Jómagam lassan hungarikumnak nevezném a Góbé zenekart. Nem semmi, ahogyan szerte a Kárpát-medencében, sőt külföldön is megmozgatják az embereket! Fantasztikus a zenéjük, csodálatos a színpadi jelenlétük, és ordas nagy bulit tudnak csapni. A gombaszögi koncertjükön átszellemülve hullámzott, vagy éppen ugrált az abban a pillanatban pont megvadult tömeg. Egy szöget nem lehetett leejteni, annyira sűrűn álltak a népek a Folkszögletben.
Mindenféle csúszásoknak köszönhetően úgy alakult, hogy az Aurevoir koncertje hamarabb véget ért, mint ahogyan a Góbé bulija elkezdődött volna, ami rengeteg fesztiválozónak hatalmas megkönnyebbülést szerzett, hiszen egész nap azt hallgathatta az ember, hogy szemétség az Aurevoirt és a Góbét egy időpontra tenni…
Nos, ez megoldódott, sőt, az Aurevoir zenekar tagjai is részt vettek a Góbé koncertjén, buliztak a tömeggel együtt.
A koncert után az öltözőjükben csaptam le a srácokra, ahol megkérdeztem őket, hogy milyen a flow idén Gombaszögön. Mindannyian jó kedvvel feleltek.
Várai Áron (ének, furulya, duda): Nekem nagyon nagy élmény volt ez. Már úgy készültem, hogy itt biztosan jó buli lesz, mert az eddigiek alapján erre számítottam, ez volt a tapasztalás. Az, hogy most itt volt velünk Matyi is, azért ez egy sokkal nagyobb biztonságot adott. Nagyon ösztönösen jött minden.
A fantasztikus közönség fantasztikus kisugárzása és azok az energiák, amik belőlük felszabadultak, bennünket is felültetettek egy hullámra, ami egyre csak sodort és nagyon-nagyon jó élmény volt. Nem tudom mennyit játszottunk pontosan, talán majdnem másfél órát, de azt éreztem, hogy még mehet, még bőven mehetne, de már nem tudtunk több számot (nevetnek).
Úgyhogy nagyon pozitív és nagyon-nagyon jó volt.
Hegyi Zoltán (nagybőgő, basszusgitár): Gombaszög mindig a szezonunknak egy csúcspontja. Ki is írtuk magunknak, hogy ez top… most mondhatnék bármilyen számot, de akkor így stílusosan azt mondom, hogy a TOP 1 fesztiválunkban benne van. Imádjuk. Idén is nagyon jó volt, de erre is számítottunk a tavalyi alapján. Nagyon jó, hogy itt volt a Matyi.
Nagyon ritka, hogy ennyiszer visszatapsolnak minket és az még ritkább, hogy ennyiszer vissza is jövünk, de itt annyira követelték és annyira jó volt a hangulat, hogy nagy örömmel jöttünk vissza és végig hatalmas buli volt.
Vizeli Máté (brácsa, hegedű, gitár, koboz, vokál):
Annyit szeretnék csak mondani, hogy ez a közönség életveszélyes (nevetnek).
Én a koncert végére körülbelül megsüketültem, még úgy is, hogy mi fülmonitort használunk, alig lehetett bármi értelmezhetőt hallani. Én ezt most a hangulat tekintetében abszolút pozitívumként mondom. Azért is nagyon szívesen jövök és jövünk ide, nem is csak a Gombaszögre, de úgy általánosságban ide, mert
a felvidéki magyar közönségnek egy teljesen sajátos befogadóképessége és befogadó közege van, és valahogy egy olyan fajta erő van ebben a közösségben, ami így érzetben máshol nagyon nincs és ez nagyon fontos!
Rigó Márton (hegedű, brácsa, vokál): Csatlakozni szeretnék az előttem szólókhoz, csodálatos a felvidéki közönség és méltatlanul keveset játszik itt a zenekar. Ilyenkor ez mindig bebizonyosodik, hogy nem így kéne, hogy legyen. Fontos az, hogy itt a Felvidéken tudjunk szólni az emberekhez és van is kihez szólni. Én nem találok szavakat.
Egervári Mátyás (cimbalom, fúvós, tambura, tekerő): Nekem azért fontos nagyon ez a fesztivál, mert egyrészt
nagyon szeretem azokat a fesztiválokat, ahol a zenekar és a közönség együtt tudnak bulizni és kevés ilyen van, de ez egy ilyen. Másrészt, ez az egész környezet fantasztikus.
Nekem az egyik kedvenc fesztiválom ez a gombaszögi az összes létező fesztiválból. Én korábban itt barlangásztam a környéken nagyon sokáig, egy pár évvel ezelőttig bezárólag. Ismerem a környéket, mint túrázó is és amikor ide visszajövök és látom ezt a rengeteg embert ilyen élményeket szerezni egymásnak, mert nekünk is nagyon nagy élményeket szerez a közönség itt. A nyugodt természetbe egyszer csak belelép ez a hatalmas közösség, ami itt kialakul minden évben és simán együtt tudunk építeni valami nagyobbat. Nekem ez egy óriási élmény és örülök, hogy itt lehetek, reméljük, hogy jöhetünk jövőre is, rajtunk nem fog múlni.
Czupi Áron (dob, ütőhangszerek, vokál): Tényleg nagyon durva meg óriási flash idáig eljönni. A határon túljőve csodaszép helyeken járunk és már ott érezzük, hogy hová jövünk és micsoda királyság lesz. Ami tényleg nagyon menő volt, hogy annyira együtt buliztunk mindenkivel. Nem csak a nézőközönség, de a szervezők is nagyon ki voltak végig a szó jó értelmében és még a barátaink az Aurevoir zenekar is lejött a saját koncertjük után, akikkel amúgy nagyjából egyszerre játszottunk volna és itt én látok valamiféle machinációt a szervezők részéről is, hogy ezt így végül megoldották ügyesen, okosan, hogy azért ne egyszerre játszunk a srácokkal és a közönség is élvezhesse mindkét koncertet az este folyamán. Minden nagyon klappolt, még a késés is csodálatosan jött ki. Még az eső is szuperül jött és senkinek sem szegte kedvét.
Óriási a vibe és remélem ilyen marad egész héten, az meg, hogy visszajövünk, az fix!
Ezután Egervári Matyi szólt még néhány szót, hogy kiegészítse saját és zenésztársainak mondandóját:
Nagyon kevés fesztivál van, ahol egyszerre ennyi barátunk megjelenik egyébként. Nem tudunk úgy eljutni a színpadig, hogy ne állítsanak meg másodpercenként folyamatosan (mind nevetnek). Úgyhogy ez is egy nagy pozitívum és köszönjük!
Riedly Miklós Kristóf, ATEMPO.sk
Fotó: Csáky Mátyás / ATEMPO.sk
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
