Kárpát-medence legészakibb magyar színháza előadássorozatot tartott az alsósztregovai születésű Madách Imre fő művével, Az ember tragédiájával, amit 141 éve mutattak be először. A Thália Színház érintette Ipolyságot, Dunaszerdahelyt, Tornalját és Nagymegyert is. A közismert emberiségköltemény színházi átdolgozását, Rédli Károly rendezésében, a felnőtt nézőközönsége mellett középiskolás diákok százai előtt is színpadra vitték.
Az előadás egyik főszereplőjével, Éva megtestesítőjével, Bencsík Stefánia vendégművésszel beszélgettünk az előadás-sorozatról.
Ha vissza ugrunk az időben, nem egészen a Paradicsomba, hanem a te diákéveidhez, akkor milyen emlékeid kötődnek Az ember tragédiája című drámai költeményhez? Mennyire fogott meg eleinte írott alakban és mennyire változtatta meg a kialakult képet a mostani színházi formában?
A komáromi Selye János Gimnáziumban töltött diákéveim alatt a magyar nyelv és irodalom órákat Farkas Adrianna tanárnő tanította. Az irodalom órák álltak közelebb hozzám. Ha jól emlékszem, Madách művének elemzésekor szétosztottuk az egyes színeket, és külön- külön mutattuk be.
Izgalmasnak találtam a drámai mű sokrétűségét, hogy egy egészben, hogy jelenik meg több kisebb történet. Felmerültek az emberi lét nagy kérdései, a létezés célja és értelme. Ezek a filozofikus kérdések csak erősítették bennem az érdeklődést.
Bár az eredeti szöveg nagy transzformáción ment keresztül, mégis a színházi formánk közelebb tudta hozni számomra az alkotás témáját. A változtatások megtárgyalása az olvasópróbákon (Lucifer két alakban jelenik meg, Ádám és Éva egyenrangú partnerek, szerepváltások stb.) más szemléletmódot mutattak be, és közben jobban megértetették "Madáchét", a régit. Ehhez hozzájárult az alsósztregovai Madách-kastélyba tett látogatásunk is.
Hogyan fogadtad a megkeresést a Madách ezen írásának átdolgozásához? Milyen ütemben és intenzitással készültetek a próbák folyamán?
Megtiszteltetésnek vettem a felkérést, hogy
én játszhatom Évát, az első emberpár egyikét. Sokat jelentett, hogy rendezőnk, Rédli Károly megkeresett ezzel a szereppel.
Már előtte is szerettem volna vele dolgozni, és örülök, hogy ez ennél a próbafolyamatnál össze is jött.
Úgy éreztem, hogy már az első olvasópróbák is nagy odafigyelést és fegyelmet igényeltek. Tudatosítottuk, hogy egyfajta kihívás elé nézünk, nemcsak a mű témája miatt, hanem mert sokszereplős produkcióról beszélünk, ami valószínűleg gyors térbeli megoldásokat és rengeteg kelléket vesz majd igénybe.
A cél az volt, hogy sok jó ember kis helyen is nagyot tudjon alkotni, és meg tudjon birkózni egy ilyen drámai művel.
Ezenkívül a koreográfiák sem maradtak ki a darabból, mivel a Paradicsom és az Űr színek misztikumát talán nem is lehetne jobb nyelven közölni, mint a mozgás nyelvén, melyek szintén nagy koncentrációt és testtudatosságot igényeltek. A koreográfiát Gergye Krisztián készítette.
A darabhoz tartozó színházi kiadványban olvasható, hogy téged legjobban Egyiptom világa és misztikuma vonz. A néző számára a színészi játék, hang-, fényhatások és a számos kellék karnyújtásnyira odavarázsolja az említett világot. De mennyire lehet ezt átélni a színpadon egy ilyen nagy volumenű darab által? Hogyan tudsz elmélyedni akár az egyiptomi, akár egyéb színek részleteiben?
Egyértelműen a fény, a hang, a jelmezek és a kellékek, minket is segítenek a színészi munkában. Viszont ennél a darabnál, mivel sok szín váltakozik egymás után, a legfontosabb az, hogy viszonylag gyorsan ráhangolódjunk a soron következő színpadi világra. Különböző színek közötti váltások ugyanis csiszoltabbnak tűnnek, ha energikusan történnek meg. Elmélyedésre legfőképp a párbeszédek során marad idő, (az én esetemben, Kepler és Müller Borbála párbeszéde vagy Ádámé és Éváé az utolsó részben), ahol a darab kicsit lelassul, azonban a többi szín viszonylag tempósan zajlik.
Lényeges az itt és most pillanata és az abban való létezés.
Milyen jelentőséggel bírt számodra, hogy délelőttönként felvidéki középiskolások telítették meg a nézőteret? Hisz pár évvel ezelőtt még te is érettségi vizsgára készültél az említett költeményből.
Véleményem szerint jó, hogy középiskolások is láthatták a darabot, mivel reflektál a mai világunkra és lényeges elemi kérdéseket feszeget. Gondolom érdekes lehetett számukra is egy ilyen kiemelkedő, már talán avíttnak hitt művet modernizálva látni. Ezenkívül gimnazista diákként én is örültem, hogy színházba járhatok és hálás voltam azért, ha megnézhettem egy-egy irodalmi művet színpadra állítva.
Az előadásban számtalan gondolatot ébresztő mondat, véleményt formáló párbeszéd elhangzik. Van ezek közül számodra kiemelkedő, amelyet lehet egy életre is magaddal viszel?
Így van, a darab során számos megszívlelendő, okos gondolat hangzik el. Számomra a francia forradalom jelszava:
"Szabadság, Egyenlőség, Testvériség."
- az, amit kiemelnék. Mondanivalója áthatja a mű nagy részét és napjainkban is nagyon aktuális. Kiemelném még a mű legismertebb és legsokatmondóbb, immár szállóigévé vált mondatát:
"Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"
Továbbá a szív szimbólumára is felhívnám a figyelmet, amely összegyúrt tészta golyóban kezd el dobogni, mikor Lucifer rákérdez a teremtés céljára a darab elején.
Az előadásról Ipolyságon készítettünk fotóbeszámolót, a különleges fotók lentebb találhatók.
Hálásan köszönjük Bencsík Stefánia és a Thália Színház együttműködését, valamint Ipolyság városnak, hogy az előadásra belépést biztosítottak.
Csáky Mátyás, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
