Fotóbeszámoló: A nagy finálé

Brahmsszal zárta le Dunaszerdahelyen a Zenei Napokat a komáromi Concordia és a dunaszerdahelyi Szent György kórus. A koncerten magyarországi kamarazenekar működött együtt. A német zeneszerző Magyar Táncok című dalciklusát adták elő közösen, Rakos Miklós átdolgozásában. Felváltva vezényeltek Kollár Katalin, illetve Stubendek István. A két szólista pedig Kovács Nagy Andrea és Pfeiferlik Tamás volt. A teltházas eseményre a művészeti alapiskola koncerttermében került sor.

A terem hátuljában ültem le, és őszintén szólva kicsit feszélyezve éreztem magam, de ez az átmeneti állapot nem tartott sokáig. Alig kezdtek rá a zenészek, pár perc múlva mintha egy múlt század eleji csárdában ültem volna. Szinte már sírva mulattam, mint a régi magyar urak. Tökéletes hangszeres játék és kellemes vokál. Komolyzenéhez képest nagyon látványos előadás volt. A két kórus más-más egyenruhába volt öltözve. Előttük ült a kamarazenekar – megadva a hangulatot. Jobbra négykezest játszottak a nagy zongorán. A karmesterek pedig összefogták az egészet. Öröm volt hallgatni és nézni is. A végén pedig a karmesterek megénekeltették a közönséget, amikor újra előadták az én nagy kedvencemet, az ötödik táncot, ami egy csárdás. Ez volt a nagy fináléja a koncertnek és a Zenei Napoknak. A koncert után meginterjúvoltam a két karmestert, akik nem kis meglepetésemre elmondták, hogy csak egy közös próba volt, amin az egész zenekar együtt próbált. Hát ahhoz képest csodálatos előadást produkáltak. Ez az egyik ok, amiért örül az ember, hogy itt él. Tartalmas programot hoztak össze idén a szervezők, és gyermeki türelmetlenséggel, már most várom a jövő évit.

 

01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
r 1
r 2

 

Bódis Attila, ATEMPO.sk
fotó: Cséfalvay András (designer.photo)