A Szifon Színpad idei legnagyobb banzáját a Gorlo Volka zenekar csapta a Gombaszögi Nyári Táborban. Fergeteges koncertjük után, a színpad mögötti sátor mellett kaptam el egy kis beszélgetésre Farkas Meli énekesnőt.
FLOW A VÖLGYBŐL: Kőkemény lett a fesztivál a metálnapon! – Ott vagyunk Gombaszögön (+FOTÓK)
Ti szolgáltattátok a Szifonon az egyik legnagyobb flow élményt! Az emberek lötyögtek, énekeltek, durvultak, ölelkeztek, csókolóztak, lazultak és szórakoztak. Mindenki átélte a pillanatot a nézőtéren és a színpadon egyaránt. Milyen érzés volt a színpadon?
Ennek nagyon örülünk, mert mi is pozitívan éltük meg az egészet, annak ellenére, hogy már nagyon rég találkoztunk, és ha hiszed, ha nem, nem tudtunk egyszerűen a gombaszögi koncertre próbálni, mert annyira szanaszét voltunk. Százfelé és mindenkinek megvolt a maga programja, gondja. Ennek ellenére, tök jól éreztük ezt a vibeot egymás között is. Bár rég találkoztunk, de időben érkeztünk és volt idő, hogy egymásra tudjunk hangolódni. Azután sátrat állítottunk, a koncertre hangolódtunk. Pfú!
Most annyi gondolat cikázik a fejemben, meg ilyen boldogság van. Most így nagyon jól érzem magam. Úgy látom a srácokon is, hogy élvezték, ami az utóbbi időben nem mindig volt igaz.
Volt pár koncert, ahol alig láttam ezt, de most azt éreztem, hogy együtt vagyunk. Ha nem is volt hibamentes, de talán az egyik legjobb flow élmény volt, amit átéltünk.
Ki kell emelnem, hogy mennyire fantasztikus volt a testbeszéded, a nézők felé való kommunikációd és így en bloc a színpadi jelenléted. Ezt te tanultad, vagy ez érzés szerint jön? Esetleg gyakorlat kérdése?
Örülök, hogy ez jött le lentről, mert én ezt nem tanultam. Nem tudom, hogy ezt egyáltalán lehet-e tanulni. Talán a rutin egy idő után az emberben már kialakul. Nem először csináljuk, viszont sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy még mindig nem érzem annyira otthonosan magam a színpadon. Időbe telik, amíg ez a rajtam lévő blokk feloldódik. Persze, mindig van előtte egy ilyen egészséges izgulás. Aztán valahogy elmúlik, és a koncert negyedétől megjön a flow élmény. Először felmérem a terepet, hogy mit lehet a közönséggel, mennyire befogadó.
Szeretjük, ha így kommunikálunk a közönséggel, ha be vannak vonva. Nem az van, hogy teljesen elzárkózunk, hogy oké, egy produkciót próbálunk előadni, de azt hiszem, hogy vagyunk annyira barátságosak, meg annyi ismerős is volt a közönségben, hogy ezt nem lehet kizárni, hogy most ne szóljak oda, hogy „Szia Roman!”
Inkább azt mondanám, hogy ez a rutin. Nem érzem azt, hogy rutinosan mozgok, csak úgy próbálom megélni, élvezni.
Két albumotok van már. Azt hiszem, bátran kijelenthető, hogy ti nagyon feltörekvő erő vagytok itt a felvidéki zenei életben. Ez mit jelent a zenekar jövőjére nézve?
Ez egy nagyon jó és egy elég érzékeny kérdés.
Érzékeny, mert most először a zenekar egy kicsit hosszabb szünetre vonul. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Keressük a miérteket és keressük azt, hogy kinek érdemes még ezt a fajta zenét játszani.
