A Harmónia - Szlovákiai Magyar Zenei Díj a hazai zenei élet egyetlen szakmai elismerése.
Reményik Sándor Azt mondják című rövid versével köszönte meg a kuratórium tagjainak a Harmónia idei életműdíját Józsa Mónika karnagy-zenepedagógus. „Gyönyörű ez a vers és úgy gondolom, illik rám. Ilyen kicsinek érzem magam, ez a díj pedig egy akkora megtiszteltetés, hogy én csak dadogva tudtam volna elmondani mindezt, a vers pedig nagyon szépen kifejezi, amit most érzek” – árulta el portálunknak Józsa Mónika,
aki 1982-től vezeti a galántai Kodály Zoltán Daloskört, 1992-től a nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Kórusának a karnagya, 1980-tól tagja, 2006-tól művészeti vezetője a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának.
Vajon érezte a régi kórustagok képzeletbeli tekintetét? „Nem lehet felmérni, hogy az elmúlt harminc évben hányan cserélődtek a kórusokban. Nagyon sokan! Most készítünk egy kisfilmet a hatvan éves nyitrai kórusról, amely remélhetőleg majd a jubileumi koncerten kerül bemutatásra. Abban sokan emlékeznek az énekkarra. Ráadásul a pályafutásom elején volt, hogy Szencen vagy Felsőszeliben vezettem kórust, és szülőfalumban, Vágán is vezettem egy ideig énekkart” – nyilatkozta. Arról is faggattuk, változott-e valamit a kóruséneklés célja a XXI. századra, vagy ugyanaz, mint egykor? „A cél azonos, értékeket közvetíteni. Hogy megpróbáljuk összeszedni a kórusművészet gyöngyszemeit, a zeneszerzők által megálmodott kincset, a régi stíluskorszakokon keresztül, a huszadik, a huszonegyedik századi remek kórusművekig.
Amíg csak kottapapíron van a kórusmű, holt kincs a láda fenekén. Életre akkor kel, amikor viselik, akár egy népviseletet, ami tulipános láda mélyéről kerül elő” - mesélte.
Józsa Mónika változott az évek során? „Hetvenhéttől számolom a karnagyi pályafutásomat, akkor vezényeltem először kórust Budapesten, a kántorképző záró tedeumán. Emlékszem, amikor Vass Lajos először tisztelt meg a bizalmával, és nekem adott egy műsorszámot vezényelni éppen a szülőfalumban, annyira reszketett kezem, lábam, hogy össze kellett szorítani az ujjaimat.
Ma már az embernek van negyven éves tapasztalata, egy kicsit rutinosabban áll a kórus előtt. De minden egyes fellépés egyfajta izgalmat, stresszt hoz magával, amit semmiképpen sem szabad a kórusra ragasztani.
Ott már csak buzdítani kell, amikor kilépek a színpadra. Ám mindig van az emberben egyfajta drukk, miképp sikerül megvalósítani a begyakorolt darabot, mennyire veszi a lapot a közönség, hogyan tudjuk elérni az emberek lelkét ezekkel a zeneművekkel” – vallotta be az egyebek mellett a Magyar Arany Érdemkereszt elismeréssel kitüntetett Józsa Mónika karnagy.
Józsa Mónika a szlovákiai magyar kórusmozgalom kimagasló alakja a Galántai járásban fekvő Vágán született 1959-ben és ott is él. 1982 óta a galántai Kodály Zoltán Daloskör karnagya, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem ének-zenetanára.
Józsa Mónika karnagy, ének-zenetanár, a hazai kórusmozgalom kimagasló alakja
Tanulmányait a Népművelési Intézet felsőfokú karnagyképző tanfolyamával kezdte Budapesten. 1992-ben a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán szerzett karvezetői, 2003-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Budapesten ének-zenetanári és karvezetői diplomát, 2013-ban doktori fokozatot ugyancsak karvezetésből a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán.
Amíg egy nép énekel … - Így ünnepelt a hatvanéves Kodály Zoltán Daloskör
1986-tól 1992-ig az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes énekkarának a karnagya volt. 1981-től 1994-ig a Galántai Gimnázium leánykarát vezényelte.
1980-tól énekese, szólamvezetője és karnagya; 2006-tól művészeti vezetője is a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának.
1992-től karnagya a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusának.
BÁJ, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Á. András / ATEMPO.sk
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!