Nem szánon suhant, autóval érkezett, családostól Hetényről a Mikulás, bronzvasárnap, a Komáromi Jókai Színházba. Hozta a manókat, vagyis a lányait, és jött a stylistje, a felesége is. Süsü, a híres egyfejű után volt jelenése a színpadon. Dékány Miklós, aki kiváló vőfély, a humorát sem hagyta otthon.
„Évente csak két helyre járok nagyszakállú Mikulásként. A mozgássérültek szervezetéhez, ahol a Mikulás-kaland négy évvel ezelőtt elkezdődött, és a színházba, ahova elhívtak” – mesélte az öltözőben, szakáll nélkül, kigombolt télikabátban. És mivel a manóruha is alaposan melegíthet idebent, szorgosan szellőztek a Dékány-lányok, a kilencedikes Dóra és a negyedikes Dalma. Noémi, a feleség pedig ügyelt minden apró részletre.
A falu Mikulása és kisvonat-torta
A sminkszobában Hostomský Fanni változott éppen Királylánnyá, Varga Boglárka hajas-sminkes kezei között.
„Elég korán rájöttem gyermekkoromban, hogy a Mikulás tulajdonképpen egy falubeli kedves bácsi, aki annak idején minden kisgyermeknek hordta a csomagokat” – avatott be sminkelés közben.
Az öltözőjében bukkantam Szebellai Dánielre, aki a Kancellárt, a 2. Favágót és 2. Zsoldost bábozza a Süsü, a sárkány című zenés mesejátékban. Kiderült, nemcsak ő született december 6-án, Miklós napján, hanem négy évvel idősebb bátyja, Mátyás is.
„Hozzánk december 6-án reggelre hozta a csomagot a Mikulás, azután közösen kaptunk a testvéremmel egy kisvonat formájú tortát”
– elevenítette fel az édes emléket a 28 éves színművész, majd üzent is az olvasónak – „Fontos, hogy mindenki higgyen a csodában” – fogalmazott. Eközben az öltözőbe toppant Királyfi, azaz Béhr Márton színművész, és mentem neki szegeztem a kérdést: meddig hitt a Mikulásban? Mire ő: – Miért? Hát nincs Mikulás? – kérdezett vissza ártatlan tekintettel.
Csupa móka az emeleten
A szünetben minden gyermek apró zászlókkal futkosott a felső előcsarnokban. Ezekkel lehetett drukkolni Süsünek, vagy éppen a Királyfinak a második felvonásban. Aki akart, kedvére rajzolhatott, színezhetett. A Mikulás elfoglalta helyét a kényelmes fotelben a színház feldíszített karácsonyfája mellett, a csodálatos kandallónál. Bárki beszélgethetett és szelfizhetett vele. Így tettek többek közt a nagysikerű Futni mentem film felvidéki szereplői is, Tóth Hanna és Tóth Rozi (bevezetőképen).
Bekukkantottam a színpadra is, ahol éppen Szabó Viktor bújt a leghíresebb egyfejű jelmezébe. Úgy emlékszem, harminc kilót cipel az előadás során a színművész.
Azután amíg Süsü és a Királyfi éppen álcsatájukat vívták a királyi udvarban, ügyes kezek a két bejárati ajtóba halmozták a kis nézőkre váró csomagokat.
Bekopogott az ablakon
Széles jókedvű gyermeksereg futkosott, nyüzsgött a Pille Tamás rendezte előadás után. A gyermekek izgatottan tárgyalták szüleikkel, nagyszüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal a látottakat, vagy éppen lelkesen kutatták, mit rejt a Mikuláscsomagjuk.
„Nálunk a Mikulás, persze, apám, bekopogott az ablakon. Oda futottunk, hogy megnézzük, tényleg fent repült-e az égen, s mire visszafordultunk, már ott voltak a csomagok a szobában. Fontos ennek a csoda része. Kiskoromban egyszer voltam egy Mikulásünnepélyen, és emlékszem, megijedtem a Mikulástól. Mert hát kisfiú voltam, a Mikulás pedig olyan hatalmas… Azt hiszem, elpityeredtem” – idézte e riport végére emlékét Szabó Viktor, vagyis Süsü, a sárkány.
Amikor azután elindultam a színházból, hogy mindezt lejegyezzem, a mindig ügyes műszakosok már le is bontották a mesejáték díszletét. A Mikulás pedig fáradtan indult öltözője felé.
Kép és szöveg: Bárány János, ATEMPO.sk
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
