Ami a magyar nemzeti költészetben Petőfi, az a magyar színpadi művészetben Blaha Lujza. A nemzet csalogányának a tizenkilencedik század közepétől a huszadik század első negyedéig tartó, hosszú életének szinte miden perce a magyar színpadé volt.
Édesapja, Reindl Sándor huszártiszt volt a császári és királyi hadseregben. Nyíregyházi szolgálati ideje alatt ismerkedett meg Ponti Lujzával. Tiszti rangját feladva kilépett a hadseregből, és 1848. február 24-én – családja ellenzése dacára – házasságot kötöttek. Három hét múlva Reindl belépett a szabadságharc népfelkelő seregébe, ahol őrmesterként szolgált. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett. Minthogy jó hangja volt, és szépen énekelt, egy színtársulathoz szegődött el. Vándorszínésznek állt, Várai Sándor néven.
A vándorszíntársulattal járták az országot, amikor is Losoncról tartottak Rimaszombat felé, s várandós édesanyja utóbbi város első lakóházában, Marczel József csizmadiamester házában, hozta világra leányát, Reindl Ludovikát.
Az édesapa 1856-ban a kolera sújtotta Kassán játszott, előadás közben vesztette életét. Édesanyja, Ponty Alojzia társalgási színésznő ezután újból férjhez ment: 1857-ben kötött házasságot Kölesi Antal díszletfestővel. Így történt, hogy a művésznőt néhol Kölesi Lujza néven, nevelőapja vezetéknevén említik.
Gyermekkorában vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel. Alig négyévesen már statisztaként szerepelt, Eduard Klischnigg majomszínész mellől kellett a hordóból kiugrania a színre. Először 1856. április 22-én, hatévesen lépett színpadra az esztergomi Fürdő Szállóban.
8 éves koráig nem járt iskolába, majd Kápolnai János színésztől megtanult írni, olvasni. Még gyermekkorában szülei előbb Kőszeghy Endre társulatánál voltak szerződtetve, jártak Rozsnyón, Lőcsén, Dobsidán stb. Szülei 1858-ban a győri társulathoz szerződtek, és lakásuk egy kis padlásszoba, amelynek még ablaka sincsen, világosság csak az üveges ajtón szűrődött be. Kölesi Lujza akkor járt először iskolába, a győri apácák kolostorába.
1858. január 5-én lépett először valódi szerepben, A koldusnőben Mariként színpadra, és ezzel az első kísérletével teljes sikert aratott.
Azután szülei Gárdonyi Antal társulatához szerződtek, majd Völgyi György színigazgatóhoz mentek. Ott sok nélkülözés és nyomor között éltek, vándoroltak vidékről-vidékre, ahol kisebb-nagyobb szerepekben fokonként hódította meg Lujzika a közönséget. Tizenhárom éves korában már kész színésznő volt, és önálló szerepeket játszott.
1863-ban játszott először szülővárosában, Rimaszombatban, ahonnan először Vácra, Szarvasra, majd sok-sok vándorlás után, 1864. április havában, Molnár Györgyhöz, a budai Népszínház igazgatójához szerződött. Itt különösen nagy sikert aratott a Csikós c. népszínműben. A budai színház csődbejutásakor Szabadkára szerződött, Sipos Károly társulatához és ez a szerződés fordulópontot jelentett életében.
1866. február 5-én kötött házasságot Szabadkán a 37 éves Blaha János (Jan Blaha) cseh származású osztrák katonával 16 évese, aki felismerte az ifjú színésznő tehetségét, és a későbbiekben karrierjét egyengette. Tőle kapta zenei képzését.
41 évesen, tüdőbajban meghalt férje nevét – bár még két házasságot kötött – hálából élete végéig viselte. Blaha Lujza állítólag egyik férjébe sem volt szerelmes. Verő György Blaha Lujza és a Népszínház című könyvében arról ír, hogy „föllelte, de meg el is veszítette az Ideálját”, azonban arról nem esik szó, hogy ki volt ez az ideál, a színésznő naplójából sem derül ki.
1866-tól rendszeresen a színpadon állt. Bécsi vendégjátéka ismertté tette őt az osztrák operettvilág körében. A Carltheater szerződtetni szerette volna, ám Blaháné visszautasította az ajánlatot, azzal az indokkal, hogy ő magyar színésznő akar maradni.
Rendszeresen szerepelt a Kárpát-medence több pontján, Kolozsvárott, Nagyváradon, Budapest több színpadán (Nemzeti Színház, Várszínház, Népszínház, Vígszínház…).
1873. január 30-án énekelte első operapartiját, a Fekete dominóban, Angelo szerepében. 1875. október 23-tól 1896. május 4-ig összesen 2364-szer lépett fel a Népszínházban.
1896. október 22-én volt a 25 éves művészi jubileuma, amely alkalommal megjelent Kéry Gyula: Blaha Lujza élete c. munkája. 1900. november 15-én a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki.
1901-ben indította útjára a Nemzeti Színház az örökös tagság intézményét, ezt elsőként Blaha Lujza kapta meg, akit 1901. március 2-án Széll Kálmán miniszterelnök tüntetett ki a címmel.
1901 júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult. Harmadik férjének 1909-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra késztette. Sokáig nem lépett fel, majd 1912-ben néhányszor közkívánatra játszott A piros bugyellárisban.
1920. március 20-án a székesfővárosi Közmunkák Tanácsa a Népszínház előtti teret Blaha Lujza-térnek nevezte el. Róla nevezték el az újpesti színházat is, amely 1920. október 21-én nyílt meg. 1920. szeptember 8-án országos ünnep keretében megülték 70 éves születésnapját. 1921. október 8-án az Unió Rt. tulajdonát képező Revü-Színház a „Blaha Lujza Színház” nevet vette fel és akkor ő is fellépett hosszú szünet után.
Utoljára 1923-ban lépett színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekelt. A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Tulajdonképpen 1914-től visszavonultan élt, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával, balatonfüredi házát eladva, az ún. „Szelényi”-házban levő lakásában.
Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhoz kötötten élt attól fogva haláláig. 1926. január 18-án, élete 76. évében hunyt el a színész „Nagyasszony”, tüdőgyulladásban.
Örök nyugalomra 1926. január 20-án délután 3 órakor a Kerepesi temetőben helyezték. Temetése impozáns módon folyt le, csak Kossuth Lajosnak volt hasonló temetése. A Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel.
1926. február 28-án Rimaszombatban leleplezték szülőháza emléktábláját. Nevéből ered a 2012-ben alakult beat-rock/pop-soul zenekar neve a Blahalouisiana.
ATEMPO.sk