Fónay Márta Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész Vácon született 1914. szeptember 24-én.
A városban nevelkedett, két lány- és egy fiútestvérével együtt. Édesapja kertész volt, saját kis gyümölcsfaiskolával rendelkezett, munkájából, jövedelméből polgári környezetet biztosított gyermekei részére.
Kereskedelmi iskolában tanult, majd tizenöt évesen egy apróhirdetésre jelentkezett és felvételt nyert a „Rádióélet” című újság szerkesztőségébe, a fővárosba. Az iroda akkoriban a Rákóczi úton, a Színművészeti Akadémiával szemben helyezkedett el. Szerette munkáját, a szobája ablakából mégis gyakran látta a színészhallgatók jövés-menését az Akadémiáról. Egy napon jelentkezett a Színiakadémián, Ódry Árpádnál. Sikeres felvételi vizsgát követően felvették a Színiakadémia filmszínészi tanszékére. Végül mégis a színésztagozaton szerzett diplomát, 1935-ben.
A Magyar Királyi Országos Színiakadémia elvégzése után, 1935-ben a Magyar Színházhoz szerződött, majd játszott Nagyváradon, Pécsett, Debrecenben, Kassán és Szegeden.
1942 novemberében férjhez ment nemes Kanyó Lászlóhoz. Ekkor visszavonult férje kérésére, akit nem sokkal később besoroznak és aki 10 év múlva tér csak vissza a háborúból.
1945-től a Művész, 1948-tól az Ifjúsági Színház tagja volt. 1950-től a Nemzeti Színházban játszott, 1964–1975 között pedig a Fővárosi Operettszínház művésznője volt.
Szakmai pályája, megszakítással, több mint negyven éven keresztül tartott, a közönség ma is szereti a nagymamás alkatú, falusi háziasszony habitusú kitűnő művésznőt, aki sikert sikerre halmozott, mind a színházban, mind filmekben, tévéfilmekben.
Tudatosan formálta szerepeit, testi-lelki adottságait kihasználva elsősorban komikus szerepeket játszott, kiváló, igen népszerű figurái máig emlékezetesek.
Emlékezetes alakításai a Hintónjáró szerelem Peczölinéja, „a hintó szerelmese” vagy a Noszty-fiú esete Tóth Marival Tóthnéja.
A hetvenes évektől főleg a Mafilm és a Magyar Televízió foglalkoztatta. Szerepeinek, megbízásainak száma egyre csökkent. 1975-ben nyugdíjba ment és teljesen visszavonult a rivaldafényből, családja körében élt. Lassan elfelejtődött, kikerült az érdeklődés középpontjából. Sorsát elfogadta, ugyanakkor finoman lázadozott is a méltánytalan elfeledés ellen.
Kisebb fellépéseket vállalt tévéműsorokban, epizódszerepeket kapott a filmgyárban is. Éveken át rendszeres szereplője volt az Antal Imre vezette Szeszélyes évszakoknak, ezen kívül show-műsorok, szilveszteri kabarék és a rádió kabarészínház gyakori résztvevője volt.
Budán, egy Csalogány utcai házban élt. Az öregkori nagy szerepek elkerülték, ami vélhetőleg a színjátszás akkori túlpolitizáltságának is betudható.
1957-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1970-ben Érdemes művész lett, 1974-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1994-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét is átvehette.
Nyolcvanadik születésnapja után két hónappal hunyt el 1994. november 22-én.
EZ, ATEMPO.sk
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
