A kassai Portugál rendezője, Dudás Péter fiának komáromi kávéházában találkoztunk. Fenséges kávéillatban, egy jéghideg januári napon. Néhány órával azelőtt, hogy Nádasdi Péter színművész felöltötte, vagyis levetette Tartuffe jelmezét a Komáromi Jókai Színházban, a kassai Thália vendégjátékában.
Kezdjük a születésnapoddal! Egy helyen azt olvastam, szeptember 25-én születtél, egy másik forrás szerint 27-én. Mi az igazság?
Sztálin változtatgatta a születésnapjait, én nem követtem el ilyesmit. 1977. szeptember 25-én születtem Királyhelmecen. De igazad van, sokszor szerepelek hetvennyolcasként, olykor szeptember 23-át tüntetik fel születésnapomul. Kemény Mérleg vagyok. A negyvennyolcadik évemben járok.
Úgy látom, nem vagy annyi.
Dehogynem. Azóta érzem a koromat, amióta eltörött a lábam tavaly januárban, és azóta nehezen akar helyre jönni. Két helyen törött a bokám, plusz a sípcsontom. Elmentem focizni a királyhelmeci öregfiúkkal. Jött a kisfiam, Petike is. Emlékszem, aznap nagyon ment a foci. A régi csapattársaim is dicsértek, hogy úgy, mint aznap, még akkor sem ment, amikor csúcsformában voltam. Petike fiam is nagyon büszke volt rám. Eljött édesapám is, aki korábban az edzőm volt. Egy balszerencsés mozdulat után eltört a lábam, de úgy, ahogy addig csak a tévében láttam, és olyankor mindig elfordítottam a fejem. Felálltam, visszacsúszott a helyére, valószínűleg a gravitáció miatt, én azt hittem rendben van. Azonnal elvittek a királyhelmeci kórházba, megröntgenezték, és azt mondták, három helyen eltörött. Felhívtam a gyermekkori barátomat, aki a sacai kórházban főorvos, azt ígérte, másnap este nyolc órakor megműt. A műtét előtt, hat órakor még egy régebben leegyeztetett castingon kellett részt vennem, törött, begipszelt lábbal a Kassai Bábszínházban. Mellém kerestek női főszereplőt a JOJ televízió egy sorozatába, amit, azóta leforgattunk. Oda csődítettek nyolc lányt. Valahogy felszökdécseltem a második emeletre. A jelenet lényege az volt, hogy a sorozatbeli szeretőm megtudja, hogy nem akarom otthagyni a feleségemet és a gyerekeimet miatta, ezért ad egy pofont. Tehát nyolc pofont kaptam még az esti operációm előtt. Vörös fejjel mentem be a kórházba. A barátom viccesen megkérdezte: a fejedet fogjuk operálni vagy a lábadat? (nevet)
Petike meddig emlegette, mi történt apával?
Nem tudom, megmaradt-e neki, de akkor meghökkent. Apum viszont nagyon megijedt, pedig addig soha nem láttam megijedni.
Emlékszem, egyszer a lift mellől kiugorva ijesztettem rá, és ő palócos nyugalommal ennyit mondott: – Hülye vágy, gyárék? (nevet)
Nem tudom Petikében mennyire maradt meg. Mostanában kérdezem tőle, nem emlékszik már tisztán.
Nem féltékeny Ádám öccsére? Majd négy év van köztük.
Az elején nem volt féltékeny, később talán igen. De most úgy gondolom, annyira szeretik egymást, hogy elmúlt a féltékenység. Ádám beszédes kölyök, átvette Petikétől ezt a státuszt. Petikének állandóan tűrnie kell, ahogy szegény János bátyámnak is kellett miattam. Feleségem zongoratanárnő Kassán, Petike zongorázik is és focizik is, ez örömmel tölt el. Meglátjuk, meddig bírja. (nevet)
Csillog a szemed, ahogy róluk beszélsz.
Mindig is szerettem a gyerekeket, de nem gondoltam volna, hogy a saját gyerek ennyire megváltoztat. Harminckilenc voltam, amikor Petike született, negyvenhárom, amikor Ádám érkezett. Sokkal szentimentálisabb lettem, egyre inkább meghatódom bármilyen cselekedetükön. Igyekszem jó apjuk lenni. Rosszul viselem, ha nem vagyok velük.
Amikor a Légy jó mindhaláligot játszottuk a Tháliában, amelyben Valkay földrajztanárt alakítottam, bajuszom, lenyalt hajam volt és szemüvegem. Két jelenet között volt egy órám. Petikének szülinapja volt. Hazaszaladtam, kosztümben, a színházból a kassai lakásba. Ez titok. (nevet) Hét perc volt autóval. Petike kétéves lehetett. Benyitottam, és azt mondta: – Jé! Apucika bácsi. Tudta, hogy én vagyok, mégsem tudta összerakni.
Megtörtént, hogy autogramot kért egy óvónő?
Az autogram elmúlt, már szelfit kérnek, vagy azt, hogy fényképezzen le bennünket valaki. Tavaly év végén felkért Kassa megye, hogy legyek vendége és társ-műsorvezetője a nyugdíjasok összejövetelének. Öt nyugdíjas szervezet képviseltette magát, Nagymihályban, Rozsnyón, Iglón, Kassán és Tőketerebesen. Mindegyik helyszínen volt fotomat, amely helyben elkészítette a fotókat. Valamennyiükkel lefényképezkedtem, és minden képet aláírtam. Nagyon boldogok voltak.
Mennyi forgatókönyvet olvasol mostanában?
