Úgy tűnik, a Vekker Műhely komolyan vette azt a színházi szakmában elterjedt nézetet, hogy a drámaírók nem nagyon írnak darabokat színésznőknek. Kuklis Katalin a játszók improvizációiból írt hát egyet. Négy színésznőnek. Férfiak nélkül, közben végig a velük való, hozzájuk fűződő viszonyaikban meghatározva magukat. Ásó, kapa meg a nagy! lett a címe.
Ők négyen, Enikő, Edit, Zsuzsa és Eleonóra kolléganők. Éppen karácsonyi céges buli van. Isznak. Lazulnak. Csevegnek. Kiderül, Enikőnek hamarosan esküvője lesz Balival, akit a tanyi falunapon ismert meg. Itteni nők tehát, írom jegyzetfüzetembe a nézőtéren. Közeli helyekről valók. Ahogy megy a játék, kiderül, bárhonnan lehetnének. Egy-egy női sors archetípusai. Edit válna, mert nem bírja tovább házasságát. Zsuzsa a főnök szeretője, az örök második. Eleonórát éppen elhagyják. Csak Enikő ragyog, mint a gyönyörű kék ég. Így mutatkoznak a jelenetekben.
Kuklis Katalin szerző és Romankovics Edit rendezőnő fantáziája kimeríthetetlen! Színpadjukon minden jelentéssel bír, összefügg. Így lesz például a balettszoknyákból, – amelyekben az elején belibeg a négy balerina – a végén esküvői ruha. Amikor pedig zenekar kell, a felmosórongy rúdja gitárnyakká, a vasaló harmóniummá, a teregető dobszerkóvá változik. Azt is remekül kitalálták, hogyan és miért legyen egy csokor vörös rózsa, egy közelgő tragédia drámai eleme. Az előadásban nincs üresjárat, minden élvezhető, végig fenntartják a feszültséget. A dráma idején szépek a csendek, hogy majd egy új poénon megint hangosan nevessünk. Kiváló a karakterteremtés, a színészvezetés! És zseniális a szereplőválasztás.
Romada Rakottyay Katalin már az elején megmutatja Edit fizikai erejét. A lélek mélyére később vezet. Szívszorító a jelenetben, amikor bevallja, hogy elege van addigi életéből, mást akar. A Vekker Műhely oszlopos tagja méltó partnere a többieknek.
Holocsy Krisztina vérbeli magánszámot produkál Zsuzsannaként, amikor a főnökkel, a szeretőjével való beszélgetés előtt – amelyben számon kéri a nős férfit, mikor közli feleségével kettőjük viszonyát – magát és a férfit is eljátssza.
A Jászai Mari-díjas Bandor Éva – aki filmszínésznőként a hónap végén, régen megérdemelt, csillagot kap majd a komáromi Tatra mozi előtt – könnyeivel küszködő Eleonóra, amint a családterapeuta előtt rekonstruálja, hogyan ment tönkre a házassága, miközben vergődik, hogy még megmenthető-e.
Enikőt játszva Hostomský Fanni még mindez előtt áll. Nem hagytak nyomot a lelkén olyan sebek, amiket férfiak ejtettek a másik három nő esetében. Naivul szerelmes a vőlegényébe, és azért imádkozik, hogy kapjon egy jelet az igazi társról.
Száz színnel, csodálatosan játszanak! Örömöt és kárörömöt, féltékenységet és bosszút, megcsalást és megbocsátást egyaránt. Táncolnak, acsarkodnak, verekednek, szelídülnek, sírnak, kiabálnak, suttognak, nevetnek, révednek, erőtlenednek, kapnak új erőre, sóvárognak és örömködnek, amikor pedig elfogy a szó, énekelnek. Szépen, nagyot! A dalokat – amelyeket külön megtapsolt a közönség – az Aszpikpatkány néven egyre népszerűbb dalszerző, énekesnő, a sokoldalú Hostomský Fanni színművésznő komponálta.
Ösztönösen születtek Aszpikpatkány dalai – Hamarosan közönség elé lép az énekesnő
Vallomásaik díszleteit Huszanyik Éva és Rostás Zoltán tervezték. Táncaik és mozgásuk koreográfusai Hrapka Zsófia és Kalocsányi Gábor voltak. A produkciós vezető pedig Czuczor Nóra.
Hogy mire jó az arcjóga, minek kell a gömbhal gyakorlat, hol és miképp jön elő a maga teljes és vad valóságában az a bizonyos női őserő, maradjon az „Ásó, kapa meg a nagy!” titka.
Május 3-án, pénteken este hét órakor ismét látható lesz a Gurigongo Symposium és a Vekker Műhely egyfelvonásos érzékenyjátéka, ugyanott, ahol a premiert is tartották a minap. Komáromban, a RÉV Magyar Kultúra Háza színpadán.
Nőknek, és főleg, férfiaknak, kötelező!
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Pálinkás Eszter / My Neverland photography
