Matthew Healy, a The 1975 brit indie rock banda frontembere, akik nyáron a Sziget fesztivál egyik első koncertjét is adták a nagyszínpadon, elmondta: az albumkészítés a CD-piac halódása ellenére fontos maradt.
"Úgy gondolom, elsősorban a hatalmas támogatásnak, a sok-sok rajongónak, a minket játszó rádióknak köszönhetjük, hogy tavalyi első albumunk felkerült a brit albumlista élére. Talán úgy tűnhet, a semmiből jöttünk, valójában több év kemény munkája áll mögöttünk, a 2013-as albumot megelőzte négy többszámos EP" - mesélte az énekes-gitáros.
A 25 éves Matt Healy elmondta, hogy együtt nőttek fel a mostani Facebook-generációval. Hozzátette: számukra az internet a szinte határtalan szabadságot jelentette az elmúlt tíz évben, egy remek eszközt arra, hogy megmutassák magukat. "De sohasem volt célunk ezzel az eszközzel nyomást gyakorolni az emberekre, erőszakosan előtérbe tolni magunkat".
A The 1975 (a nevet egy beatirodalomba sorolható verseskötet hátoldalán olvasta az énekes) négy tagja (Healy mellett Adam Hann - gitár, Ross MacDonald - basszusgitár, George Daniel - dob) tini kora óta zenél együtt, Manchester egyik kerületében, Wilmslow-ban jártak középiskolába.
"A fordulatot az jelentette, hogy amikor 18 évesek voltunk és még senki sem ismert minket Manchesterben sem, egy menedzser került mellénk. Mi is csodálkoztunk, vajon miként talált ránk? Szerencsénk volt és van, mert Jamie Oborne olyan nekünk, mint Obi-Wan Kenobi Luke Skywalkernek a Csillagok háborújában. Nem siettetett semmit, segített emberileg és pénzügyileg is, és hagyott minket még öt évig érni. Sokat köszönhetek édesapámnak is, aki a legnagyobb rajongónk" - fejtette ki Matthew Healy.
Manchester legendás város a brit rock és popzene történetében, onnan indult a hetvenes években a Joy Division, a nyolcvanasban a New Order, a Smiths, a Happy Mondays, a kilencvenesben az Oasis meg a Stone Roses, illetve ott volt még a dance-ben utazó 808 State, amely néhány évvel ezelőtt a Szigeten is fellépett.
"A manchesteri zenei színtér egyfelől semmit sem jelentett számomra, mert Newcastle-ban nőttem fel és nem jutott el hozzám. Apám bluest és soult hallgatott, Rolling Stonest, Otis Reddinget, Wilson Pickettet, Marvin Gaye-t, anyám Donna Summert, engem is az afroamerikai zene érintett meg először. Tizenhárom éves voltam, amikor Manchesterbe költöztünk, és akkor lett világos számomra, hogy szinte minden fontos angol zenekar innen jött. A hatás ma is erősen kitapintható a városban, nekem óriási élmény olyan hősökkel találkozni, mint Johnny Marr a Smithsből vagy Liam Gallagher az Oasisből. A mi zenénk nem sokban hasonlít az elődökéhez, mert megpróbáljuk függetleníteni magunkat a manchesteri hangzástól, és ez jó, mert szerintem annak idején ők is azért lettek naggyá, mert saját utat választottak" - szögezte le Matt.
A frontember kitért arra, hogy bár manapság mindenki a CD-piac haláláról beszél, az album mint formátum számukra ma is meghatározó fontosságú és Nagy-Britanniában a legtöbben így gondolkodnak. "A legfiatalabb generáció persze a dalokat keresi a neten, de a szakmában ma is a stúdiólemez, ami számít. Minket is ez tett ismertté, hiszen kislemezeink közül csak egy jutott be a top 10-be, a Girls a dán listán volt harmadik 2013-ban. Már dolgozunk a második albumunkon, de egyelőre nem tudom, mikor lesz kész".
ATEMPO.sk / MTI
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
