Dajka Margit Kossuth-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész Nagyváradon született 1907. október 13-án.
„Elmondhatom, hogy szinte apa nélkül nőttünk fel. Gyerekkori benyomásaim végletességéhez az is hozzátartozik, hogy apám éppen ellentéte volt anyámnak. Igen jóképű, elegáns, széptevéshez szokott ember volt, vonzódtak hozzá a nők, hamar hozzá kellett szoknunk, hogy csak hébe-hóba jár haza, s mint valami előkelő idegen szemléli tulajdon gyerekeinek siserehadát. Mégsem tudtam neheztelni rá. Érdekes jelenségnek tartottam a maga módján. Elhivatott művészléleknek. Rokonszenvesen csapongó bohémnak. Milyen szépen hegedült és cimbalmozott! És hogy táncolt! Ez volt a mestersége is: tánctanár, előkelőbben mondva balettmester. Ismerte mindenki Nagyváradon.” - mondta édesapjáról a színésznő.
„Minden gond, baj, keserűség egyedül anyám nyakába szakadt. Azt ne higgyék azonban, hogy az anyámban nem lakozott művészi ihletettség. Gyönyörű népmesei fantáziája volt, miközben esténként sikált, csutakolt minket, véget nem érő, »folytatásos« meséket talált ki, csakhogy ellenkezés nélkül tűrjük a tortúrát. Anyám meséi még ma is sokszor eszembe jutnak, örömömben, bánatomban végigkísérik az életem.”
Már kilencéves korában szerepelt színpadon szülővárosában. Kamaszlányként Kolozsváron Hetényi Dömény Elemér színiiskolájában tanulta a mesterséget. Tizenöt évesen szerződtette a nagyváradi színház. 1924-ben kapta első felnőttszerződését Kolozsvárott.
„Azután kezdtem kilógni a szerepeimből. Néha fizikailag is. Például amikor Putty Lia, a nagy díva egyszer Nagyváradon vendégszerepelt. Anna Kareninát játszotta, én a kisfiát. Bokámat verdeső aranyhajam volt, a premierre természetesen el kellett tüntetni. Amikor színre lép Anna, és meglát, szerepe szerint repesve fölkiált: Fiacskám! – és máris fölkap. De akkor alig emelt meg egy kicsit, máris összeroskadt velem együtt, a nézőtér hangos derültségére, ami egyáltalán nem illett a darab hangulatához.”
1927-ben indult magyarországi pályája, Horváth Árpád meghívta Hódmezővásárhelyre vendégszereplésre. 1927-ben szerződtette a miskolci színház, innen 1928-ban Szegedre, majd 1929-ben Budapestre a Vígszínházhoz került, ahol a Két lány az utcán című darabban Vica szerepében aratta első nagy sikerét. 1933-tól nem tartozott állandó társulathoz, egyes szerepekre szerződött. Fellépett a Nemzeti Színházban, a Belvárosi és a Magyar Színházban, játszott a Kamara, Andrássy úti, Erzsébetvárosi és Vidám színpadon is.
1945 után a Belvárosi, Petőfi, 1963-tól 1968-as nyugalomba vonulásáig a Thália tagja volt. A hetvenes években a Madách Színházban szerepelt, és sokat filmezett. 1983-ban Budapesti Operettszínházban a Szerdán tavasz lesz című darabban lépett fel. Élete utolsó éveiben Nemes Nagy Ágnes Bors nénijeként szórakoztatta a gyerekeket.
NÉZZÉTEK MEG! Dajka Margit pályáját bemutató virtuális tárlat nyílt
Naiva szerepekkel kezdte pályáját, gyakran szerepelt zenés játékokban szubrettként, később inkább drámai hősnő, majd az anyaszínésznő szerepét alakította. Nagy hatású, sokoldalú színészetében tragikai és komikai elemek is hitelesek voltak. Molnár Gál Péter Dajka művészetének műfaji besorolására találta fel (félig-meddig tréfából) a tragikomika megjelölést.
1932 óta filmezett, kezdettől fogva vezető főszerepeket alakított, amelyekben temperamentuma és fanyar szépsége érvényesült. Vezető egyénisége lett a magyar filmművészetnek is, a Liliomfi vénkisasszonya és az Ismeri a szandi mandit? alkoholista öregasszonya, vagy a Szindbád Majmunkája és a Macskajáték Orbánné szerepeire emlékezve.
Az 1986-os év már a tüdőrák elleni küzdelmével telt. „A fene akar már színésznő lenni, csak szeretnék egyedül megmosakodni” – mondta halálos ágyán, ahová negyedik férjén és Ruttkai Éván kívül senkit nem engedett. Nem tudta, hogy férje már akkor eldöntötte: nem engedi el őt egyedül. 1986. május 24-én hunyt el.
Lajtos Margit halála után hazament, és még azon a délutánon követte feleségét: főbe lőtte magát. Utolsó kívánsága mégis az volt, hogy külön temessék el őket, hogy börtönviselt emberként még halálában se vessen rossz fényt az imádott és ünnepelt színésznőre.
Dajka Margit számos elismerésben részesült 1951-ben Érdemes művész lett, 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1953-ban pedig már Kiváló művész díjjal is elismerték.
Roni, ATEMPO.sk
Fotó: szinhaz.org, Szalay Zoltán, Hunyady József / Fortepan
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
