Csendes László Jászai Mari-díjas színész, rendező, az egri Gárdonyi Géza Színház alapító és örökös tagja Rimaszombatban látta meg a napvilágot 1944. szeptember 21-én.
Az érettségi vizsgát szülővárosában tette le 1961-ben. Pályáját 1962-ben a Komáromi Magyar Területi Színházban kezdte, majd a nyolcvanas évek elejéig a Kassai Thália Színház tagja volt, ahol Dériné-díjjal tüntették ki.
Majd két évtizedig volt a felvidéki magyar színjátszás egyik legmeghatározóbb tagja. Sziporkázó tehetségét megannyi darabban láthatta a hazai közönség. A nyolcvanas években úgy döntött, Magyarországon folytatja pályáját.
Négy évet a kecskeméti Katona József Színháznál, valamint a debreceni Csokonai Színháznál töltött.
Egerbe Gali László felkérésére jött 1988-ban, alapító tagja volt a Gárdonyi Géza Színháznak. 1996-ban a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, sikeres alakításaiért ott kapott Jászai Mari-díjat. A közönség nagy örömére és Csizmadia Tibor meghívására később visszatért az egri társulathoz.
Zenés és prózai szerepekben is láthatták, játszott klasszikus- és kísérleti darabokban és rendezett is. De hangjátékokban és magyar, valamint szlovák filmekben is játszott egyaránt. Több mint húsz filmet forgatott, köztük a Honfoglalás, Fekete rózsa, Magyar vándor, Ballagás alkotásokat.
Egerben Sütő András: Énekes madár, és az Egy lócsizsár virágvasárnapja című évadnyitó előadásokban tűnt fel. Emlékezetes alakításai voltak Miller: Két hétfő emléke, Henry Higginsként Shaw: Pygmalionjában vagy Vörösmarty Csongoraként. Ki ne emlékezne a Kaviár és lencse, Örkény: Tóték című művében játszott főszerepeire?
Többször hívták vendégművészként Budapestre, szívesen emlékezett a Vígszínházban Rostand: Cyranojára, és a Budapesti Nemzeti Színház Németh László: Villámfénynél című előadására. Játszotta Shakespeare: III. Richárd címszerepét. Sík Ferenc-díjat kapott a Ratkó József: Segítsd a királyt! főszerepéért. Egerbe Williams: Macska a forró bádogtetőn című darabjának Apa-szerepéért hívták vissza. Az egri közönség láthatta Brecht-Weil: Koldusoperájában, Dés-Nemes: Valahol Európában, Marquez: Száz év magány, Vajda Katalin-Fábri Péter: Anconai szerelmesek, Sarkadi: Elveszett paradicsom, vagy Alan Jay Lerner-Frederick Loewe: My Fair Lady című darabjaiban.
Színészi hitvallása, hogy a színpadi játéknak mindig hitelesnek és igaznak kell lennie. Ahogy Shakespeare fogalmazta meg: „A szenvedély valódi zuhataga, szélvész és forgószelek közepette is bizonyos vérmérsékletre kell törekedned, ami annak simaságot adjon”. Shakespeare-től meg lehet tanulni a színjátszás csínját-bínját, de van egy plussz, amit még elmagyarázni sem lehet – mondta egyszer egy interjúban.
Váratlanul hunyt el 72 éves korában, 2017. március 20-án.
EZ, ATEMPO.sk
Fotó: Gecse Attila
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
