Katy Zee – egy lány basszusgitárral a kezében

Riport sorozatomat folytatva, most egy basszusgitáros hölgyet faggattam. Hogy ki ő? Honnan lehet ismerős Katy Zee, azaz Szöllössy Kata? Kiderül a kérdésekre adott válaszaiból.

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Fel tudsz idézni gyermekkorodból néhány fontos élményt, amely a zenéhez köt?

Már nem is tudom. Mintha mindig is kapcsolatban lettem volna a zenével. Emlékszem arra a kis színes egy oktávos xilofonra, ami olyan 2-3 éves korom körül a kedvenc játékom volt. Aztán meg a hamis zongorára, amin nagyapám mindig olyan szépen játszott. Már első próbálkozásra is két kézzel álltam neki püfölni. Nem voltam még iskoláskorú, de talán még óvodás sem, viszont a családom szerint már akkor felismerhető volt, hogy mit akarok lejátszani. Aztán valamikor általános iskolában kölcsönkaptam egy akusztikus gitárt és egész nyáron azzal voltam elfoglalva, hogy amint megtanultam lefogni rajta egy harmóniát, egyből írtam is rá valami nagyon művészi blődséget és napokig azzal boldogítottam a szomszédokat. Később hasonló blődségekre zenekart is alapítottunk.

Ritkaság, hogy egy lány basszusozik. Miért választottad ezt a hangszert?

Nem én választottam. Ő választott engem. Akusztikus gitáron, majd elektromos szólógitáron kezdtem tanulni. Mikor először kiköltöztem Angliába, ott rendszeresen jártam olyan pubokba, amelyeket többnyire helyi zenészek látogattak és sokszor rögtönzött színpadokon rögtönzött zenekarok álltak össze egy-egy dal, vagy improvizáció erejéig. Hangszer mindig volt bőven. Nekem meg egyre többször került a basszusgitár a kezembe és egy életre szóló szerelem alakult ki köztünk.

Van kedvenc basszusgitárosod (külföldi vagy magyar)?

Pastorius, Wooten, Bailey, Miller, és még sokan. De a legfőbb inspirációm és csodálatom tárgya Paul McCartney. Ahogyan az ő fejében megfogalmazódnak a basszus témák, az túlmutat az eredeti funkción. Neki a basszusgitárja is énekel. Miközben mindez tökéletesen illeszkedik a dalba és egyéni karaktert ad akár egy teljesen egyszerű harmóniamenetnek is.

Játszol más hangszeren is?

Időnként kacérkodom a zongorával, de a vonós hangszerek is nagyon vonzanak. Ha lenne két életem, vagy inkább tíz, ütős hangszereken is komolyabban megtanulnék játszani. De a fő vonalnak úgy tűnik marad egyelőre a basszusgitár.

Melyik zenei stílus áll hozzád a legközelebb?

Mikor hogy. Az attól is függ, hogy játszani kell-e vagy hallgatni. Nem mindig egyezik a kettő, de szerencsés esetben igen. Vannak korszakaim, amikor beleszeretek egyik-másik stílusba és igyekszem felkutatni a legjobb zenéket belőle. Ez a rocktól a klasszikus zenén át a népzenéig bármilyen stílussal elő tud fordulni nálam.

Június közepén hatalmas tömeg láthatta, hogy az Omega koncerten basszusozol. Hogyan kerültél kapcsolatba velük?

Az Omega előzenekaraként léptünk fel, ha jól emlékszem először a 2006-os turnéjukon. Sokat játszottunk velük és a jó kapcsolat később is megmaradt. Mihály Tamás 2011-ben megkért, hogy játsszak a szólólemezén (Last Minute) néhány dalban, ami mára aranylemez lett. Amikor az Omega Rapszódia nagylemez megjelent, engem kértek fel, hogy a lemezbemutató turnén játsszak.

Az Omega basszusgitárosával, Mihály Tamással hogyan vannak szétosztva a feladatok?

2012-ben volt az Omega jubileumi éve, fennállásuk 50. évfordulója. Erre az alkalomra egy nagyszabású koncertsorozattal készültünk, ahol szimfonikus átiratokkal indult a koncert, és a Rapszódia részben én játszottam, majd a záró nosztalgia blokkban pedig Mihály Tamás basszusozott a legnagyobb örökzöldekben.

Dolgoztál már máskor is ilyen elismert zenészekkel? Játszol még más zenekarokban, formációkban?

