Háy János Völgyhíd című regényének témája a fiatalkori öngyilkosság. Tizenhét év körüli fiúkról és lányokról szól, nem csak nekik. A helyszínek az otthonaik, egy kisvárosi kollégium, a viadukt. Arról zuhannak a mélybe Péter és Zsófi, a szerelmes fiatalok. A Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja részére Király Anikó írt bábjátékot, Quo vadis? címmel. Több utalás található a regényben Sienkiewicz klasszikusának filmes adaptációjára. Hogyan lett egy kortárs magyar regényből, feledhetetlen bábszínházi előadás? Elmeséljük!
Riportunkban szóba kerül, hogy
- Miért lett az előadás címe „Quo vadis?”
- A diákok kérték, beszéljenek komoly dolgokról
- Ciki-e ma lelkizni
- Bábosok kulisszái mögött jártunk
- Ismernek-e hasonló fiúkat és lányokat, mint akiket játszanak
- Végül pedig az is kiderül, mit szólt az előadáshoz Király Anikó írónő.
Azoknak, akik túlélték, és azoknak, akik most élik túl. Ez Háy János sorvezetője a Völgyhíd című regényéhez. Király Anikó, a bábszínházi változat szerzőja, aki ismeri a bábok lelkét, hiszen annak idején maga is bábozott a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportjában, maga is olyan dolgokról ír regényeiben, amelyek felkészítik a kamaszokat a felnőtt létre.
„Az egyik legnagyobb megpróbáltatás az embernek az az időszak, amikor gyermekből felnőttek leszünk, de egyikek sem vagyunk igazából, mert már nem gyermekek vagyunk, de még felnőttek sem. Innen az előadás címe. Quo vadis? Hová mész? Merre tartasz?” – nyilatkozta a 60. Jókai Napok országos színjátszó fesztivál előtt a Feketenyéken élő tízkötetes írónő, újságíró, grafikus.
Michael Jacksontól a Völgyhídig
„Elolvastam Háy János kisregényét, majd dolgoztunk a szöveggel a diákokkal. Etűdöztünk, mit, hogyan mondanánk, leírtuk az ötleteinket. Amikor már úgy láttam, össze kell varrni a szálakat, megkértem Anikót, írja meg a bábjáték szövegét” – meséli már az előadás után Mészáros Andrea rendező.
Király Anikó azt is elárulta beszélgetésünk során, hogy galántai bábos karrierjének csúcspontja volt, amikor a 2010-es évek legelején a Michael Jackson bábu felsőteste lehetett csoportban. Ennyire változnak az idők? Revüből, dráma lett? „Ez is a gyerekekben érett meg.
Már az előző csoport tagjai is szóltak, foglalkozzunk komoly dolgokkal is, hiszen vannak megoldatlan problémáik, amiket szeretnének kivesézni.
Én pedig tartok ettől, mert nem vagyok jó dramaturg, és inkább halogattam a dolgot. Jó másfél évig dilemmáztam. Most belevágtunk. Király Anikó kiváló munkát végzett. Ezután biztosan elolvastam az összes kötetét, még csak a ››Strand, papucs, szerelem‹‹ című regényénél tartok. Azzal telik majd a nyaram, hogy előveszem a könyveit, mert a mai fiatalok világát írja le ” – mosolyog a csoportvezető, rendező, pedagógus.
Ciki ma lelkizni?
Először erről faggatom a bábozó kamaszokat.
„Szerintem nem, mert mindenkinek vannak problémái, és jót tesz, ha ezeket meg tudjuk beszélni egymással. Így jobban meg tudjuk érteni egymást”
– válaszol a Brüsszelben született, és 11 éves koráig ott élt, szenci Klenovics Anna, az egyik mellékszereplő bábvezetője és énekesnő. Bevallja, nagyon megszerette a bábját, szeretné hazavinni a szezon után.
Šimko Hunor egy német turistát és Lovasi Andrást játssza az előadásban, miközben kiválóan gitározik élőben. „Egy klasszikust pengettem a jelenetek között. Nyolc éve gitározom, az idén volt az abszolvens koncertem. Spanyolgitáron játszom, és nincs zenekarom” – tudatja a tehetséges zenész. „Péter édesanyját alakítottam, én is nagyon szeretem a szerepemet” – teszi hozzá Farkas Emma. Katona Sára a bábkészítés kartonlappal kezdődő, szivaccsal folytatódó, kasírozással véget érő folyamatába avat. „Nagy türelem kell hozzá, hatalmas az öröm azután, amikor sikerül”. Jegyzi meg.
