A rózsalovag április negyedikei premierjére készült, Feldmarschallin szerepét énekelte volna, amikor közbeszólt a koronavírus-járvány. Jean-Claude Berutti operaigazgató rendezte Richard Strauss három felvonásos vígoperáját, de félbeszakadtak a próbák a Theater Trier színpadán. Kristóf Réka operaénekesnőt váratlanul érték az események.
Gyorsan becsukták a színházat?
Húztuk, ameddig lehetett, és azzal zártuk be a színházunkat, hogy ha már minden más német színház bezárt, mi se lógjunk ki a sorból. Emlékszem, csütörtök volt, mentem volna próbára este hatra, és úgy délután négy körül hívott fel a rendezőasszisztens, hogy akkor ma becsukjuk a színházat. Másnap felhívtam Manfred Langner intendánst, és mondtam, hogy ha nem dolgozunk, mennék haza. Azt válaszolta, maradjak, mert mi lesz, ha egy hét múlva kinyitunk.
Nagy volt a tanácstalanság, senki sem tudott semmit. Amikor azután egy hét múlva ő hívott fel, hogy mehetek haza, az évadban már nem fogunk játszani, azért nem tudtam eljönni, mert Bősre kellett volna mennem állami karanténba, amit rizikósnak ítéltem. Maradtam Trierben.
Amint azután enyhült a járványhelyzet, és megint jöhettem volna, mégis elkezdtünk dolgozni a színházban. Július tizedikén volt az utolsó munkanapom. Utána indultam Komáromba, ahol addig februárban voltam utoljára.
Hogyan töltötte a németországi karantént?
Átültettem a virágaimat. Elmentem virágföldet venni a barkácsboltba. Amíg hátul virágföldet válogattam, elöl
fegyveres rablás történt az üzletben. Csak annyit tapasztaltam, hogy sikítoznak és futkosnak az emberek, arra gondoltam, hogy biztosan valami gyermek rosszalkodik, és zsörtölődtem, hogy mit csinál ilyenkor a szülő.
Azután hozzám lépett egy házaspár, hogy merénylet van, menjünk ki. A merénylet szót nem értettem tisztán, elkezdtem velük beszélgetni, miről van szó, mire kirángattak a boltból. A rabló amúgy pénzestől elfutott, aznapra bezárták a barkácsboltot, én pedig máshol vettem virágföldet.
Nem esett pánikba?
Odakint már igen. Bizonyos emberekre így hatott a koronavírus… Hazamentem, és ittam egy kupica pálinkát. Nemsokára jött a legjobb trieri barátom, és csodálkozva nézte, miért iszom szombat délben. Elmeséltem neki a történteket.
Ő Szíriából menekült Németországba, elmesélte, hogy átélt rakétatámadást, bombázást, de üzletrablást még nem, ezért nagyon irigykedett rám. A humorával feloldotta a pánikomat.
Wesam Douchi, azaz Sam csomagküldő futárként járt először a kinti lakásomban. Meghívtam teára. Elfogadta, jött, amikor szabadja volt. A karantén alatt főztem rá, tartottuk egymásban a lelket, később már söröztünk is. A legjobb kinti barátom lett.
A nyár közepén jött haza.
És nagy örömömre volt egy koncertem is Budapesten, a Művészetek Palotája autósmozijában!
Várdai István világhírű csellistával léphettem fel, aki anno a Virtuózok tehetségkutatóban a zsűriben ült, és tőle kaptam a kis hegedűt.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője, a Kaposfest főszervezője. Bátor Tamással együtt az ő művük volt a MÜPA autósmozija: mi bent léptünk fel a színpadon, amit a parkolóban kivetítettek, és az autókban bizonyos frekvencián lehetett hallgatni a koncertet. Nagy élmény volt. Respighi Il tramonto, vagyis A naplemente című művét adtuk elő, miközben Várdai István a Stradivari-csellóján játszott, mellettünk még három kiváló zenész, Kállai Ernő, Langner Ágnes és Szomor-Mekis Janka muzsikált.
E mellett csak annyi volt a tervem a nyárra, hogy a családommal, a barátaimmal legyek és nagyokat pihenjek, amit maradéktalanul teljesítettem.
Közben jött az ihlet Ropog József José videoklipeit nézegetve, hogy mi lenne, ha készítenénk egy közös dalt. Évfolyamtársak voltunk a gimnáziumban. Néhány kultúrműsorban ő szavalt, én pedig énekeltem. Van tehát közös művészeti múltunk. Elmentem egy próbájukra, sokat beszélgettünk, és elkezdődtek a munkálatok. Majd kiderül, hogyan csiszolható össze egy rapper és egy operaénekesnő együttműködése.
Mi lesz harmadik évadjának az első szerepe Trierben?
A címszerep Monteverdi Poppea megkoronázása című operájában. Ennek a próbáit hagytuk abba júliusban, és kezdtük próbálni ismét augusztus végén Jean-Claude Berutti rendezésében.
Egy szenvedélyes szerető nőt alakítok, aki nem mondja ki, hogy császárnő szeretne lenni, de rávezeti Nérót, aki az ő hatására kéri meg Senecát, hogy legyen öngyilkos. Nérót Blaise Rantoanina, a madagaszkári kollégám, a Dadust pedig Matthias Bein énekli, aki tavaly már alakított idős hölgyet, és nagyon jó volt a szerepben.
Poppea után A víg özvegy címszerepét játszom majd az év végén. Lehár Ferenc operettjét Manfred Lagner intendáns viszi színre, akinek ha jól tudom, ez lesz az első operett rendezése.
Jövő februárban felújítjuk A Figaro házassága című vígoperát, amelyet szintén a koronavírus-járvány miatt vettünk le a műsorról, abban Almaviva grófnőt éneklem. Márciusban jön a Der Rosenkavalier, azaz A rózsalovag, az évad végén, májusban pedig Boesmans operája, a Reigen, amely egy szifiliszes katonáról szól, aki megfertőzi a város hölgyeit, akik azután megfertőzik a férjeiket. Jean-Claude Berutti rendezi az aktuális témájú operát.
Szeptember 26-án, szombaton 19 órai kezdettel dalestje lesz Komáromban, a Tiszti pavilon dísztermében, ahol Patkoló Anikó kíséri majd zongorán.
Ő hozza majd ki a legtöbbet abból a fantasztikus hangszerből, ami a díszteremben áll.
Imádom és ismerem a komáromi közönséget, szeretik, ha magyarul énekelek. Lesz operett, lesznek magyar dalok, de szerepel majd a programban más is.
Köszönöm Lakatos Róbertnek, a koncertet szervező Egressy Béni Városi Művelődési Központ igazgatójának a felkérést.
Több ötletünk van a további együttműködésre, gyakrabban leszek majd itthon is hallható.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Dömötör Ede, Kállai Tóth Anett, Martin Kaufhold, Armin Bardel