Szeretnének minél több klubkoncertet adni és megcéloznak majd egy-két fesztivált is. Addig neten küldik egymás között a dalötleteket, és mindenki hozzáteszi a magáét. Járványhelyzetben náluk is ilyenek most a próbák. A párkányi No Para ígéri, zenélnek, amíg van kedvük és energiájuk. A hídon című új dalukat már játssza a Pátria Rádió. Pszota Szilárd basszusgitárost, énekest faggattuk.
Megváltoztál. Hosszú ősz szakáll, bajusz. Ötvenöt év súlya a válladon. Vállalod, amint látom. Hogy állsz az idő változásával?
Abba már belenyugodtam, hogy szebb nem leszek, esetleg bölcsebb, de már ez sem biztos. Néha azt tapasztalom, hogy bizonyos dolgokról úgy gondolkodom, mint harminc évvel ezelőtt. Megint nem tetszik sok minden, és ezt már csak magunknak köszönhetjük.
Több évtizede kísér a zene. Annak idején a dunaszerdahelyi Klinika, a rendszerváltó zenekar alapító tagja voltál.
A Klinika anno egy lázadási forma volt. Megénekeltük és a zenei forma sem volt nagyon az, amit úgy hívunk, hogy populáris.
A zenekar legszebb évei 1989 és 1994 között peregtek. Olyan helyeken léptetek fel Magyarországon, ahová a legtöbb ebben az országban játszó akkori magyar amatőr zenekar csak vágyakozott.
Szép korszak volt, igen. Legendás helyek, mint a Tilos az „A” vagy a Fekete Lyuk visszatérő fellépői voltunk. A Sziget fesztiválon is játszottunk. Rég volt.
Azután húsz év csend következett a Klinika zenekar történetében, majd 2014-ben újra nekilendültetek. És most megint csak csönd van.
Négy évvel ezelőtt rögzítettünk néhány dalt, nem az eredeti felállásban. Volt egy-két buli. Mindannyian máshol élünk, nehéz volt egyeztetni a jövőt. Több zenekarban is játszott mindenki. Ennyi fért bele. Hivatalosan még létezünk, s ha minden igaz, még egyszer nekifutunk. De most már No Parázzunk inkább!
Hogyan kezdődött a No Para története?
Kétezer-tizennyolc volt az alakulás éve. Akkor szólított meg Lengyel Tibor gitáros, hogy zenészeket keres a csapatába. Több tagcsere után a következő évben csatlakozott a bandához Mácsai Ferenc billentyűs és nem sokkal később Jantosík Zoltán dobos. Mindannyian helyiek. Jómagam érkeztem Pozsonyból. Természetesen, a szerelem hozott ide, azután a fiam tartott itt, most pedig már párkányinak érzem magam.
Könnyen megy a szövegírás?
Még pozsonyi gimis koromban írtam verseket, tehát ez nem újdonság számomra. Mivel a többieknek megfelel, nem is nagyon törik magukat, hogy aktívabbak legyenek ezen a téren. Néha azért besegítenek egy-két szóval.
Ha elkészül a lemezünk, elég sokféle témakör tűnik majd fel rajta. Komolyabb, vidámabb és elég abszurd dalok is feljátszásra kerülnek.
Eddig közzétett három dalotok közül az első a Tökéletes vagy volt.
Arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen kicsi, jelentéktelen pont is az ember az univerzumban, mégis képes kártevő lenni, a sok jó dolog mellett, micsoda szörnyűségeket képes produkálni.
{facebook}https://www.facebook.com/106281180805235/videos/3434399493263439/{/facebook}
A Felvidéki nyúlapós már vidámabb dal, sok itallal.
Az alkoholizmus problémáját dolgozza fel, egy kicsit paródia is tulajdonképpen. Nagyon sok tévéműsor hasonló zenei csemegékkel bombázza a nézőit. Nem kritizáljuk ezt, de ezek a dalok ugyan kárt nem okoznak, ám nem is emelik a zenei kultúrát. A mondanivalójukról nem is beszélve.
A hídon című legfrissebb dalotokat egy héttel a február eleji megjelenés után műsorra tűzte a Pátria Rádió. Slágergyanús.
Tulajdonképpen vidám dal, zeneileg pergő, egyszerű. Az elejétől a végéig ugyanaz, de fokozatosan építi fel magát. Az ember gyakran tesz olyan lépéseket, amiknek nem gondolja át a következményeit, holott, ha higgadtan átgondolná még egyszer, ennek nem kell bekövetkeznie.
A jelenlegi helyzetben meddig terveztek előre?
Említettem már, hogy elég bő zenei palettán mozgunk, és igyekszünk pozitív energiát sugározni a dalainkon keresztül, még ha depressziósnak tűnnek is.
A járvány miatt egy-két bulink nekünk is elmaradt, de tavaly nyáron a párkányi V2 rock pub színpadán azért előadtuk saját dalainkat és feldolgozásokat is. Azt vettük észre, hogy tetszett a közönségnek. A V2 rock pub az egyetlen hely Párkányban, ahol májustól szeptemberig igazi, élő koncertek vannak. Játszott már ott Bill kapitány, a P. Mobil, a Rómeó Vérzik, az Auróra is. Egyszer véget ér majd ez a járványhelyzet. Zenélünk, amíg van kedvünk és energiánk. A dalötleteket feljátszom, és átküldöm a többieknek, majd mindenki hozzáteszi a magáét. Ezek jelenleg a próbák. Szeretnénk majd minél több klubkoncertet adni és megcélozni egy-két fesztivált.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Pszota Szilárd archívuma
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
