65 éve hunyt el Jávor Pál, az első magyar férfi filmsztár

Jávor Pál minden idők egyik legismertebb és egyik legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár volt. Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének, tucatfilmekben eljátszott erős karakterű figuráinak köszönhette. Később ismerték fel drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét, de ezért meg kellett küzdenie.

Jermann Pál Gusztáv néven született 1902. január 31-én Jermann Pál 53 éves városi pénztáros és Spannenberger Katalin 17 éves cselédlány szerelemgyerekeként Aradon, a rácvárosi (rácfertályi) Kis Molnár utca 11. szám alatti házban. Szülei csak az ő születése után házasodtak össze, ezért az anyakönyvbe Spannenberger Pál Gusztáv néven jegyezték be.

A háromgyerekessé növő család nehezen élt meg, sokszor költözködtek lakbérgondok miatt, amíg édesanyjuk a Kossuth (korábbi nevén Pesti, mai nevén Holló, románul Mărășești) utcában fűszer- és gyümölcsboltot nyitott. Édesanyja az Állami Főreálba íratta, de az iskola helyett szívesebben járt az Uránia és az Apolló moziba.

Az első világháború alatt kiszökött a frontra, és leveleket kézbesített a katonáknak. Édesanyja kerestette, és hónapok múlva a tábori csendőrök szállították haza.

1918-ban az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka volt, de kiutasíttatta magát az újdonsült Romániából, mert Dániában akart letelepedni.

 

Jávor Pál

 

A vasúti jegyét azonban Budapesten érvénytelenítették, így ottragadt, és beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Oklevelet már az Országos Színiegyesület színiiskolában szerzett, 1922-ben.

Először a Várszínházban, majd 1922 és 1924 között a Renaissance Színházban játszott, 1924 és 1926 között Székesfehérváron, Faragó Sándornál, 1927 és 1928-ban Szegeden. Ekkor a Magyar Színházhoz szerződött, 1929-ben fellépett a Belvárosi Színházban és a Fővárosi Operettszínházban is.

 

 

1934. július 24-én házasságot kötött Landesmann Olga, gyermekeit egyedül nevelő özvegyasszonnyal, egy zsidó iparmágnás lányával.

A harmincas-negyvenes évek magyar amorózója botrányairól, lovagiasságáról és emberszeretetéről volt ismert. Híres „cigányozó”, bor mellett, cigányzenére mulatozó és nótázó budapesti úr volt, és még ezzel a szokásával is növelte a személyét övező rajongást.

1930-tól 1935-ig a Vígszínház, 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház tagja volt. (Közben 1938-ban és 1943-ban fellépett az Erzsébetvárosi Színházban és 1944-ben a Vígszínházban is.)

 

Jávor Pál

 

Több mint 70 filmben játszott, nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Rengeteg filmdalt, filmslágert énekelt. Vele végződött a magyar némafilmgyártás (Csak egy kislány van a világon… – 1929), vele kezdődött a magyar hangosfilmgyártás (Kék bálvány - (1931) és a háború után meginduló „új” magyar filmgyártás (A Tanítónő – 1945).

Legsikeresebb filmjei közé tartozik a „Fűszer és csemege” címmel készült (1939) az a hangosfilm, amely közvetlenül bemutatója után nézőszámrekordot döntött és újat állított fel. Nagy siker volt A szerelem nem szégyen (1940) és az Egy tál lencse (1941).

 

 

Gyakran volt partnere a filmekben Karády Katalin (hét filmben játszottak együtt, legendás volt a „Karády-Jávor páros”) például a Szörényi Éva rendezésű filmekben: A Tanítónő, Madách, Halálos tavasz, Igen vagy nem, A Noszty-fiú esete Tóth Marival, de játszott a kor más olyan nagy díváival is, mint Muráti Lili, Simor Erzsi, Szeleczky Zita, Tolnay Klári vagy Turay Ida.

1944-ben a németek Sopronkőhidára hurcolták. 1945-ben a Magyar Színházban, 1946-ban a Művész Színházban kapott egy-egy szerepet.

1946-ban Sárossy Szüle Mihály társulatával az Egyesült Államokban turnézott, 1950-ben és 1951-ben kisebb filmszerepeket kapott Hollywoodban. Az itthon ünnepelt sztár sokat szerepelt amerikai magyarok előtt nagy sikerrel, rögtönzött, szegényesen díszletezett színpadokon. Az amerikai életszakasza egészében véve azonban sikertelen volt, és honvágyát sem tudta leküzdeni.

1956-ban Izraelben vendégszerepelt, de a következő évben hazatért, először a Petőfi Színházban, majd a Jókai Színházban játszott.

 

Jávor Pál

 

Kitörő lelkesedéssel fogadták itthon, elhalmozták szerepekkel, de betegsége ekkor már egyre inkább elhatalmasodott rajta. Várkonyi Zoltán Sóbálvány című filmjében a próbafelvételek után Mohai dr. szerepét kénytelen volt átadni a már korábban hazatért Páger Antalnak. 1959-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, ami nagy elégtétel volt számára, hiszen a háború után Major Tamás nem fogadta be a színházba. Betegsége miatt szerepet azonban már nem kapott.

A közönség tökéletes kiszolgálást kapott. Azt kapta, amit akart: ideálképet és vágyteljesülést. Akár grófot, akár mezei gazdát játszott Jávor Pál, a ruhája tökéletes szabású volt, csizmája fényes, autója és bajsza elegáns, ő maga snájdig, a legszebb nőkkel csókolózott, sokat énekelt, és akár búsongva, akár szilajul, mindig példás szakértelemmel cigányozott – írja róla Lukácsy Sándor a Filmvilágban.

 

 

1959 augusztusában a János kórház kertjének egy félreeső zugában egy hófehér klinikai asztal mellett Jávor Pálnak utoljára húzták legkedvesebb nótáit a budapesti muzsikus cigányok. Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette a székesfőváros ezüst tükrös kávéházaiban, majd néhány esztendővel később az Egyesült Államok magyarlakta vidékein.

1959. augusztus 14-én hunyt el. Temetésére a Farkasréti temetőben tízezrek kísérték el.

Kétségtelenül a háború előtti magyar filmgyártás legjelentősebb alakja volt. Emlékét ma filmjei őrzik, így mindenki láthatja milyen volt a „jávorbajusz”, a filmamorózó, akiért egy ország női szívei dobogtak a harmincas-negyvenes években.

Egykori filmbeli partnerei közül a Hyppolit Terkája, Fenyvessy Éva, a Halálos tavasz Józsája, Szörényi Éva, a Lángok Évája, Hidvéghy Valéria azonban nem csak a hősszerelmest látták benne. A színpadi-filmes kollégák közül Vay Ilus, Bakó Márta, Bárdy György is megnyilatkozásaikban Jávor Pál irántuk megnyilvánuló pozitív emberi oldalát emelték ki. Vay Ilus 2006-ban megjelent „Miközben bohóckodtam” című könyvében idézte fel emlékeit a színművészről. A dalszövegíró Szenes Iván Jávor Pálnak írta az ötvenes évek második felében (amikor külföldről hazatért) az „Egy tisztes őszes halánték” című dalt, amelyet többször hallhatunk archív műsorokban.

ATEMPO.sk
Fotó: Fortepan (Rothman család, Markovics Ferenc, Kotnyek Antal)

Támogass minket!

Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!

TÁMOGATOM