FLOW A VÖLGYBŐL: Csókcsaták és végső leszámolások – Gombaszögön jártunk (+FOTÓK)

Fáradtnak és kialvatlannak lenni itt normális. Az ember Gombaszögön ezer meg ezer programba ütközik, nem szívesen maradna le bármelyikről. Így voltam vele én is, hiszen szemeimet dörzsölve lépdeltem a reggeli mesefilmnézésre, kakaóval a kezemben.

„Nagyon büszke vagyok a Radvány mozira” – mondta az alapító Kovács Krisztián.

 

 

Később Molnár Csaba Pressburg című sorozatának első részét és Laczkó Sándor Hancsovszky című filmjét tekinthettük meg, utána pedig egy beszélgetésen vehettünk részt a filmeken munkálkodókkal.

 

 

Az előadások végtelen sora tényleg végtelen. Feléledt a politikai sátor, egyre nagyobb lett a szín- és emberkavalkád. Kora este aztán mindenki a Petőfi Színpad elé menetelt, ugyanis a Magyar Rhapsody Projekt tagjai léptek fel, később pedig a Kiscsillag zenekar zenélt.

 

 

Késő este és hajnalban pedig a Hundred Sins, fél óra csúszás után, megcsinálta a fesztivál legnagyobb pogóját. Emberek és állak is egyaránt a földre potyogtak.

Mindeközben lemérkőzték az iszapbirkózást, amelyben daliás férfiak és nők egyaránt indultak, majd megtörtént a kopjafaállítás is, miközben a hangszórókból az Eye of the Tiger szólt.

 

 

A felvidéki TúlÉLŐ zenekar és a Babadara, valamint a Pandóra Projekt a Szifon színpadon hallatták hangjukat. 

A Folkszögletbe a füleki Agócs Gergely látogatott el zenészeivel, este pedig a Fanfara Complexa csinálta a bulit.

 

 

A Csemadok Színpadot sem kellett félteni különösképpen. Bródy János és a Carson Coma szórakoztatták a népet. Az égbe emelve karjaikat dőltek egymás vállára, keblére, szorultak az ölelések, csattantak a csókok.

A napot ismét DJ Peter zárta, ezáltal is igazán búcsút véve Gombaszögtől. A Petőfi Színpad előtti táncoló tömeg arcait a felkelő nap sugarai nyaldosták, amikor elindult az utolsó szám.

 

 

Orsitól átvéve a szót: a gombaszögi utolsó napi flow élmény Miklós-féle megélése következik. Kérjük, csatolják be öveiket!

Labirintust jártam a Labirintus Udvarban, a héten másodszor. Nem akartam kifejezetten semmit, csak megnyugodni, mégis hatalmas megerősítés lett belőle: rájöttem, hogy én a kövek világában fa szeretnék lenni, ami sodródik kellemesen. Itt annyira spontán és jól lehetett egyébként ismerkedni, hogy az valami fantasztikus. 

Kora délután a Firesz előadássorozatának hála, fényt derítettem viselkedési függőségeimre is, ha a szer és társfüggőségeket már korábban felderítettük a Labirintus Udvarban. Szerencsére a szerencsejáték-függőségemről nem kellett vallanom, nekem nincsen, csak a barátaimnak. 

 

 

Azután Récsei Noémi ismét hiánypótló beszélgetést tartott a gyermektelen és gyermeket nem akaró édesanyák helyzetéről és az ezzel járó társadalmi nyomásról. Intelligens nők egy fontos témával. Az ilyesmi nagyon kell a társadalomnak!

Este megünnepeltük a TANDEM 15. születésnapját. Hallhattunk jó sztorikat, tortáztunk, beszélgettünk, nagyon jó volt. Külön fantázia, ahogyan utána mentünk a STAFF-osokkal a kopjafaállításra. Katartikus volt. A Himnuszunk brutálisan nagyot szólt, s bár annyira nem értettem a Doberdói harctér nótát, de hangulatában teljesen elfért a gombaszögi kopjafa magasba emelésénél. 

 

 

A Carson Coma koncertjéhez hadd tegyek hozzá annyit, mint dobos, hogy hatalmas élmény volt látni, ahogyan a basszusgitáros a két dobos között a „ritmus-szekció” emelvényén foglalt helyet. Gyakran kapja meg ez a két hangszeres bandatag minden zenekarban, hogy ők csak a zenészek barátai, úgyhogy ez a testvériesség melengette kisszívem. 

