Mikulás-nap, tündérekkel. Így hirdette a plakát. Mi pedig mentünk, hogy lássuk Tündér Lala történetét. Utána meglestük a Mikulást, lelepleztük a segítő Manókat. Végül két Tündér Lalával találkoztunk. Zalán és Áron felváltva játsszák a Komáromi Jókai Színház új zenés és roppant látványos mesejátékának címszerepét.
A szervezési osztályon már reggel kilenc órakor nagy volt a nyüzsgés advent második vasárnapján. Jegyeket egyeztettek, kitalálták, ki viszi be a premier végén a virágkosarat, párnákat készítettek be a nézőtérre, hogy a kisgyermekek is jól lássanak minden. Az iroda oldalsó helyiségében hosszúkás dobozokban sorakozott kétszáz mikuláscsomag. A délelőtti előadás utáni adag. Ugyanannyi csomag állt bevetésre készen Lucza Andornak, a szervezési osztály vezetőjének a rezidenciáján, a délután kezdődő második előadás utánra.
„Sokan kíváncsiak az előadásainkra, mostanában mindent kétszer adunk.
A Tündét Lalát is, hamarosan Csukás István Diótörőcske című darabját is, a székesfehérvári Vörösmarty Színház vendégelőadásában, amely a Mese bérletbe érkezik majd december 16-án és 18-án. Sőt! Már a december 30-án 18 órakor kezdődő A Pál utcai fiúk című musical elé is kellett pótelőadást iktatnunk, 14 órai kezdettel” – részletezte az osztályvezető, hozzátéve, hogy a továbbra is várják a gyermekek maguk készítette díszeit, ahogy a színház felhívásában is áll, amelyeket az előadások előtt maguk tehetnek fel az előcsarnokban álló karácsonyfára. Azután rohant tovább, hiszen a Mikulás érkezéséig mindennek rendben kellett lennie.
„Tíz finomság került a mikuláscsomagba” – vette át a szót Ádámka Krisztina szervező titkár, és sorolta – „Gyümölcsital, a McLloyd’s cég jóvoltából Biosaurus chips, gumicukor, egy csokimikulás, egy nagy tábla csokoládé, nyalóka, alma, mézeskalács, keksz és csokitojás. A belépőjegy ára tartalmazta a mikuláscsomagot is.
Így minden gyermek hazafelé menet, a bejáratnál átveheti a csomagot a Mikulástól és a manóktól”
– informált Krisztina, aki 2016 óta bonyolítja a Mikulás-napot. Kolléganői, Mesinger Nóra és Pancsics Erika szervező titkárok lekiismeretes közreműködésével.
A Mikulás és a manók közben az érkező vagy éppen kézműveskedő nézőkkel fényképezkedtek a felső előcsarnokban, a feldíszített karácsonyfa mellett, a kandalló előtt. Amikor azután megkezdődött Szabó Magda Tündér Lala című mesejátékának első előadása, az osztályvezető irodájába mentek. Mi pedig utánuk osontunk.
„Jó érzés látni, mennyire szívvel, lélekkel csinálják. Büszke vagyok, hogy szeretnek örömöt szerezni.
Főleg Miklósban van ez meg, a gyerekek pedig viszik tovább” – állapította meg csillogó szemmel Dékány Noémi. „Harmadszor lehetek színházi Mikulás. Nagy megtiszteltetés ez számomra. Mindig nagy dilemmában vagyunk Lappföldön, pontosabban Hetényen, (kacsintott) hogy mit hozzunk a gyermekeknek, mit mondjunk nekik. Azután megérkezünk, és azt látjuk, hogy a gyermekek mindennek örülnek, mi pedig szeretünk boldogságot osztani, és mindig nagyon szívesen jövünk” – nyilatkozta Dékány Miklós, a színházi Mikulás, sokat tapasztalt vőfély. –
„Szeretem a színházat, és imádok manó lenni, örömöt szerezni másnak.
Igaz, hogy a Mikulás mond mindent, de hozzá teszem én is a magamét. Integetek és szaloncukrot osztogatok” – újságolta Dóra manó. „Szeretek fotózkodni a gyermekekkel, és én is boldogan osztogatok cukrot. Az igazi Mikulás amúgy hozzánk éjszaka jár” – súgta meg Fanni manó. „Szépen feldíszítették a színházat. A Tündér Lalát nagyon várjuk. A délutáni előadást tekintjük meg” – avatott be Dalma manó.