Felnőtt a generáció, aki bennünket hallgatott, amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni, családot alapítottak. Mi sem vagyunk húszévesek, és azt vesszük észre a zenei szférában akár itthon, akár Magyarországon, ahova eleve baromira nehéz betörni, hogy minél fiatalabb egy zenekar, annál jobban alakítható. Talán érdekesebbek is a mostani generáció számára. Nem hip-hopot, rapet játszunk, hanem valamiféle popot. Nem is tudom megfogalmazni magam sem. Ez állandó téma. Ahogy koncert közben mondtam is, mi sem tudjuk hova tenni magunkat.
Hogy mi lesz a jövő, egyelőre erre nem tudok konkrétan válaszolni. Jó lesz. Fájó ezt így kimondani, de nem szeretnék semmit elkiabálni és semmire utalgatni. Most csak hagyjuk, hogy mindenki tegye rendbe az életét.
Hallani is fájó. Nagyon élveztem ezt a koncertet. Bevallom, először voltam koncerteteken, de szoktalak hallgatni benneteket, és nagyon szeretem, amit csináltok. Remélem, hogy megoldjátok.
Az is probléma, hogy elég nagy a távolság is közöttünk. A múltkor kiszámoltuk, nyolcszázhatvannyolc kilométert teszünk meg egy próba miatt, ami nem kevés. Szerintem mi vagyunk az egyedüli itthoni barom zenekar, aki ennyit áldoz egy-egy próbára. Természetesen érezzük ennek a súlyát, de változunk, és mások lesznek a prioritások is. Hogy is mondjam?! Fáradunk, belefáradtunk. Ha a zenekarnak basszusgitárosa és dobosa nem volna, lehet, hogy itt ezt ki merem mondani, hogy már nem lenne zenekar, mert nagyon sokat köszönhetek nekik, ami a marketinget illeti. Erről nagyon sokat tudnék, tudnánk beszélni, csak arra szerintem nincs elég nagy platform és betűmennyiség.
Elszomorító, hogy az itthoni zenekarok valahogy feledésbe merülnek. Most nem konkrétan Gombaszögről beszélek, hanem akármilyen kulturális rendezvényről, akcióról.
Mivel egy pillanatra megelevenedett Lady Gaga a színpadon a te testedben és szellemedben, illetve említettétek Pilinszkyt, hiszen az ő verseit is megzenésítettétek: a művészvilágból ki volt ilyen nagy hatással a zenekarra a múltból vagy jelenből?
Igazából én alapítottam a zenekart és megmondom őszintén, amikor elkezdtem a zenével komolyabban foglalkozni, rám baromira nagy hatással volt Ágnes Vanilla bármennyire is ciki, de amúgy nem gondolom, hogy az lenne. Szerintem zseniális zenész, zeneszerző.
Ő kiadott egy komplett Radnóti-albumot még a kétezres évek elején és előtte meg József Attilát és én folyamatosan jártam a Tompa Mihály Országos Versenyre megzenésített versekkel meg szavalóként is. Ki volt nagy hatással a zenekarra? Igazából annyira sokszínűek és különbözőek vagyunk, hogy mindenki beleviszi a magától való dolgokat a zenébe, és lehet, hogy ezért is tűnik sok embernek úgy, hogy ez túl sok, hogy nem behatárolható stílus. Mi is keressük, próbáljuk meghatározni. Persze van egy csomó dolog, amit az új albummal kapcsolatban is máshogy csinálna már az ember, de
ha nincs egy szakember, egy menedzser, aki irányít vagy éppen egy producer, aki behatárolna, akkor ez így megy.
Mindenesetre saját bőrén keresztül megtanulja az ember, hogy mi az, amit el tud adni, amit meg tudunk csinálni önerőből és mi az, ami már erőnkön kívül való. Lady Gagát köszönöm, bóknak veszem, de erős túlzás. Imádom őt.
Riedly Miklós Kristóf, ATEMPO.sk
Fotó: Csáky Mátyás / ATEMPO.sk
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
