A felnőtté válás nehézségei, egy Balatonba fulladt diáklány sztorija, Ámor és Psyché története voltak a komáromi Jókai Napok Alapítvány hagyományos nyári színjátszó tárborának idei témái, megspékelve beszéd- és énekórákkal. Ez megint egy hatalmas boldogsághormon! Lelkendezett az egyik résztvevő a 26-ból, aki harmadszor járt Karván, a Duna partján. a nyárra árván maradt, ottani mezőgazdasági szakközépiskola tantermeiben és internátusán.
Már az udvaron ismerősbe botlok, amint kora délután megérkezem. „Hátul próbál az Ámor és Pszyché csapata” – mutat a távolban álló szoborra Madarász Enikő, aki Gyilok kutya szerepét játszotta a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont MEG+s(z)avaztuk Diákszínpada Jószágország’24 című, az idei, 59. Jókai Napokon megosztott nívódíjjal elismert előadásában. Oda megyek.
Görög isten lett a komáromi diákból
„A szerelem, azután, hogy mindig alá vagyunk rendelve valaminek, és, hogy meddig állhatunk ellen, fontos témák. Ezek foglalkoztatnak, és szerintem ezt a korosztályt is folyamatosan érdeklik”
– fogad Tarjányi Liza, a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem ősztől utolsó éves színházi rendező és koreográfus szakos hallgatója Horváth Csaba rendező-koreográfus, a Forte Társulat alapítója és vezetője osztályában. Tóth Miklós rendező hívta Karvára három éve, mozgásórákat tartani a tárborozóknak, aki osztályfőnöke volt Budapesten, a Nemes Nagy Ágnes Színészképzésen. Liza az idén Ámor és Psyché meséjét rendezte meg a hétfős csoporttal.
„Ámor egy isten, aki szerelembe esik egy halandó lánnyal, Psychével. A görög isteneknél sok minden előfordul, de hogy igazán szerelembe essenek és pont egy halandóba, nem sűrűn. Próbálja óvni a földi világban a szerelmét, ugyanakkor előre látja a bajt, és egyengeti szerelme útját. Végül megadja szerelmének az örök életet, és felviszi magával az istenek közé.
Nem gondoltam volna, hogy eljövök Karvára és egy görög isten szerepét kapom, de nagyon örülök neki, és szeretem” – mesél hosszan szerepéről a komáromi Pikler Mátyás.
Psyché, azaz Bathó Lilla komáromi diáklány harmadszor járt Karván. „Eddig Sereglei Andrással és Tóth Miklóssal dolgoztam, akiket elsősorban a prózai színház érdekel, Liza által eléggé mély betekintést kaphattunk a mozgásszínházba. Sok újat tapasztalatunk és próbáltunk ki” – magyarázza.
„Az internetről szedtünk le zenéket, költöttünk himnuszt és egy kétségbeesett apa dalát. Változatos lett az előadás zenéje. Hetünk csapatmunkája az előadás. Az benne a legszebb, hogy mindenki beletette a magáét. Érdekes előadás lett, remek megoldásokkal. Itt, a természet lágy ölén adjuk elő” – szólal meg a háttérben gitározó komáromi Mózes Márton.
Az iskola épülete felé haladva, az udvaron futok össze Bajkai Csengel Mónika főszervezővel.
„Harmincöten vagyunk a táborban, huszonhatan a diákok, kilencen az előadók és szervezők. Ez nagy létszámnak számít. A covid idején volt egy kisebb visszafejlődés, most újra három csoporttal tudunk dolgozni, három előadás készül, ami nagyon jó dolog.
Ennél is fontosabb, hogy most tényleg nagyon sok helyről, Pozsonyból, Félből, Somorjáról, Gútáról, Fülekről, Dunaszerdahelyről érkeztek résztvevők.
Már nemcsak a komáromi fiatalok mertek eljönni a covid óta, hanem messzebbről is. Négy diákszínjátszó csoportból vannak itt diákok” – összegez és megjegyezi, a hangulat fantasztikus, a résztvevők visszafogottak voltak, pedig 18 pluszos fiatalokról, kis felnőttekről beszélünk, csupán páran fiatalabb kamaszok. „Mély barátságok születtek. Azt gondolom, mindenki elégedett lehet” – teszi hozzá a főszervező.
Under the Sea
Az iskolaépület már kultikusnak számító teraszán, ahol a szünetekben beszélik meg dolgaikat a szereplők, az oktatók és a rendezők, és ahonnan kiváló kilátás nyílik a hömpölygő Dunára, megint ismerős színjátszókkal, a Jószágország’24 újabb szereplőivel találkozom.
„Tóth Miklós és Hostomský Fanni ››andá da szí‹‹ című előadásában játszunk egy osztályt. A Kis hableány Under the sea című dalának címe ez, hallás szerint leírva. Drogdílert alakítok. Harmadszor vagyok itt, minden évben ugyanolyan fantasztikus a tábor! A környezet, a társaság, a rendezők nagyon jó fejek” – feleli kérdésemre Botka Kamilla.
„Egy párkapcsolatban játszom a férfi szerepét. A párkapcsolat véget ér, és az azt követő eseményekben vannak szerepeim. Az előadás befejezéséhez van köze a Kis hableánynak. Először vagyok ebben a színjátszó táborban, és zseniális volt” – teszi hozzá Csente Bálint.
Az előadás további szereplője, a füleki Oravecz István Zoltán, a FIKSZ Diákszínpad idei darabjának szerzője, sincs más véleményen.
„Nagy élmény, ahogy a közösség képes nagyon kevés idő alatt jót létrehozni.
