„Még nem fejeztem be” – szögezte le Demjén Ferenc a Húrokon írt történelem vendégeként, hozzátéve, alkotó korszakában van. Mérleget tehát nem von még, ám az M5 műsorának vendégeként visszatekintett gyerekkorára, és felidézte élete, pályafutása meghatározó eseményeit. Kitért arra is, miként emlékszik az 56-os forradalom és szabadságharc eseményeire: az utcán halott embert és lebombázott épületből lógó zongorát is látott.
„A zene harmóniát, a harmónia megértést, a megértés pedig békét hoz” – ez Demjén Ferenc zenével kapcsolatos hitvallása, amelyet a Kossuth-díjas énekes, dalszövegíró, basszusgitáros a közmédia kulturális csatornáján szombat délutánonként látható új, Húrokon írt történelem című legutóbbi műsorának vendégeként árult el.
Demjén Ferenc, a „szabadság vándora”, a magyar könnyűzene megkerülhetetlen alakja, pályájának közel hatvan éve alatt zenészként, dalszövegíróként és zeneszerzőként is maradandót alkotott. A számos zenekarban megfordult, temérdek slágert magáénak tudó előadó a műsorban nemcsak azt idézte fel, miként jött a hirtelen népszerűség egy váratlan televíziós szereplés után, azt is elárulta, miért lépett ki a Bergendy-együttesből, és hogyan alakult meg a V’Moto-Rock. Az előadó, dalszerző egészen a kezdetekig, gyerekkoráig visszanyúlva mesélt életéről.
Zenei, énekesi tehetségét vélhetően szüleitől örökölte. Diósgyőrben éltek, édesapja mérnökként dolgozott a vasgyárban, ugyanakkor tehetséges énekes is volt, érces, tiszta hangja a diósgyőri kórusban és templomban is felcsendült. Édesanyjának is különösen szép hangja volt, csak édesapja nem engedte, hogy ezzel foglalkozzon, mert úgy gondolta: nem nőnek való az akkor bohémnek tartott énekesi élet, és megélni sem lehet belőle.
Az 1950-es évek elején az egész családot a fővárosba költöztették, ahol négyéves korától élt, és – mint fogalmazott – ekkor még semmit sem tudott a világról, egészen 1956-ig. „Akkor kinyílt a szemem. Tízéves voltam, mindenre emlékszem. Jöttem haza október 23-án az iskolából, és éreztük, hogy változások lesznek. Hallottuk az első lövéseket, izgultunk, hogy mi lesz. Az ötödik emeleti lakás teraszáról néztük, ahogy jönnek a világító lövedékek” – emlékezett vissza. Később le kellett menniük a pincébe, ott aludt pokrócok alatt egymás mellett az egész ház. „Ijesztő volt. Tankok közlekedtek a nagyobb utakon, pusztítottak, lőtték a házak homlokzatát. Félig leomlott a ház, lógtak a bútorok, a harmadik emeletről a zongora. Az épületekbe be lehetett látni, mint a nyitott babaházakba. A sok halál nagyon megérintett, volt, hogy a helyszínen temettek el valakit” – idézte fel a gyerekként átélt drámai napokat Demjén Ferenc.
Később édesapjának adódott egy lehetősége, amely miatt a család külföldre költözhetett volna, de ő nem akart ekkora családdal, négy gyermekkel újrakezdeni mindent. „Szerencsére így döntött” – fogalmazott Demjén Ferenc, aki ötödik osztálytól kezdve elkezdett klasszikus zenét tanulni, zongorázott, ám megérkezett életébe a gitár és ez mindent elsöpört. Zenésztársaival kisebb zenekarokat alapítottak, hangfalakat, erősítőket készítettek, kis klubokban léptek fel, kis gázsiért, ám megjött a siker is.
A rendszerváltás korára visszaemlékezve kifejtette, mindig várta és bízott abban, hogy valami változik majd, és egy emberközelibb, normálisabb világ jön el.
Az egész műsor itt nézhető meg:
Húrokon írt történelem újabb adásai szombatonként 13 órakor az M5 kulturális csatorna műsorán láthatók.
ATEMPO.sk / MTVA
Fotó: MTVA
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
