Sztankay István, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész, a József Attila Színház örökös tagja volt. Felejthetetlen színpadi és filmes alakításai mellett olyan színészlegendáknak kölcsönözte a hangját, mint Jean-Paul Belmondo, Tony Curtis és Leslie Nielsen.
Sztankay István Budapesten született 1936. február 14-én. Édesapja Sztankay András görögkatolikus pap (1895–1978) volt, édesanyja Smóling Sarolta (†1973). Gyermekkorában Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt. 1954-ben érettségizett a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. Nővére Sztankay Ágnes, akinek férje rövid ideig Kibédi Ervin volt.
Mielőtt felvették volna a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (háromszor felvételizett), segédkántorként, kifutófiúként, föld alatti építkezésen csillésként és anyagmozgatóként dolgozott.
Harmadik felvételijén, 1957-ben arra a kérdésre, hogy mi az édesapja, azt felelte, hogy pásztor. Később kiszedték belőle, hogy az apja lelkipásztorként tevékenykedik, ennek ellenére felvették.
1961-ben diplomázott, és Miskolcra szerződött. 1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, majd 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott. Rövid szabadúszás után, 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház tagja volt.
A filmszerepei hozták meg országos ismertségét. Az 1963-ban készített Hattyúdal és
az 1968–71 között vetített Bors című tévésorozat címszerepének köszönhetően az egyik legnépszerűbb magyar színművész lett.
Utolsó filmje a 2006-ban forgatott Egyetleneim volt.
Gyakran szinkronizált is, legtöbbször Jean-Paul Belmondót, Tony Curtist és Leslie Nielsent,
de alkalmanként másokat is, például Johnny Cash countryénekest a Columbóban, vagy Danny DeVitót Pingvinként, a Batman visszatér című filmben.
A színész legendás párost alkotott Schütz Ilával, a Jövőre, veled, ugyanitt című darabot 500-szor adták elő. De kapcsolatuk a tévére is kiterjedt,
házaspárt játszottak A 78-as körzet című tévésorozatban és a Szeszélyes évszakok Ihos József által írt családrovatában, a Szeszélyes családban is házaspárt játszottak, amelyben Fónay Márta játszotta az anyóst.
2012. január 24-én a nemzet színészévé választották Garas Dezső helyére.
Élete utolsó éveiben átmenetileg visszavonult, de 2012-ben úgy tűnt, visszatér egy szerep kedvéért a fiának a saját életéből merített és írt színdarabjában a Pesti Magyar Színházban, azonban csak filmbejátszása révén jelent meg a színműben, amelyet Facér pasi naplója címmel mutattak be. 2013-ban azonban végleg visszavonult mindenfajta szerepléstől.
Élete utolsó hónapjaiban leromlott az egészségi állapota. Depresszióban szenvedett, sem inni, sem enni nem akart, fizikailag legyengült. Alzheimer kórban szenvedett. Utolsó televíziós interjújában rendkívül letargikus, reményvesztett ember benyomását keltette, akiből teljesen elszállt az életkedv. A kórházban szerettei körében, békésen távozott az élők sorából 2014. szeptember 12-én. Szeptember 26-án kísérték utolsó útjára, a budapesti Farkasréti temetőben, sírja nem messze van Schütz Ilától.
30 évig élt Budapesten a Városmajor utcában, ahol emlékére táblát avattak a ház falán.
Számos szakmai díjat kapott élete során: a Kossuth-díjon át a Jászai Mari-díjig, a Nemzet Színészétől az Erzsébet díjig.
ATEMPO.sk
Fotó: Wikipedia, Fortepan
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
