A flamencogitár legnagyobb modern mestere Francisco Sánchez Gómez néven 1947. december 21-én született az andalúziai Algecírasban. A családban öt fiúgyermek közül ő volt a legfiatalabb. Művésznevét később Lucía keresztnevű édesanyja tiszteletére vette fel. Első gitárleckéit apjától és bátyjától kapta ötéves korában, de már akkor kijavította apja játékát, s ezzel el is dőlt, hogy egy életre a gitár mellett kötelezte el magát.
Tízévesen lépett fel először a Radio Algecírasban. Egy év múlva a húrok kedvéért az iskolát is otthagyta, és csatlakozott a José Gréco vezette flamencocsoporthoz.
Első, 1967-ben megjelent szólóalbumán (La fabulosa guitarra de Paco de Lucía) már fellelhetők a saját stílus kialakítására irányuló törekvései, két évvel későbbi, Flamenco fantázia című lemezén pedig már rátalált saját hangjára, a flamenco hagyományokon alapuló, szerkezetileg jól felépített dalokban. A cajon dob bevezetésével, a basszus és ütőhangszerek szerepeltetésével egyszerűen áthelyezte a hangsúlyt az addig szokásos flamenco hangzásról. Előadásában az improvizációra épülő, gyönyörű, szenvedélyes, szinte fájdalmas, tizenkét ütemű ritmus érzelemgazdagon, rendkívül virtuóz technikával szólal meg.
Paco del Lucía már első külföldi fellépésén, 1970-ben óriási sikert aratott a New York-i Carnegie Hall színpadán, népszerűsége töretlen volt.
A forró hangulatú koncertek mellett számos lemezfelvételt is készített. Albumainak elkészítésekor szívesen együttműködött más művészekkel is, mint Chick Corea, Al di Meola, John McLaughlin. Utóbbi kettő közreműködésével rögzítették 1981-ben a Friday Night in San Francisco-t, amely évekig vezette a különböző slágerlistákat, és sorra döntötte a lemezeladási rekordokat. A Paco de Lucía Sextet-et ugyanebben az évben alapította, világszerte számos sikeres koncertet adtak, majd 1990-ben megalapította trióját J. M. Banderával és J. M. Canizaressel, ez a csapat 1990-ig maradt együtt.
A más zenei stílusok iránti nyitottsága ötvöződött kreativitásával és azzal az igyekezettel, amellyel a flamencót a mai világ részévé kívánta tenni. Lucía stílusával a spanyol zenészek egy egész generációjára hatott. Az úgynevezett fúziós flamenco művelője volt, azé a flamenco stílusé, amelyben a különböző dél-amerikai dallamok keverednek a jazz-rockkal. Elsősorban az ő gitárjátékának köszönhető a flamenco-műfaj iránti, a huszadik század közepén kezdődött és azóta sem gyengülő, világszerte tapasztalható csodálat.
A szakma egyszerűen csak így hívta: El Maestro (A mester).
Pályafutása alatt közel harminc lemezt készített. A 2004-ben megjelent Cositas Buenas címűért Los Angelesben megkapta az év legjobb flamenco albuma kategóriában a Latin Grammy-díjat. Szintén 2004-ben nyerte el a rangos Asztúria Hercege Művészeti-díjat is.
Paco de Lucía filmzenéket is komponált, sőt Antonio Gades társulatával szerepet vállalt Carlos Saura híres táncfilmjében, az 1982-ben készült Carmenben.
2014 februárjában a mexikói Cancúnban nyaralt a családjával. Február 25-én kedden a zenész a strandon játszott a gyermekeivel, amikor hirtelen rosszul lett. Kórházba indultak vele, de meghalt, mielőtt megérkeztek volna. Valószínűleg szívrohamot kapott.
ATEMPO.sk
Fotó: wikipedia
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
