Gobbi Hilda Emília Gizella Kossuth-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a magyar színház- és filmtörténet egyik legérdekesebb, legeredetibb és legközkedveltebb alakja volt.
Budapesten született 1913. június 6-án Gobbi Ede Alajos olasz származású papírkárpitgyári üzletvezető és Schneckenburger Margit római katolikus vallású szülők gyermekeként. Gobbi Alajos zeneszerző, karmester és hegedűtanár unokája volt.
Hilda a gimnázium után a putnoki Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe járt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjében gyakornokoskodott. 1932 és 1935 között az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia ösztöndíjas növendéke volt. A diploma átvétele után a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1960 és 1970 között a József Attila Színház, 1971-től 1982-ig újra a Nemzeti, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház tagja volt.
Már korai szerepeiben is gyakran játszott korosabb hölgyeket, idősebb asszonyságokat. Számtalan filmben szerepelt, emlékezetes alakítása a Mágnás Miska kleptomániás arisztokrata öregasszonya.
1945 előtt részt vett a munkásszínjátszásban, szerepelt a Vasas Szakszervezet művészestjein és szerepet vállalt az ellenállási mozgalomban is. A német megszállás, 1944. március 19. után illegalitásba vonult. Apjától, Gobbi Ede századostól, egy munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokától, katonai mentesítő űrlapokat szerzett az ellenállás részére, melyeket felsőbb kapcsolatain, Horváth Árpádon és Major Tamáson keresztül továbbított.
A háború után tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében. Elkötelezett baloldaliként részt vett a közéletben is. Egy interjúban mondta egyszer: „Én sohasem voltam »csak« színész. Hiszek abban a sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész akarva-akaratlanul mindig politizál. Már csak azért is, mert másfél méterrel magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá.”
Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a színinövendékeknek a Horváth Árpád kollégium, az idős színészek számára pedig a Jászai Mari és az Ódry Árpád színészotthon. A Jászai Otthonból később – szintén az ő kezdeményezésére – a fiatal színészek otthona lett. A Színházművészeti Szövetségben, valamint a Színész Szakszervezetben sokat tett a rászoruló színésztársaiért.
Nőkhöz fűződő vonzalmát a kor társadalmi nézetei miatt nyíltan nem vállalhatta, de a színészvilágon belül köztudott volt kapcsolata Temessy Hédi színésznővel, majd Galgóczi Erzsébet írónővel.
Budán, az Orsó utcában lakott. 1988. július 13-án hunyt el.
Végrendeletében – mivel családja nem volt – vagyona egy részéből az Aase-díjat alapította meg, illetve az összeg kis részéből rászoruló, idős színésztársait támogató alapot hozott létre – ez a támogatás azonban mára jelentéktelen összegűvé vált. A Visegrád-Szentgyörgypusztán, a Kisoroszi-révnél lévő nyaralóját alkotóház céljára ajánlotta fel.
Tiszteletére alapították meg a Gobbi Hilda-díjat a pályájuk delén túl lévő, korábban nem díjazott színészek számára.
ATEMPO.sk
Fotó: Fortepan (Szalay Zoltán, Gábor Viktor, Kotnyek Antal)
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
