Lánikék büszkék rá, hogy vendégként a cirkuszukba szerződött. Mondták. És a szeretet a másik felé, kölcsönös. Picard Lily, a Magyarországról érkezett bájos artista és levegőakrobata, tüneményes a manézson kívül is. Hetedik éve dolgozik cirkuszokban. Lakókocsija előtt beszélgettünk.
Milyenek voltak a szezonjaid?
Történt jó és rossz is, attól függ, hogyan fogja fel az ember.
A rosszban is lehet szépet találni, így jó emlékeket kelt az emberben.
Honnan vannak már emlékeid?
Ausztriában nagyon szerették a cirkuszt az emberek. Németországban, a karácsonyi gálákon, azelőtt még sosem láttam olyan fantasztikus közönséget. Szlovákiában nagyobb kultusza van a cirkusznak, mint otthon, Magyarországon. Szerbiában nincs annyi kulturális lehetőség, jobbára cirkuszokba járnak.
Boszniához nem mindennapi élmény köt. Olvastam, hogy öt éve egy ottani cirkuszban tiéd volt az első szám. Azután megcsúszott a lábad a trapézon, és öt méter magasból, háttal zuhantál egy emelvényre.
Nagyon szerettem Szerbiát. Arról, hogy ott történt velem egy baleset, nem tehet senki. Valamiért megtörtént, nem szeretném tudni az okát. Viszont itt vagyok, ahol vagyok, és csak megerősített.
Azóta élsz és virulsz?
Nem vagyok száz százalékos. Érzem, hogy vannak határaim.
A platina még mindig a gerincemben van, és ezzel együtt dolgozom. Megtanultam kezelni a helyzetet, ezzel együtt élni. Most már könnyebb.
Minden reggel húsz perc relax
Ezt a különleges mosolyt miképp lehet megtanulni? Láttam az újságban, hogy a kórházi ágyadon is mosolyogtál a baleset után.
Ilyen a személyiségem. Attól, hogy ha sírnék, búslakodnék e miatt, ami történt, nem lesz jobb. Minden nap előbbre kell nézni, lépésenként haladni.
Minden pici történésben meg kell találni a jót, és örülni, hogy újra tudunk járni, ülni, megint fel tudunk menni a levegőbe. Apró dolgok, viszont ezek teszik boldoggá az embereket.
Huszonnégy évesen miből merítesz ennyi bölcsességet?
Nem bölcsességnek, hanem élettapasztalatnak nevezném.
Fiatalon kellett annyit tapasztalnom, amit nem biztos, hogy megérdemeltem és nem biztos, hogy kellene.
Át kell gondolni, tanulni belőle, és legközelebb egy kicsit bölcsebb lesz az ember, ahogy fogalmaztál.
A premier napján hogyan ébred az artistaművész?
Próbálok mindig jókedvűen ébredni. Madárfüttyre, egy kis kávéval. Utána pedig üldögélek valami kellemes zene mellett. Húsz perc relax kell. Azután megtervezem a napomat, mit fogok csinálni, mikor kell elkezdenem sminkelni. Premier ide vagy oda, ez egy hétköznap számunkra. Munka, amit meg kell csinálni, mert ez az életünk.
Hevesebben ver ilyenkor a szíved?
Már nem. Az első fellépéseknél, amikor elkezdi a karrierjét, biztosan minden artista ideges egy kicsit. Később egyre nyugodtabb lesz. És ez érvényes a premiernapokra is.
Nyitrán, ha jól emlékszem, a tevék istállóját pillantottad meg először, amikor kiléptél a lakókocsidból.
Nem zavart. Semmi problémám a tevékkel. Ha ők lettek a szomszédok, akkor ők lettek. (nevet)
„Nagyon jó érzés Picardnak lenni”
Azért más szomszédjaid is vannak. Több magyar artista és idomár dolgozik a Lánik Cirkusz idei nemzetközi műsorában.
Napról napra egyre jobban összetartunk, egyre inkább segítünk egymásnak. Richter Mihályról és feleségéről, Alenáról az jut az eszembe, hogy nagyon szeretem őket. Kedves, segítőkész emberek. Akit megszeretnek, annak a szívüket is oda adják. Mihály vérbeli komédiás és artista. Igazi cirkuszművész. Az egész életét ebben élte le. A régi lovasok pedig minden titkot tudnak a cirkuszról. Segít, ha látja, hogy szükségünk van rá. Alex Varga nagyon jó barátom. Két-három hónapja, hogy együtt utazunk, jobban megismertük egymást. Kocsis Albertet Alex révén ismertem meg, mivel ő a legjobb barátja. Kedves, elhivatott fiatalember. Bölcsebb a koránál.
PorondMester: Albert, a bűvölet hercege – Prince Of Magic Dunaszerdahelyen is varázsol (INTERJÚ)
Mennyi titkot tudsz már a cirkuszról?
Évente egyre többet.
A Picard név jól cseng a cirkuszban mindenütt, a világban.
Nagyapám Picard leszármazott. Nagyon jó érzés Picardnak lenni, kiskoromban is nagyon szerettem a nagyapám felőli ágat.
Nagyszüleim artisták voltak, a keresztapám bohóc, de néhány éve kiszállt a szakmából. Édesanyám korábban hagyta ott a cirkusz világát, úgy döntött, hogy nem szeretne annyit utazni.
Egy másik művészeti ágon fut. Művelődésszervező, fesztiválokat rendez, színdarabokat ír, és van egy színjátszó csoportja, amellyel fellépésre járnak Bács-Kiskun vármegyén belül.
Mit szóltak, amikor először láttak a cirkusz kupolájában?
Nagyon izgultak. A végén pedig átöleltek, és együtt örültek a sikeremnek.
A Lánik Cirkusz szenzációs idei programjában két produkciót mutatsz be. Rúdra épült karikán az első rész vége felé, egy bűvös holdon a második részben szerepelsz.
A trapéz után egyik sem megterhelő. Mindkét számot nagyon szeretem. A lolly pop-ban, ahogy a rúd-karika számot hívjuk, a temperamentumos énemet, a holdon pedig a lelkivilágomat mutatom meg a közönségnek. Szeretnék mindenkit visszavinni a gyermekkorába, a varázslatba, amit én is kaptam a cirkusz világától.
Szépek a fellépő ruháid is.
Magam varrom valamennyit. Tudom, hogy mit szeretnék, látom, mi állna jól. Megálmodom és megvarrom. Ám sosem rajzoltam le.
Meddig látsz előre?
A mának élek. A cirkuszban bármikor történhet bármi. Én már csak tudom.
Számomra ez életstílus, nem munkahely. Valamennyien szerelmesek vagyunk a cirkuszba. Elhivatottság nélkül nem menne.
Tervezni lehet. A sors pedig eldönti.
Szöveg és fotó: Bárány János, ATEMPO.sk
