Nem hétköznapi figura. Ki ne emlékezne rá a tavalyi Jókai Napokról, Boris Vian Tábornokok uzsonnája című darabjának előadásából! Amint megjelent Pétardière tábornokként, uralta a színt. Szebenicsként állva tapsolnak neki is A Pál utcai fiúk musical bármely komáromi előadásának a végén. Az idén a pozsonyi PoSzaTa egyetemi színpad kollektívájának társalkotója volt. A kiemelkedő innovatív szakmai munkáért járó Gergely József-díjat vehette át Komárom országos színjátszó fesztiválján. A nagy másik című előadásban, Mezőszállási Márk társaságában, Kantár Máté rendezésében is láthatta a 60. Jókai Napok közönsége.
Heringes Williammal arról beszélgettünk, hogy
- Nevét Shakespeare is adhatta volna
- Milyen társulat volt az életében a Novus Ortus
- A Pozsonyi Magyar Szakkollégium tagja
- Hogyan dolgozott a PoSzATa színjátszó csoporttal
- A Leonce és Léna című előadásban Leonce szerepét játssza
- És az is kiderül, tudja-e már, hova szerződik az egyetem elvégzése után.
A neved alapján, Shakespeare valamelyik drámájának a figurája lehetnél. Mondták már?
Mondták. A Pál utcai fiúk előadásakor Fabó Tibor Jászai Mari-díjas színművésszel egy öltözőben vagyok. Ő szokott néha Shakespeare Williamnek hívni.
Szeretem a nevem. Édesapám Walter, akárcsak a bátyám. A szüleim úgy gondolhatták, hogy a József vagy a János vicces lenne, legyek William. Édesapám úgy kapta a Walter nevet, hogy a nagymamámnak tetszett egy német politikus, akit Walternek hívtak. És hagyomány lett a családban a dupla W.
Színpadra a dunaszerdahelyi Novus Ortus Diákszínpadban, Takács Tímea rendezésében léptél.
Meghatározó társulat az életemben a Novus Ortus. Nem vagyok alapító tag, már működött, amikor beléptem, 2016-ban, elsős gimnazistaként. Három év színjátszás után, jött a koronavírus-járvány.
A színművészeti egyetemi felvételi is elmaradt?
Érettségi után, Budapestre, az SZFE-re felvételiztem. Az első fordulóban videót kellett küldeni, a második forduló online zajlott, akkor kiestem. Kihagytam egy évet. Amikor felszabadultunk a járvány alól, Pozsonyba mentem felvételizni, a VŠMÚ egyetemre. Felvettek Ingrid Timková és Marek Majeský osztályába. Most vagyok negyedéves.
A PoSzATa projekt
Humorosan úgy kérdezném: hogyan szállt be ablakodon a kerti poszáta (Sylvia borin)? Bizonyára egy kávéházban találkoztatok a pozsonyi PoSzATa színjátszó csoport tagjaival.
A Pozsonyi Magyar Szakkollégium tagja is vagyok, amely egy tehetségnevelő intézmény, azon kívül, hogy egy apró magyar közösség Pozsonyban. A tagoknak lehetőségük van projekteket létrehozni. Amikor nekem is módomban állt projektet tervezni, azt mondtam, legyen a színházzal kapcsolatos. Beszélgettünk erről az igazgatónővel, valamint a tanulmányi vezetővel, és szóba került, miért nem csinálok valamit az évek óta létező PoSzATa csapattal. Ekkor jött az ötlet, hogy csináljunk egy előadást, azonban nem szeretném magam semmiképpen rendezőnek titulálni.
Az volt a cél, hogy valamilyen szinten átadjam nekik azokat a tapasztalatokat, amiket a színjátszó táborokban, a Novus Ortus Diákszínpadban és azután a főiskolán összeszedtem. Azon kívül, hogy létrehozunk valami előadást, megtaláljuk a színjátszás örömét. Azon gondolkodtam, mit adhat egy színjátszó kör vagy az, hogy valamiféle színjátékos tevékenységet csinál, egy informatika szakos egyetemistának.
Arra jutottam, hogy ennek az öröm az alfája és omegája. Hogy valami teljesen mást csinálhat, mint általában. Azt szeretném, hogy ne úgy fogják fel, hogy ez munka, hanem öröm, valami más. Bizonyos szinten kilépés a hétköznapokból,
annak ellenére, hogy megpróbáljuk megfogalmazni az álláspontunkat, a problémákat, lehet egy örömteli dolog. Közösen hoztuk létre a „Mert így szokás…” című vitaszínházi előadást. Ők improvizáltak, én azokból raktam össze jeleneteket. Ezeken dolgoztunk, dolgozunk. Igazából, csak egy kicsit egyengettem az utakat.
Izgalmas színpadi figurák
Színészként is láthattunk a 60. Jókai Napokon. Az egyetem és a Symbol Polgári Társulás közös projektje A nagy másik. Mrożek Strip-tease című drámája nyomán Varga Emese és Kantár Máté írták.
Az alapszituáció maradt. Egy fura zárt térben megjelenik két ember. Próbálnak kijutni, mégsem próbálnak kijutni. Ennek a problematikáját járjuk körül. Van egy megmagyarázhatatlan erő, ami ott tarja őket. Kantár Máté rendezővel mindig jó dolgozni. Az évfolyamtársam, rendező szakos hallgató. Harmadéves koromban csináltunk egy vizsgaelőadást, a Leonce és Lénát, amelyben Leonce vagyok. Még mindig játsszuk. Szeretik az emberek. Voltunk vele Prágában, Nermrég zajlott az Istropolitana, ahol Máté és Csikmák Kati társrendező rendezői díjat vehettek át az előadásért. Mezőszállási Márk, a szereplőtársam pedig most látható a Hamlet címszerepében a Kassai Nemzeti Színházban.
Hogyan tovább, az egyetem után?
Negyedév végén érik bennem ez a kérdés. Válasz még nincs, Az ember próbál nem rágondolni, mégis kell, hiszen az egyetem után is van élet. Szeretnék magyar színházban dolgozni.
Örülök, hogy vannak lehetőségeim a Komáromi Jókai Színházban, és a kassai Thália Színházban is, ahol a Tartuffe előadásában vendégszerepeltem, Matusek Attila rendezésében. Szóval, még érik a válaszom a kérdésedre.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Pálinkás Eszter – My Neverland photography, Dömötör Ede / Komáromi Jókai Színház
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
