leginkább az én kedvenceim, de biztosan van átfedés a többiek által hallgatott együttesek és az itt felsoroltak között.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
SZ.G.: Elsősorban az időnkkel próbálunk jobban gazdálkodni, mert annak eléggé szűkében vagyunk. Több dalt szeretnénk írni, jelenleg elég rövid, 50 perces műsorunk van. Néha-néha a próbateremben felveszünk egy-egy számot, amit kiteszünk majd a Soundcloud oldalunkra, ebből jelenleg csak kettő van. Jó lenne eljutni egy EP-ig, de ez elég távolinak tűnik.
Várható-e album valamikor a közeljövőben?
SZ.G.: Szerintem nem, legalábbis két éven belül biztosan nem. Rengeteget kell dolgozni a dalokon, érnünk kell még, sok a tanulnivaló és bizony sok tekintetben fejlődnünk kell. De mindenképpen jó lenne kiadni valamit, hisz az egy egyértelmű mérföldkő lenne a zenekar életében.
Némiképp én is zenében mozgó ember volnék. Úgy érzem, hogy a hangzáson "lágyítana", jót tenne neki egy billentyűs alap. Nem gondolkodtatok még rajta, hogy egy billentyűsnek is helye volna a csapatban?
SZ.G.: Ó, dehogynem! Engem eleve vonz egyes analóg szintik hangja, de a basszusgitár és a saját kis pedáljaim mellett párhuzamosan ezzel már nem tudnék, nem tudok foglalkozni. Viszont akár azt is mondhatnám, hogy folyamatosan nyitott egy pozíciónk egy billentyűs számára. Ideális esetben ez persze nem csak szintetizátorokon való játékot jelentene, hanem általános kütyüügyi és effektológusi szerepkört is. Erős túlzás lenne ha azt állítanám, hogy nagyon rágyúrtunk egy ilyen csapattag keresésére, de lépések már történtek - egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel. Meglátjuk, mit hoz a jövő, mi mindenesetre nagyon nyitottan állunk ehhez a témakörhöz.
Gábor! Nagyon köszönöm a riportot. További eredményes zenélést, zeneszerzést, szövegírást és sok sikert kívánok a jövőre tekintve!
A zenekarral többek között találkozhattok a Kürti Borfesztiválon, de ha szavaztok rájuk akár a Gombaszögi Nyári Táborban is feltűnhetnek.
A H.A.L. tagjai:
Finta Dobos Boglárka – ének
Pál Tamás – dob, ütősök
Szabó Dávid – gitár
Szabó Gábor – basszusgitár
A zenekar elérhetőségei:
Fagyas Róbert, ATEMPO.sk
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