Az utóbbi években megint Angliában élek. Illetve hol itt, hol ott. Játszom kint egy angol zenekarban: ’The Tax’. Ott is zajlik az élet, turnézunk, stúdiózunk. Amerikába is hívtak nemrég bennünket. De tavaly felléptünk már Budapesten is. Két nagyon jól sikerült koncertet adtunk itthon. Én vagyok az egyetlen magyar a zenekarban, a többiek angolok, illetve a dobosunk olasz. George, az énekesünk most a nyári Omega Oratórium koncertsorozatban vendégénekesként is fellép a koncerteken. Pár dalban duettet énekel Kóborral Jánossal.

The Tax

Omega, Katy és George

Sokszor előfordul egyébként, hogy hívnak máshová is stúdiózni, vagy fellépésekre. Dolgoztam már Dave Allennel, aki többek között a Depeche Mode-nak és a Cure-nak volt a producere. Andy Wright-tal aki Pavarottinak, Annie Lennox-nak, David Bowie-nak, a Simply Rednek, Jon Bon Jovinak, és sok más sztárnak a producere, hangmérnöke, vagy például John Gallennel (Queen, Uriah Heep, Motorhead), aki egyébként külsős producerként az Omega Rapszódia lemezen is közreműködött.

Kihez tudod kötni legpozitívabb élményedet?

Egyértelműen az Omegához. És itt most nem csak arra gondolok, hogy Kelet-Közép-Európa legsikeresebbnek mondható együttesével dolgozom együtt. Hiszen ők még Portugáliában, meg Dél-Afrikában is voltak elsők anno a slágerlistán. Történt egyszer, - talán tavaly tavasszal, - hogy egy kirándulás alkalmával Walesben betértem egy teljesen elhagyatott világvégi kiskocsmába, ahol a madár se jár, meg a turisták sem és legnagyobb meglepetésemre ott is éppen Omega szólt a rádióból. Nagyszerű dolog, hogy a rocktörténelem nagyjaival van szerencsém együtt turnézni Európa szerte, akik nem mellesleg nagyon kedves, barátságos emberek, fantasztikus kollégák és mindamellett rengeteget lehet tőlük tanulni. Képzelj el egy turnét, ahol a turnébuszban se vége se hossza az évtizedek alatt összegyűjtött zenész sztoriknak. Ráadásul bennfentesektől. Én ezt nem szívesen cserélném másra.

Kivel szeretnél közösen zenélni?

Paul McCartney-val egy színpadon állni egy gyerekkori nagy vágyam. Legközelebb akkor kerültem hozzá, amikor egy zártkörű fesztiválon két gitárosával, Hamish Stewarttal és Robbie McIntosh-sal eljátszottunk pár dalt. De sajnos Paul nem volt jelen.

Ért már valamilyen kudarc zenészként?

Hát persze. Akit nem érnek kudarcok, az vagy nem csinál semmit, vagy nem szívvel-lélekkel csinálja. Talán az egyik legkorábbi ilyen kudarc, hogy általános iskolában nem vettek fel zene tagozatra.

Volt-e valamilyen kiemelkedő sikered, amire igazán büszke vagy?

Andy Wright-tól 2010 őszén kaptam egy meghívást, hogy vegyek részt egy nagylemez felvételein az Abbey Road Stúdióban. A legtöbb anyagot ugyanabban 2-es stúdióban vettük fel, ahol annak idején a Beatles is dolgozott a lemezein. Ez óriási élmény volt. A munkálatokról később egy rövid zenés dokumentumfilm is készült.

Milyen zenei feladatok várnak még ebben az évben?

Tavaly indult az Omega Oratórium turné. Ennek a sorozatnak a zenei anyagát a legutóbbi Omega Oratórium című lemez inspirálta. Templomi előadásokról van szó, amelyben a rock zenét kórus és a Rapszódiához hasonlóan szimfonikus zenekar egészíti ki. A műsorban olyan jól ismert Omega dalok szerepelnek, amelyeknek a hangulata, szövege valamilyen módon kapcsolatos a spiritualitással, jól illik templomi környezetbe. Idén nyáron ezt a koncepciót kicsit átalakítva szabadtéri koncerteken adjuk elő Magyarországon és külföldön is (Kamenz-DE - augusztus 30., Lublin-PL - szeptember 6., Prága-CZ – november 6., Zlín-CZ – november 7.). Sok fellépésünk lesz év végéig, sőt már a jövő évi koncertek is alakulóban vannak.

Kati! Nagyon köszönöm, hogy vállalkoztál erre a riportra és válaszoltál feltett kérdésimre. Kívánok eredményes, mesteri dallamokban gazdag munkát a jövőben! És mind ehhez, erőt és egészséget!

Fagyas Róbert, ATEMPO.sk