 

 

A Carson Coma után a tömeg jelentős része átbattyogott a Kiscsillag koncertjére. Hozzájuk először volt szerencsém, de az jutott eszembe, hogy amolyan deresfejű nagy hősök ezek a férfiak, akik már egy régebbi generáció, de még mindig tudnak olyat sztorizni, ami megmozgatja a fiatalokat. 

A Folkszögletes táncház ismét óriásit robbant, volt mit csinálni, lehetett élvezkedni, bulizni, szórakozni. 

 

 

Gombaszögön egyébként nagyon sokféle emberbe bele lehetett futni. Így találkoztam Képes Lórival is, aki a jövő nagy színésze. Csak egy napra jött le, de azért megkérdeztem őt a gombaszögi érzésekről:

„Valójában nem belépőt, hanem szigetet vettem magamnak egy napra. Fesztiválszigetet. Mert sok nap számos teendőt tud még a nyáron is magával hozni, de most jó volt találni egy pontot, ahol megálltam. Igaz, hogy ez egy, körülbelül egyhetes esemény, de ahogy megjelensz és részt veszel a programokon rögtön a részévé válsz az egésznek, magával ragad. Nagyon örültem a sok ismerős arcnak, szóval ez egy gyűjtőpont is a felvidékiek számára, ami a találkozásokat illeti. Sőt talán sokaknak a fiatalság életérzésének origója.“ – nyilatkozta a fantasztikus tehetség, aki, mint olvashatjuk, fogalmazni is nagyon-nagyon szépen tud. 

 

 

Én, egyébként, ha egy szóval foglalhatnám össze az ittartózkodásom, lévén, hogy én először éltem át Gombaszögöt, a hálát említeném meg. Hálás vagyok az ATEMPO.sk portálnak, hogy kiküldtek ide, hálás vagyok Orsinak és Matyinak, a kolleginámnak és a fotósunknak, hogy ilyen könnyen és egyébként izgalmasan tudtunk együtt dolgozni. Hálás vagyok a szervezőknek, hogy egy ennyire nagyvolumenű rendezvényt szerveznek évente a Felvidéken.

Nagyon-nagyon fontos közösségépítő ereje van.

Hálás vagyok mindenkinek, akivel csak találkoztam, akit megismerhettem, hogy ennyire fantasztikus emberek és, hogy élményeket tudtunk adni egymásnak. Hálás vagyok a zenekaroknak és programtartóknak a PAZAR eksztázisokért, amiket okoztak és végül hálás vagyok önöknek, kedves olvasóknak, hogy követték munkánkat és platformot biztosítottak arra, hogy jelen lehessünk. Önök nélkül ez nem ment volna!

 

 

Most, a bejáratból visszanézek a völgyre.

Könnyes szemmel intek egyet, de tudom, nem időzhetek el soká, hiszen a flow élmény megy tovább. És remélhetőleg jövőre visszahoz, hogy ismételten megéljem a gombaszögi csodát, addig pedig velem maradnak az élmények és kapcsolódások, amiket megéltem, hiszen ezek tartanak meg bennünket őszinte emberi valónkban és ezek adnak erőt a gyengébb napjainkon, hogy tovább mehessünk. 

Köszönöm Gombaszög! Egy élmény volt. The show must go on!

 

Az előző napokról

FLOW A VÖLGYBŐL: Öreg Gombák, Szögön – Ott vagyunk Gombaszögön! (+FOTÓK)

FLOW A VÖLGYBŐL: Sok szín és izzadtságszagú mámor – Ott vagyunk Gombaszögön! (+FOTÓK)

FLOW A VÖLGYBŐL: Nagyszínpadra a Kingfisherst! – Követelték a rajongók (INTERJÚ+FOTÓK)

FLOW A VÖLGYBŐL: „Ez egy életveszélyes közönség” – Ilyen volt a Góbé a Folkszögletben

FLOW A VÖLGYBŐL: Kőkemény lett a fesztivál a metálnapon! – Ott vagyunk Gombaszögön (+FOTÓK)

FLOW A VÖLGYBŐL: Könnyek napja vala – Ott vagyunk Gombaszögön! (+FOTÓK)

 

Szombati fotók a táborgól

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Riedly Miklós Kristóf és Bakos Orsolya Virág, ATEMPO.sk
Fotó: Csáky Mátyás / ATEMPO.sk