Nem sokat. Azt mondtam, a kevés szabadidőmet nem fogom erre használni. Mielőtt megérkeztél a kávéházba, éppen visszahívtam egy hölgyet, mert Ondrej Nepeláról készülnek filmet forgatni, és felhívtak, hogy menjek el castingra. Itt van a Tartuffe turné, mondtam nekik, hogy vasárnapig nem lesz időm elolvasni a forgatókönyvet. Ezért lemondtam.
Ha igazán akarnak, úgyis kapok lehetőséget a meghallgatásra. Bár előfordult már, hogy felkészületlenül mentem meghallgatásra, és sikerült bejutnom, azért nem szívesen csinálom ezt.
A legújabb sorozatod?
Január 13-án indult a Markízán a Sľub (Ígéret). A nyolcvanas években játszódik, nyolc család életét mutatja be. Száz részt fogattunk. Milan Roháčot, egy rendőrt játszom. Nagyon negatív szereplő. Feleségemet Anna Jakab Rakovská, a Pressburg női főszereplője alakítja. A Sľub története szerint elválunk, pedig van két közös gyermekünk, azután nagyon csúnyán viselkedek velük.
Egyébként nem szeretem magam visszanézni, állandóan a hibákat keresem a játékomban.
A Tartuffe a harmadik előadás, a Portugál és a Szentivánéji álom után, ahol vetkőznöd kell. Alsónadrágra. Ez mennyivel igényesebb színészi feladat?
Beceként, a Portugálban, Egressy Zoltán darabjában, Dudás Péter rendező kérte, hogy a vízparton legyek fürdőnadrágban.
Matusek Attila rendezőnél pedig mindig vetkőznöm kell. (nevet) Szamárként a Shakespeare-darabban, most Moliére hőseként. Hiú vagyok, az ilyen szerep számomra mindig motiváció. Főleg karácsony után Tartuffet játszani. (nevet)
Ebben a szerepben tényleg negyvennyolc évesnek érzem magam. Futni már nincs időm, ha tehetem, esetleg gyalogolok pár kilométert. A kondit is mellőzöm. Na, de mit szólsz a hajamhoz?
Nagyon furcsa.
Én találtam ki magamnak. Tartuffe Moliére-nél nem egy szépfiú. Beszéltük is Attilával, hogy szedjek fel pár kilót. Azután ezt elvetettük. Azt beszéltük meg, hogy legyen bennem valami irritáló. Tudtam, hogy egy frizura két oldalra elválasztva középen, lenyalva, nagyon hülyén néz ki. Felajánlottam neki, beleegyezett. (nevet) Tartuffe álpap is. A hajra szórt hamu is ezt erősíti.
Tartuffe, az álpap ebben az előadásban kiválóan énekel. Például a Kalifornia Dreamen-t és az Oltári Srácok egyik számát. Megvan még a gitárod?
Kassán van. Már régen nem vettem elő.
Nem tudok gitározni, de tudok zenét írni. Ezt a tálentumot kaptam a jóistentől.
Waterfall zenekarunk 2002-ben alakult, 2004-ben megjelent a lemezünk, ami be is futott. Kétszer zenéltünk a Szigeten, egyedüli felvidéki zenekarként. Listavezetők voltunk a Deka című tévéműsorban. Azután 2009-ben alapítottam egy másik zenekart, a Semi Holsent, kiadtunk egy kislemezt, megnyertünk egy tehetségkutató versenyt, melynek okán, hatalmas tömeg előtt sikerült szerepelnünk, majd szétszéledtek a srácok, akik sokkal fiatalabbak voltak, mint én. Úgyhogy ez most félbeszakadt.
Úgy tudom, politizáltál is.
Igen, egy ideig politikai pályára léptem. Négy évig voltam alpolgármester és tizenkét évig önkormányzati képviselő Királyhelmecen. Azután otthagytam, összevesztem mindenkivel. Most már politikamentesen élem az életemet.
Tisztább a levegő?
Sokkal! Megerőltető volt a lelkemnek, hogy nem tudok bizonyos dolgokon túllépni. Ez egyrészt nyomaszt, de mivel Mérleg vagyok, kompenzálja a másik serpenyőben, hogy már nem vagyok a helyi politika résztvevője.
Azzal, hogy abbahagytam, energiák szabadultak fel, és lett hasznos időm. Rájöttem, hogy nem érdemes politizálni.
Egy videóban, még a helyi politikusi időkből, elszántam említed, hogy manapság szomszéd nem ismeri meg a szomszédot. Ez a tűz még lobog?
Emlékszem arra a videóra. Arra hegyeztük ki, hogy értsük meg egymást.
Szerintem nincs már igazi szomszéd-szomszéd viszony. Okostelefon van, mindenki azt bámulja.
Ezért használok ősrégi mobiltelefont. Nem vagyok álszent, van okostelefonom is, de nincs benne SIM-kártya, hogy ne tudjak bárhol interneten lenni. Én így védekeztem magam ellen. Királyhelmecen azt hiszem még él a jószomszédi viszony. Ott még átmehetsz kérni dolgokat, ha esetleg hiányzik valamid. Majd visszaveszed. Kassán ez más. Nem szeretem, hogy a panelházak lakói, már nem nagyon köszönnek egymásnak. A mi kassai szomszédjaink viszont jópofák, ismernek, megállítanak, érdeklődnék, társalgunk. Társasági lény vagyok, ezért nyilván, szeretek beszélgetni. A telefonhoz még…A nyáron lementünk autóval Dél-Olaszországba. Jó érzéssel töltött el, hogy sok embert láttam olvasni a tengerparton.
Bennük van a megoldás, hogy változzon valamit ez a függőség.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Németi Róbert, a szerző
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!