Ma ünnepli születésnapját Kertész Péter Jászai Mari-díjas és Aase-díjas színész.
Budapesten látta meg a napvilágot 1943. február 10-én. „Háborús gyerek” vagyok. Az érkezésem felett érzett örömöt anyámban és nagyszüleimben elhomályosította az aggódás. Aggódás értem, önmagukért, apámért, aki akkor már több, mint fél éve nem volt otthon. Százezrekkel együtt kiszolgáltatottan a nagy orosz térségeken menetelt. Csak jóval később, hónapok múlva tudta meg, hogy fia született… Két és fél éves koromban ismertem hát meg az édesapámat és aztán sajnos nagyon hamar, 1964-ben végleg elvesztettem. Fiatalon, negyvenhét éves korában ment el - a harmadik szívtrombózis végzett vele. Orvos volt. Szerette a munkáját, a hivatását, imádta a családját, anyámat, engem, húgomat, öcsémet…a Városliget környéke volt az én világom. A VII. kerületnek pestiesen Csikágónak nevezett részének határán töltöttem ifjúságomat.
Első iskolám a Gorkij fasori Gorkij iskola volt…A gimnázium négy osztályát a Radnóti Miklós Gimnáziumban végeztem…harmadik gimnazista koromban teljesen váratlanul határozott irányt vett az életem. Fiatal, csinos magyar tanárnő került az osztályunkba, … Bársony Verának hívták … megszervezte az iskolában az irodalmi szakkörön belül működő szavalókört és én, aki mindig idegenkedtem a „szerepléstől”, azon vettem észre magam, hogy szavalok. Sőt, kiderült, hogy nem is rosszul, mert még abban az évben megnyertem az iskolai szavalóversenyt és így jogot kaptam a kerületi versenyen való indulásra. Ezt a kerületi döntőt a Május 1. úti Ifjúsági Házban rendezték, külön a lányoknak, külön a fiúknak. A szavalóversenyt a lányok kategóriában a Teleki Blanka Gimnázium tanulója, Szegedi Erika, a fiúkéban pedig én nyertem meg. 1960 márciusa volt.
Ettől a perctől kezdve tudtam, hogy színész akarok lenni. Még egy kemény év következett: felkészülni az érettségire és a felvételi vizsgára, a Színművészeti Főiskolára. Mindkettő sikerült. A főiskolán Békés András és Sulyok Mária osztályába kerültem.” - mesélte a Film Színház Muzsika 1982-es cikkében.
1965-ben szerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezután a szolnoki Szigligeti Színházhoz került, majd 1968-tól a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1981-től a Népszínház, 1982-től a Nemzeti Színház, 1989-től a József Attila Színház, majd 1991-től újból a Nemzeti Színház tagja volt. Vendégként játszott a szombathelyi Weöres Sándor Színházban, a Karinthy Színházban és Éless Béla társulataival is.
Karakterszerepeket alakított prózai és zenés darabokban egyaránt. Szinkronszínészként is népszerű művész, a Száll a kakukk fészkére, A holtsáv, a Nagymenők és a Ben Hur filmekben is hallhatjuk a hangját.
Olyan filmekben, sorozatokban láthattuk, mint a Linda, Szomszédok, Patika, Drága örökösök vagy a Sose halunk meg, A miniszter félrelép, Ámbár tanár úr, és az újabbak közül a Magic Boys, Borgiák, Az unoka, Blokád.
Munkásságát 1976-ban Jászai Mari-díjjal, 2016-ban pedig Aase-díjjal ismerték el.
ATEMPO.sk
Fotó: Stekovics Gáspár / Wikipedia
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