Testhez álló feladat volt a jeleneteket kitalálni, de még nem dolgoztam úgy csoportban, hogy közösen kellett valamit kitalálni, és az improvizációs rész után megírni a szövegkönyvet. A kenyér az én jelenetemhez kell. Az alkoholista börtönpszichológus hazaérkezik, és a vacsorához kéri a kenyeret, amit elfelejtettem beszerezni a főpróbára, de ezt most orvosoltam” – mutat egy tányérnyi kenyérre.
„Írjunk egy béna nyári slágert!”
A fiatalokkal foglalkozó színházi szakemberek közül késő délután csupán Kalocsányi Gábor zeneoktató szabad. Az egyik tanteremben ülünk le.
„Énekóra minden csapatnak négy alkalommal van a hét során. Az első ismerkedéssel, a második játékkal telik, a harmadikon elkezdjük építeni, mi legyen, a negyediken pedig próbálunk. Azután ahol tudunk, ott lopunk időt, hiszen közben a darabok is készülnek” – sorolja, majd így folytatja – „Mindig kitalálok valamit, hogy miről írjanak szöveget.
Most azt mondtam: írjunk egy béna nyári slágert!.
Mindenki elvonult negyedórára, és megírt négy sort, én meg összeraktam, megfaragtam, egymás után tettem, hogy jó legyen. Azután mindig ehhez illesztek egy népdalt vagy egy másik számot, ami az idén a Góbé zenekar feldolgozásában a Fel című dal lett. Tehát van egy hozott szám, amit meg kell tanulniuk, ebbe mindig szép szólamokat találnak ki, és van egy kreatív része, amit ők írnak, és az nagyon maradandó, mert mi csináltuk, közben pedig tanultunk is” – avat be a fiatal bábszínész, rendező, színész, akinek ez az ötödik tábora. Karván kezdte a színházasdit úgy tíz éve. Amikor Pécsre került, nem tudott jönni, mert a tábor mindig egybe esett az Ördögkatlan Fesztivállal.
„Kovács Áron vitte a zeneoktatást a táborban éveken keresztül. Amikor beteg lett, felhívott, hogy már nem fog tudni jönni, megcsinálnám-e helyette. Az első évben nagyon izgultam, hogyan tudom, mindazt nyújtani, amit Áron hozott minden évben. Tudom-e folytatni az utat, amit elkezdett.
Ideges voltam és paráztam, a gyerekek vigasztaltak, hogy minden jó lesz.
Most már azt érzem, hogy belekényelmesedtem, és lazábban kezelem az egészet” – vallja be a művész, aki bábosként, Hostomský Fannival, a Nyolckor a bárkán című előadásban szerepel, Schneider Jankó rendezésében és a Vekker Műhely augusztus 15-én, e héten, csütörtökön bemutatásra kerülő, A fiú című, Fodor Orsolya rendezte ifjúsági előadása címszerepében látható a Komáromi Jókai Színház Benkő Géza Stúdiószínpadán.
A fiú – a Vekker Műhely premierje a Komáromi Jókai Színházban
Öt szó a végére
Különös előadást rendeztek a táborban Sereglei András színész, rendező és Szabó Csilla drámapedagógus. Még a címét is a közönségre bízták. Egy táblára írhatták azt a távozó nézők. Szereplőiktől, a próbafolyamat improvizációi során egy-egy szót is kértek. Olyan szavakat, amelyek meghatározóak számukra itt és most.
„A szeretlek szót választottam. Most, hogy van párom, megmutatta a szeretet teljesen új formáját, és úgy szeret, mint még soha senki”
– fogalmaz ismét a napsütötte teraszon a somorjai Fehér Regina harmadikos diáklány, miközben odalenn, a Dunán egy hosszú hajó úszik. „Fantasztikus volt a tábor. Mintha együtt kirándultunk volna a családdal és a barátokkal. Imádtam minden percét” – tartja fontosnak elmondani.
A féli Tepea Heiva Victoria, aki ősztől elsős lesz Pozsonyban, a Duna Utcai Gimnáziumban, szava a telefon volt.
„Hogy elmondhassam, mennyire meg tudja változtatni az internet és a szociális média a világot” – magyarázza.
Sebestyén Sára másodikos komáromi diáklány azt a szót választotta, hogy hűtlenség. „Először vagyok Karván. Improvizációkból készítettünk jeleneteket mi, tízen. Imádtam az egész folyamatot! Azután ezekből raktuk össze az előadást” – avat be.
A szintén másodikos gútai Szejner Regő már szombaton kora este sajnálta, hogy véget ér a tábor. „Minden elvárásomat túlszárnyalta a hangulat, a közösség, az órák, az imprók. És Dezső, a plüsspók, amit az egyik tanteremben találtam. Az én szavam a változás” – tudatja.
Nagy Csaba 1 méter 97 centiméter magas komáromi diák szava pedig a zene volt.
„A zene megkönnyíti, hogy az emberek között sok mindent kifejezzünk, és új kapcsolatokat tudjunk létrehozni. Segít bizonyos dolgok feldolgozásában is.
Sok zenét hallgatok. Ahhoz képest, hogy soha nem éneklek, nagyon élveztem az énekórákat” – fejti ki.
Már nyúlnak az árnyékok a 35 fokban, amikor magam mögött hagyom a mezőgazdasági iskola épületét. Nem messze a karvai kilátótorony tövében, német biciklisek esznek káposztalevest az ottani büfében. Lejöttek a közeli kerékpárútról. Szépek a bárányfelhők, ég a táj.
Leülök a fapadra a kávém mellé, és azon tűnődöm, színházat csinálni, mennyire boldog dolog.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
