Quittner János szlovákiai magyar táncművész, koreográfus, folklorista, a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes alapítója 1941. szeptember 27-én született Pozsony-Vereknyén, egy több száz éves pozsonyi család negyedik gyermekeként.
1952-ben szülőfalujában végezte az alapiskola első öt osztályát, majd 1952–1959-ben a pozsonyi Május 1. téri művészeti irányzatú, kilencéves polgári középiskolába járt. Édesapja döntése volt, hogy szlovák iskolába kerüljön, ha már „osztályellenségként” a Beneš-dekrétumok bélyegével kell élnie, csökkentse számára a lehetséges súrlódási felületeket. A művészetre nevelő polgári iskola jegyezte el, akarva-akaratlan, a tánccal, s a hozzá kötődő színpadi művészetekkel. Már a középiskolában eljárt a pozsonypüspöki táncpróbákra a Felső-csallóközi Népi Együttesbe, majd később Somorjára, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttesbe.
1963–1967-ben elvégezte az amatőr koreográfusok és együttesvezetők távtanfolyamát. Ezt szakérettségiként ismerték el az állami népművelési intézmények. Később ugyanebben az intézetben 1969–1983 között állandó óraadó tanár volt. 1964–1973 között több alkalommal táncos-koreográfus ösztöndíjasa volt a Magyar Állami Népi Együttesnek.
1969-ben Pozsonyban a Csemadok néptánc szakelőadójaként létrehozta a Szőttes Kamara Néptáncegyüttest.
1973–1977-ben a pozsonyi Színház- és Zeneművészeti Főiskola (VŠMU) koreográfus-rendező szakán levelező tagozaton tanult, itt szerezte meg diplomáját 1977 decemberében.
1983 márciusában, mivel nem látta biztosítottnak a Szőttes jövőjét, nem tért haza élete első Nyugat-Európai útjáról. Családjával együtt 1983 végén kivándorolt Ausztráliába. 1984-től 87-ig Melbourne-ben gyári rakodómunkásként dolgozott, de már 1984-ben létrehozta az Új Szőttes Néptáncegyüttest és a Melbourne-i Magyar Központ segítségével a gyári munka mellett tánciskolát vezetett. Később óraadó tanárként dolgozott több ausztráliai tánciskolában (Victorian College of The Arts, Priscilla's Character Dance School, Margaret Walker Folk Dance Centre, Blacktown Dancers). 1985-től mindemellett vezette a tanítványai által alapított Melbourne-i "QUJ" Charakter & Folkdance Theater-t. Ausztráliában koreografált nemcsak a magyar, hanem a szlovák, horvát és egy őshonos "abo" táncegyüttesnek is.
1990-ben visszatér Európába. Magyarországon, Dunaszigeten telepszik le. Mivel a Szőttesben nem tartanak igényt tudására, vendégkoreográfusként kezd dolgozni a Szlovák Állami Népi Együttesben (SĽUK).
1991-ben közéleti személyiségek unszolására megpályázza, majd elnyeri az Ifjú Szivek igazgatói posztját, ahol 1993-ig tevékenykedik.
1994-ben Németországban a Szerb Nemzeti Együttesnél dolgozik vendégrendezőként, közben a Magyar Állami Népi Együttes igazgatójának művészeti tanácsadójaként dolgozik. 1995-ben visszatér Ausztráliába, tovább folytatja munkáját a "QUJ" Charakter & Folkdance Theater-ben és elkezdi szervezni, rendezni a C.U.B. Malthause Theater-ben az István, a király rockopera ausztrál verzióját. 1996 végén újra visszatér Európába, ahol rendez Németországban (Alvó lovagok), forgatókönyvet ír és megrendezi a Rege és üzenet című műsort a Gombaszögi Kulturális Napokra, valamint megírja, megrendezi a dunaszigeti „Tündérrózsa” Hagyományőrző Egyesületnek a Tüzet gyújtunk, szeretetet osztunk című táncszínházi produkciót. 1998-ban két évre újra a déli félteke lesz az otthona. Rendez, forgatókönyveket ír, és vezeti a QUJ Táncszínházat. 2000-ben visszatér Dunaszigetre, ahol megírja a forgatókönyvét, majd megrendezi a millenniumi falunapot A tűznek nem szabad kialudni címmel. A következő év termése a Magyarok találkozója a Duna két partjáról, majd 2002-ben újra a gombaszögi műsor a feladat. A zenés színház témája Mosonmagyaróváron kel életre, ahol megrendezi a Muzsikáló dívák című műsort. A következő években újra Ausztrália, majd Magyarország Quittner János otthona. 2006-ban Melbourne-ben megrendezi a város egyik főterén az 1956-os forradalom évfordulójára a Pro Patria, Pro Libertate című rockballadát, majd 2009-ben bemutatják a Magyar Központban a Megfeszített című rockoperát. A bemutató után visszatér Európába. Barátai, tisztelői Dunaszerdahelyen rendeznek számára műsort hetvenedik születésnapjára.
2006-ban a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntetik ki, 2010-ben megkapja a Csemadok életműdíját, 2011-ben pedig a Szlovák Köztársaság Arany plakettjével is elismerik munkásságát.
ATEMPO.sk
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
