Koreai nyelvet és kultúrát hallgat Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Másodéves a KMTG Íróakadémián. A Keszegfalván élő, Budapesten tanuló Bakoš Orsolya Virág judózik és ír. Komárom évi országos színjátszó fesztiválja Visszhang című napilapjában a közönséget faggatta, de néhány színjátszó érzéseire is kíváncsi volt. A világ dolgai iránti szüntelen érdeklődés viszi előre.
Olvashattuk a nevedet sportrovatokban is.
Hat éve judózom. Versenyekre is jártam, de az egyetemi tanulmányaim miatt erre már nem jut időm. Közben elkezdtem írni.
A judónak érdekes mozgáskultúrája van. Amit nem tudok kifejezni mozgással, elmondom szavakkal.
A KMTG Íróakadémia másodéves növendéke vagyok. Rendszeresen publikálok a felvidéki Előretolt Helyőrség havilapba és az OPUS című irodalmi folyóiratba.
Miről szól a prózád?
Mindig más műfajba fogok, új témába kezdek, attól függ, mi ihlet meg. Legutóbb tárcát írtam egy idős hölgyről, aki sírdogálva porol perzsaszőnyeget a parkolóban. Születőben van egy kisregényem, az íróakadémia kéri.
Nagy szerelmem a sport, ezért az a történet mozgatója. Egy judós lányról szól.
Az idén nyáron ezzel foglalkozom majd, augusztusra kell elkészülnöm a nyers szöveggel. Úgy néz ki, jövőre kiadják.
A Levél Kedvesemnek irodalmi lap felfedezettje vagy.
Megtisztelő, hogy ott kezdhettem az irodalmi pályafutásomat. Ők biztattak, hogy mérettessem meg magam a hazai magyar írószervezeteknél.
Milyen érzés volt, amikor szorongva beküldött műveidet egyszer csak közölni kezdték a lapok?
Az első közlés szerintem mindenki számára varázslatos. Engem nagyon meglepett, mert nem hittem, hogy a szüleimen kívül bárki másnak is tetszik, amit csinálok.
Hálásan köszönöm Saláth Richárdnak, a Levél Kedvesemnek főszerkesztőjének, hogy eloszlatta a bizonytalanságomat. A sikerélmény nagy dopping a további kreatív alkotáshoz. Egyre bátrabb lettem, ha eleinte kaptam is negatív visszajelzéseket az írásaimra. Ezáltal is fejlődöm.
Meddig akar eljutni a benned élő író?
Hagyja, hogy a dolgok a maguk rendjében haladjanak. Tárcakötetet is tervezek, amelyben szeretném megragadni az élet apró pillanatait.
Van izgalmas történeted?
Egy testvérpár, akik gyilkosságot követnek el családon belül. Feladatra írtam,
igyekeztem minél bizarrabb képekben megírni, hogy elborzadjon az olvasó.
Tavaly beküldtem a szöveget a Pegazus pályázatra. Második helyezést értem el.
Korea megjelenik majd a műveidben?
Tervezem, de nem szeretném túlzásba vinni. Műfordítói pályán is gondolkodom, amelynek köze lesz a keleti kultúrához.
Könnyen írsz?
Régebben könnyebben ment az írás úgy, hogy nem kaptam támpontokat. Mostanra ez megváltozott. Kellenek a kapaszkodók. Így egyszerűbb.
Hamarabb beindul az agyam, ha előre megadnak egy központi motívumot, amit be kell építenem a szövegbe. Élvezem az írás minden pillanatát!
Harmadszor voltam a Jókai Napok Visszhang című fesztiválnapilapjának a munkatársa. Imádtam az egész színjátszó fesztivált, a szerkesztőségi nyüzsgést, a kreatív feladatokat. Ebben a kavalkádban maradéktalanul boldognak érzem magam!
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Pálfi Károly
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
