Még nincs negyven éves, de már sok minden van mögötte. Oldalakat töltött meg a bemutatkozása a 8. Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemlén, Vásárúton. Galda Levente előadóművész, zeneszerző, dalszövegíró tavaly óta foglalkozik könnyűzenével. Most keresi a stílusát. Pilisszentkereszt, ahonnan származik, számára a világ közepe. Ősei csodálatos dallamainak továbbadása mindennél fontosabb számára.
Küldetésnek tekintetted, hogy elénekeld a dalaidat Vásárúton?
Jól láttad. Többnemzetiségű faluból, a magyarországi Pilisszentkeresztről származom, ahol az idén ünnepeljük a szlovák újratelepítés jubileumi, 275. évfordulóját.
Ebben a régióban, a Pilisben, a svábok, a tótok, a romák, a szerbek, a magyarok gyakorlatilag 300 éve élnek, dolgoznak, alkotnak, mulatnak békés egységben. Valóban küldetés, hogy továbbadjuk a felnövekvő generációk számára ezt a szlovák örökséget, amelyet ránk hagyományoztak őseink.
A jubileum kiváló alkalmat teremtett számomra, hogy a két kormány közös támogatásával kiadtam egy nagylemezt, feldolgozva ezeket az ősi, archaikus, tiszta forrású népdalokat. Most jelent meg. A nyár folyamán volt a lemezbemutatóm a Visegrádi Négyek kulturális fesztiválján, Nagymaroson. A lemez címe Nagyszombat – Trnava. Vásárúton a Nagyszombat című dalt adtam elő magyarul, a Pri zelenej rakiti című pszeudo- folk/pop dalt pedig szlovákul, ami magyarul Zöld kecskefűz tövében címmel hallható. Ádám Rita, Darvas Benedek zeneszerzőkkel és Pelva Gábor dalszövegíróval, állandó szerzőtársaimmal, akikkel évek óta együtt alkotunk, azt szeretnénk, hogy ezek a népdalok elérjék a fiatalokat is, hiszen én abból a műfajból indultam a popkultúra felé.
Az Eredő című dalod is erre épít, amelyre A Dal 2021-ből emlékezhetnek az olvasók.
Nem titkolt célom, hogy akár a Nagyszombat vagy a Pri zelenej rakiti című dalokkal az idén is induljunk a dalválasztó show-ban, hiszen
A Dal idei kiírása lehetővé teszi a 13 magyarországi őshonos nemzetiségnek a nyelvén való éneklést, amire még nem volt példa a műsor történetében.
Fontos tehát a fiatalok meghódítása, és ezt úgy lehet elérni, ha a saját nyelvükön, műfajukban és stílusukban szólítjuk meg őket. Innen a világzenei, pszeudo-folk pop stílus. Mindig elmondom, hogy nem kell messzire menni senkinek ahhoz, hogy adhasson.
Legyen büszke a saját szűkebb pátriájára, nézzen szét otthon, ott van a hatalmas népdalkincs, amiből lehet építkezni. Csodás dallamok állnak rendelkezésünkre, amiket áthangszerelve, küldetésként továbbadhatunk a fiatalabb generációknak.
Úgy tudom, új poplemezed is készül.
A falu születésnapjára jelent meg a szlovák albumom. Jómagam 40 éves leszek november 30-án. Abból az alkalomból pedig egy magyar nyelvű cédét szeretnék megjelentetni. A háromnegyede már készen van. A Dal 2021 óta foglalkozom könnyűzenével. Akkor a covid adott ihletet, és megszületett az Eredő. Előtte nem foglalkoztam dalszerzéssel, szövegírással. Azóta Ádám Rita, Darvas Benedek zeneszerző és Pelva Gábor dalszövegíró szerzőtársaimmal eldöntöttük, hogy lesz egy stíluskereső nagylemezem, tehát minden dal más műfajban jelenik meg. Szeretnénk, hogy kiderüljön, van-e műfaj, ami én vagyok, vagy legyek sokszínű, és ne engedjem magam beskatulyázni egyik műfaji irányzatba sem. Bevallom, a világzenei stílus tetszik a legjobban, amelyben az ősi hagyományokra, a tiszta forrásra építünk. Lehet, hogy ez lesz az utam.
Élvezem és kalandnak fogom fel az egyéb stílusokat, de igazából a pszeudo-folk, mint műfaj vonz igazán.
Most, hogy a műfajokat említed, facebook profilodban azt láttam, hogy az idei Szigeten járva az Arctic Monkeys koncertjéről ugyanúgy posztoltál fotót magadról, mint Justin Bieber fellépéséről. Zenei mindenevő vagy?
Azt gondolom, hogy igen, mert egy előadóművész legyen kulturálisan sokszínű. Persze, nem az a célom, hogy mindenkinek megfeleljek, mert, ahogy mondják, akkor senkinek sem fogok megfelelni, de tudunk egymástól tanulni.
Akár a nyugati irányzatokból is átültethetünk valamit, vagy láthatjuk, hogy milyenek nem szeretnénk lenni. Negyedik éve a Magyarországi Szlovák Nagykövetség Budapesti Szlovák Intézetében dolgozom. A munka után szinte mindig kint voltam a Szigeten. Elképesztő porfelhő volt. Kalcium kellett, hogy átvészeljem a „Sziget-betegséget”.
Színészként is vannak feladataid?
Reményik Zsigmond „Vén Európa” hotel című darabjában és a Szobacsoda című gyermekeknek szóló előadásban játszom a Magyarországi Nemzetiségek Színházi Társulatánál. A központunk a Bethlen Téri Színházban van, azután befogadó színházakban lépünk fel és járjuk az országot.
Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a többségi társadalmat, a magyarságot színesíti a nemzetiségi kultúra ránk hagyott öröksége. Ez a 13 nemzetiség több száz éve él együtt a magyarsággal, és erre nagyon büszkének kell lennünk.
Törekvéseidet állami kitüntetéssel jutalmazták.
2017-ben a Pilisszentkeresztért Kulturális Egyesület kapta meg a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat, az egyesület elnöke voltam, a legfiatalabb, 35 éves díjazott, tavaly magánszemélyként is kiérdemeltem a díjat, amely a magyarországi nemzetiségek kulturális tevékenységéért járó állami kitüntetés. Büszke vagyok rá.
Ez a nagyszüleim, a szüleim, a közösségem díja. Évszázadokon át nagyon sokan őrizték ezt a kultúrát, én egy vagyok a sorban. Remélem, nem mi vagyunk az utolsó generáció.
Az egyik díj a szüleimnél van Pilisszentkereszten, a másik pedig nálam, Budapesten.
Hogy estek a zsűri elismerő szavai a 8. Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemlén?
Elmondtam a többieknek, hogy nekünk boldogságot, örömöt, életérzést kell közvetítenünk, és jól kell magunkat éreznünk a színpadon. Ha ez elég a győzelemhez, köszönjük, amennyiben az utolsó helyhez elég, akkor is köszönjük, de ha semmihez sem elég, akkor is köszönjük, mert számomra az a legfontosabb, hogy a közönség mindig megtisztultan, felvidulva, új élményekkel gazdagodva térjen haza arról a rendezvényről, ahol bennünket látott és hallott.
2023-ra intéződik a fellépésünk az itteni Pohoda fesztiválon, és úgy néz ki, hogy egy budapesti Sziget-koncert is összejön. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, amely a műfajban engem és velem együtt tízfős együttesünket érte, amelynek tagjaival a Szemle előtti este találkoztam először...
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Á. András / ATEMPO.sk, valamint Gábos Orsolya és Kiss Attila
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