Rédli Károly rendező addig hitt a Mikulás létezésében, amíg alapiskolába nem kezdett járni, akkor világosították fel a kegyetlen igazságról a barátai. „Ám az oviban még hittem benne, és nagyon örültem, amikor megérkezett a Mikulás” – tette hozzá nevetve. És vajon hisz a tündérekben? –
„Őszintén bevallom, hogy szkeptikusabb felnőtt vagyok, és nem hiszek a tündérekben.
Abban hiszek, hogy a világban vannak nem annyira varázslatos ember-tündérek, akik úgy viselkednek, mintha tündérek lennének. A Tündér Lala megrendezésére felkért a Komáromi Jókai Színház. Azért hittem benne a kezdetektől fogva, mert ahhoz képest, hogy gyermekeknek szóló mese, mély kapcsolatok és vonulatok vannak benne, amelyek egyből lekötötték a figyelmemet. Először a regényt olvastam el, és már akkor tudtam, hogy megmutatható belőle egy mély anya-fia kapcsolatot, azután az ármánykodás is. A családi körön kívül, rengeteg aktuális téma van a műben, a demokrácia, az egyén szabadsága is terítékre kerül, ami nagyon megérintett itt és most, Szlovákiában, ezekben az években” – tudatta a rendező, aki szerint a Lalát felváltva alakító két kisfiú karaktere olyan, mint a tűz és a víz. – „Áron felnőttebb, tapasztaltabb, majdnem színész. Pontos, lelkiismeretem tudja, miképp működik a színház. Zalán intuitív, néha improvizál vagy spontánul reagál, árnyaltabb a játéka” – közölte Rédli Károly, aki a próbák miatt három hétig nem látta 16 hónapos kislányát, Simonkát.
A két Tündér Lalával a két előadás között, a kulisszák mögött futottunk össze. Apostol Áron előző nap, a szakmai bemutatón és vasárnap délután egy órakor is játszotta a címszerepet. „Sokan gratuláltak tegnap. A nézőtér fele a családtagjaimból és a barátaimból állt. Azt mondták, hogy nagyon tetszett nekik, és rég láttak ilyen jó előadást.
Tündét Lalát szerintem azért szeretik az emberek, mert jóságos, emberszíve van. A végén pedig a gonosz elnyeri méltó büntetését!”
– nyilatkozta Áron, aki szerepel a színház Örökség és Úri muri című előadásaiban is. Fördős Zalánnak, aki éppen lejött a színpadról, Tündér Lala az első színházi szerepe. – „Vicces szerep, jól érezzük magunkat benne. A színház varázslatos hely, tele van viccelődéssel. Vannak itt barátaink, akikkel lehet játszani. Szebellai Dániel, Béhr Márton, Balla Barnabás a barátaink. Jó volt szerepelni, mindenki gratulált az előadás után. Remek érzés volt kijönni a színpadról” – közölte Zalán.
„Nálunk sokáig az volt a szokás, hogy éjszaka jött a Mikulás. Akkoriban még nem volt divat, hogy a Mikulást behozzuk. Nyolc-tíz éves korom körül találkoztam először élőben a Mikulással, és egy kicsit gyanús volt. Többet képzeltem róla.
Az én fantáziámban erősebb volt, hogy ott van az ablakban a kitisztított cipő, és reggelre belekerül a csomag, mint a találkozás élménye.
Az ember azután mindig felismer valamit. Egy karórát, egy hangszínt, és elveszik a varázs. Nem volt tragikus az, átmenet. Valami olyasmi magyarázatom volt, mert gyermekkoromban mindent szerettem megmagyarázni, hogy brutálisan sok helyre kell mennie a Mikulásnak, ezért dublőrt küldött maga helyett” – fogalmazott Varga Emese dramaturg, aki színpadra alkalmazta Szabó Magda regényét. Elárulta, gyermekkorában voltak manói, akikkel beszélgetett, és egy mókussal is, mókus volt a jele az óvodában. „A hitrendszert, hogy van egy bennünket körülvevő láthatatlan világ, sokáig megőriztem.
Azt gondlomom, egy művésznek, egy alkotó embernek meg kell őriznie gyermekségét. Tudni kell, hogy nem minden kézzelfogható, és nem minden látható.
Azt szerettem ebben az anyagban, hogy arról szól, hogy nem kell megszabni a határokat, nem kell meghatározni kategóriákat, mert a dolog átjárható. Ez így szép együtt. Mint a kaleidoszkóp. Azt élveztem benne, hogy mindig más képet adott ki.
Az emberi élet is ilyen. Forog, alakul, állandóan más színek kerülnek előtérbe. Mindegyiknek van valami értéke és csodája”
– fejezte be gondolatait Varga Emese dramaturg.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