Zsófi, Viktor, Deda
Zsófit és a tanárnőt a szenci Hlaváč Anna alakította. „Nem könnyű gyorsan átkapcsolni egyik figurából a másikba. Zsófi halk és szerelmes tinédzser lány, a rasszista tanárnő zsigerből gonosz és hangos. Mégis, mindkét szerepnek van varázsa. Hálás vagyok, hogy rám osztották őket” – árulja el a fotósként is tevékenykedő diáklány.
„Ebben a tanévben kezdtem bábozni. Igazából nem is akartam belépni a bábcsoportba, mert nem nagyon szeretek szerepelni, de Achilles barátom meggyőzött. Mutatta a szöveget, megtetszett, és jöttem” – vallja be a Viktort, a roma fiút játszó Kovács Mihály, hozzátéve, döntéséhez az is kellett, hogy remek barátokra lelt a bábcsoportban.
„Számomra már az nyereség az idei Jókai Napokban, hogy Kovács Mihály barátom eljött erre a versenyre Komáromba” – húzza ki magát a Dedát, Zsófi bátyját mozgató és játszó, tizenegy és fél éve bábozó, Szencen élő Pongrácz Tamás Achilles. Kiderül, egy csibe volt az első bábja a szenci bábcsoportban. „A csibe megvert egy farkast és egy rókát. Ennyi maradt meg a történetből. A Pál utcai fiúk bábelőadásban kutya lettem, mert nem voltam hajlandó sok szöveget tanulni. Kilencedikben, kutyaként is sikerült jó néhány szívet meghódítanom” – büszkélkedik a srác. A lányok nevetnek.
Achilles volt még páva fartolla és Nap is Szencen, ahol Sándor Erika és Molnár Enikő rendezők foglalkoztak vele, Klenovics Annával és Hlaváč Annával az alapiskolai bábcsoportban.
„Volt jobb dolgom, mint szövegkönyvvel foglalkozni, de időt fordítani fontos dolgokra sosem időpocsékolás.
A Galántai Kodály Gimnázium Bábcsoportjában előbb öregasszony és megint csibe voltam egyben, azután egymást kergettük. Egy másik előadásban, finn bábművész voltam, egy harmadikban pedig az ››Ének az esőben‹‹ című számot” énekeltem” – sorolja szerepeit a harmadikos diák.
Gyermeknek maradni
Hogy az életben ismernek-e ilyen fiúkat és lányokat, mint akiket a „Quo vadis?” előadásában játszanak? „Hogyne, szerintem valamennyien ismerjük őket. Akár több darabbeli figurával is találkozunk az életben” – vágja rá Mihály. Megkérdezem még: valóban bűn-e még ötven felett is életben lenni, ahogy elhangzik az előadásban? „Attól függ, hogy az ember mennyire tud gyermek maradni. Ha igen, akkor tökéletesen szabad lesz” – fejti ki Achilles. Ennyiben maradunk
A 60. Jókai Napok ünnepélyes díjkiosztóján a csoport tagjai: Farkas Emma, Hlaváč Anna, Katona Sára, Klenovics Anna, Kovács Mihály, Kubica Ádám, (aki igazoltan hiányzott a beszélgetésről), Pongrácz Tamás Achilles, Šimko Hunor, Renczés István technikus, valamint Mészáros Andrea rendező átvehették a diákszínjátszó csoportok megosztott nívódíját, amelyen az őrsújfalui ÉS mi?! Színház társulatával osztoztak. Pongrácz Tamás Achilles kiérdemelte a Legjobb férfi alakítás díját.
És hogy milyennek látta a bábjátékát a szerző? „Meglepődtem, hogy ennyire sikerült átvenni a bábosoknak ezt a kissé borongós szöveget Abszolút átjött minden. A viccesebb részek is gazdára találtak. Nagyon tetszett, meghatódtam, hogy ennyire jól sikerült az előadás. Örülök, hogy sikerült elmennem az előadásra, egy kicsit nosztalgiáztunk Mészáros tanárnővel. Megtisztelő, hogy a csoport a nevemet is kiírta a színlapra.
Megmarad a vízibiciklis jelenet, és a vége, a zuhanás a viaduktról, miközben franciául énekelt élőben és varázshangon Klenovics Anna. Amikor leestek a bábok, és a mozgatók felvették őket, nem tűnt úgy, hogy romantikussá tették az öngyilkosságot, hanem vigasztalták őket. Ahogy a kisgyermeket. Ennek a generációnak még szüksége van arra, hogy pátyolgassuk őket. Ez a kép hozta a katarzist. Megijedtem, hogy annyi lesz csupán az egész, hogy ledobják a két bábot, és a földön maradnak. A zárójelenetnek súlya van. Nagyot ütött Komáromban is. Nem lehet eltakarni” – fogalmazott néhány nappal a fesztivál után Király Anikó írónő.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Pálinkás Eszter – My Neverland photography
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
