Amikor felmegy a függöny, akkor ki kell állni és játszani kell, nincs mese - Pap Vera emlékére

„Az ember attól színész, hogy keresi azokat a lehetőségeket, amikor kijátszhatja magából a lelkét.”

Pap Vera Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1956. január 27-én látta meg a napvilágot Budapesten Pap János és Richter Mária gyermekeként. Gyermekkorát Kőbányán töltötte. Eredetileg bohóc szeretett volna lenni. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1979-ben (1975-től), és azóta volt a fővárosi Vígszínház társulatának tagja.

1978-ban robbant be a köztudatba, amikor leforgatták az Angi Verát, amelynek címszerepében nemzetközi sikert is aratott; a chicagói filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját.

Több filmben is emlékezetes alakítást nyújtott. Láthatjuk a Csapd le csacsi!, Az éjszakám a nappalod, Roncsfilm és más alkotásokban

2002. március 15-én az ő főszereplésével nyílt meg az új Nemzeti Színház.

 

 

„Amikor felmegy a függöny, akkor ki kell állni és játszani kell, nincs mese! Olyankor kint kell hagynom az öltözőben az összes nyomoromat, az összes fájdalmamat, és tennem kell a dolgom a színpadon. A legnehezebb helyzetekben is ott kell lennem, minden porcikámmal jelen kell lennem.”

2012-től küzdött súlyos betegségével, bízott felépülésében. Kezelései alatt szinte kihagyás nélkül játszott a színpadon. 2015. február 8-án lépett utoljára színpadra, Heather Raffo Fátyol nélkül című drámájában, amiben Hudát alakította. 2015 tavaszán egy ausztriai klinikán vett részt kezelésen, amely sikertelennek bizonyult. 2015. április 9-én csendesen hunyt el.

1987-ben Jászai Mari-díjat, 1990-ben Ruttkai Éva-emlékgyűrűt kapott. 2001-től érdemes művész, 2009-től kiváló művész. 2013-ban Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát.

ATEMPO.sk